Böde pontot hozott, elszálltak a törökök

„Mindannyian Attila unokái vagyunk” - hirdette a kétnyelvű transzparens a Fenerbahce stadion előtt a török–magyar világbajnoki selejtező előtt. A rokonságra pedig talán nem is lehet jobb példa, minthogy Európában nem sok helyen lehet futballmeccsen tökmagot és szotyit venni. Otthon és Isztambulban igen.

Pénteken még úgy kalkuláltunk, hogy a második helyért harcoló válogatottnak három fontos meccsen négy pont kell. A képlet úgy módosult a budapesti egy pont és az utolsó perces románok elleni döntetlen után, hogy továbbra is négy pont kell, de ez már mind idegenben. Hogy ezt milyen leosztásban szerzi meg a magyar csapat – Isztambulban vagy Bukarestben nyer -, akár mindegy is.

Állás	D csoport	Meccs	Gy.	D.	V.	Rúgott	Kapott	Pont
1.	Hollandia	6	6	0	0	20	2	18
2.	MAGYARORSZÁG	6	3	2	1	13	8	11
3.	Románia	6	3	1	2	10	10	10
4.	Törökország	6	2	1	3	7	7	7
5.	Észtország	6	2	0	4	3	9	6
6.	Andorra	6	0	0	6	0	17	0

Szabics Imre azt mondta már Isztambulban, hogy a románok elleni játék majdnem tökéletes volt. Ebből pedig hitet és erőt kell meríteni.

A törökök jó tíz perc alatt négy szögletet lőttek, vagyis az történt, amire eredetileg számítani lehetett: nekünk estek, mert a rossz rajt – 4 meccs 3 pont - miatt győzelmi kényszerben voltak. Ezekből komoly helyzet nem adódott, de Szalai távoli lövését leszámítva nem jutottunk el a kapuig.

A 17. percben volt az első veszélyesebb helyzet, amikor Umut Bulut kapott indítást a lestaktikát addig jól alkalmazó védelem mögé, Király azonban kiszorította, így éles szögből az oldalhálóba gurított, de eközben már Korcsmár is biztosított a gólvonalon.

Jönnek a magyarok

Két perc múlva volt egy tudatos támadásunk az előreívelt labdák helyett, Varga a kezdőkörből a jobb oldalon meginduló Komanhoz passzolt, ő Szalait indította, a csatár a tizenhatoson belül kapura fordult, de a lövése gyenge lett.

A 24. percben viszont jött az első nagy magyar helyzet, Hajnal szabadrúgása után Vanczák jól mozgott el a védőjétől, nyolc méterről fejelt, Onur bravúrral ütötte ki a labdát, a védő azonban rástartolt, éles szögből, három méterről lőtt, a trabzoni kapus sarkáról a felső lécre perdült a labda. A török védelmet nagyon szidták a helyiek, a helyzet megmutatta, miért. (Onur a Puskás Stadionban hibázó feneres Volkan Demirelt szorította ki.) A Hajnal–Vanczák-kapcsolat jól működött a románok ellen is, akkor gól is lett belőle.

A törökök utána feléledtek, lövöldözték a kaput, de Királynak sokáig nem kellett védenie. A félidő vége előtt öt perccel hozta lázba a 40 ezer nézőt a hazai csapat – nem vártak ennyi nézőt -, miután Mészáros feleslegesen rakott ki egy labdát szögletre, semmi sem indokolta a mozdulatot.

A szögletet Király kiütötte, a vélhetően gólba tartó ismétlés a debreceni védőn akadt el az ötösön, de még ekkor sem szabadult fel a kapu, mert egy indítás után Burak Yilmaz 17-ről lőhetett, de egy méterrel mellé. Egy perc múlva újabb török helyzet jött, könnyedén került Alper Potuk a védelem mögé, rávezette a labdát Királyra, de jobb külsővel passzolt középre a bal oldalról, a berobbanó Yilmaz pedig nem érhette el. Újabb egy perc múlva ismét egy lecsorgó labdát Bulut lőtt kapura hét méterről, Király lábbal védett.

