Münchenben elszabadult a pokol
A Wembleytől több mint 1000 kilométerre lévő müncheni Allianz Arenáben több mint 45 ezer Bayern-szurkoló hatalmas kivetítőn követte a londoni futballkrimit, és valósággal elszabadult a pokol, amikor Nicola Rizolli játékvezető lefújta a mérkőzést.
A szurkolók a klub himnuszát énekelték, a pályára özönlöttek, többen petárdákat robbantottak, félő volt, hogy tűz keletkezik. Rövid időre meghűlt a vér a rendezők ereiben, a hangosbemondó nyugalomra szólított fel, néhány perc múlva már ismét az önfeledt ünneplés lett az úr.
München központjában ugyancsak több tízezren szintén hatalmas kivetítők előtt követték a mérkőzést, az öröm határtalan volt.
A dortmundi Westfalenhalle stadionban csaknem 20 ezren szurkoltak a hatalmas kivetítő előtt Jürgen Klopp csapatának, és további mintegy 30 ezren a belvárosi kivetítők előtt izgulták végig a mérkőzést. A gyász szinte csak percekig tartott, majd rögtön átadta a helyét a vesztesek ünneplésének. A stadionban és a belvárosban az egybegyűltek hatalmas tapssal köszöntötték kedvenceiket, akiket - mint egy szurkoló fogalmazott - a szívek győztesének kereszteltek el.
Berlinben, a Brandenburgi kapu közelében az eső és a hűvös idő ellenére mintegy 20 ezren kivetítők előtt nézték a mérkőzést, közöttük Bayern-, és Dortmund-szurkolók egyaránt voltak. A legnagyobb békében drukkolták végig a mérkőzést, semmifajta incidens nem történt.
Merkel kancellár még a mérkőzés előtt a