Jól jött a szünet

Ekkor pillanatokra sem birtokoltuk a labdát, jól jött a szünet. Korcsmár helyett – megsérült a combja - a második félidőre a szombathelyi Guzmics állt be, ő foglalta el a védelem közepét Mészárossal.

Az 55. percben egy magyar kontratámadás törte meg a fölényt: Szalai visszapasszolt Hajnalhoz, ő Dzsudzsákot futtatta, a szélső nem centerezett, hanem az érkező Hajnalhoz továbbított, a stuttgarti középpályás azonban szemben a kapuval, tíz méterről csúnyán mellé és fölé lőtt, pedig talán át is vehette volna a labdát.

A 62. percben Burak Yilmaz megbüntette a helyzet kihagyását: Mészárost megelőzve négy méterről Király lábai között a kapuba fejelt. Az atleticós Arda Turan nem sok használható labdát adott, ekkor viszont tökéletesen ívelt keresztbe, a Galata csatárának nem volt nehéz dolga.

Egervári változtatott utána, Hajnal helyett Böde állt a pályára, vagyis megpróbáltuk két csatárral. A Fradi csatára második labdaérintésére be is talált. Egy hatalmas bedobás után Semih Kayától négy méterre pattant a labda, Böde azonnal eszmélt, és léc alá vágta a 71. percben.

A 75. percben Arda Turan húzta meg a bal oldalon, három védőt is maga mögött hagyott, visszarántani sem tudták, viszont a rövidbe akarta rúgni, Király a helyén volt.

Ezek után a mieink percei következtek. Szalai lekészített Böde elé egy labdát, ő viszont kisodródott, és már nem tudta elpasszolni a kapus mellett.

A szöglet után Guzmics tisztán fejelt hét méterről, de fél méterrel a jobb kapufa mellé. Egervári ismét váltott, lehozta Szalait, ismét egy csatár volt a pályán, mert Elek Ákos a védők elé ment be a középpályára, hogy megszűrje az ellenfél támadásait.

A 82. percben egy jobb oldali beadás után két magyar védő között pattogott a labda az ötösön belül, végül Pintér vágta szögletre, ami ezúttal is veszélytelen lett. Ahogy Altintop távoli kísérlete is, de hogy mekkora feszültség volt a török játékosokban, arról Turan jelenete árulkodott: három hatalmasat rúgott a reklámtáblába egy rosszul sikerült passz után.

Az utolsó percek darálása teljesen veszélytelen volt, a bíró pedig lefújta, meg sem várta a négyperces ráadás végét.

Edzői értékelések

Egervári Sándor, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: „A küzdelem dominált, és ebből jelesre vizsgázott a csapatom. Nagyon nagy nyomást helyeztek ránk a törökök, de védelmünk szervezettségével sikerült döntetlent elérnünk. Nagyon értékes pont ez, mert továbbra is a második helyen állunk, így reményteljes a helyzetünk, még akkor is, ha Amszterdamban és Bukarestben játszunk a folytatásban".

Abdullah Avci, a török válogatott szövetségi kapitánya: „Minden volt a pályán, amit látni akartam. Küzdöttünk, támadtunk, nyomást gyakoroltunk az ellenfélre, agresszívek voltunk, gólt is szereztünk. Sajnos, a rivális egy lecsorgó labdából egyenlített, ennek ellenére büszke vagyok a játékosaimra, mert jól és a megbeszéltek szerint futballoztak. Kevés esélyünk maradt a továbbjutásra, de bízunk benne, hogy ki tudjuk használni".

Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke: „Persze lehetett volna jobb is, de elégedett vagyok az egy ponttal, figyelembe véve a körülményeket, hogy az ellenféllel vezetett. Ugyan csalódás lenne, ha a sorozat végén nem a második helyen zárnánk, de amikor bizalmat kaptam, már akkor mondtam, hogy a 2016-os Eb a cél, amire mindenképpen ki kell jutnia a válogatottnak. Akkor már nem lehet kifogás."

A szeptemberi újabb kört a második helyről kezdjük Bukarestben. Ha nyerünk, a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat, igaz, magyar válogatott még sohasem nyert a román fővárosban.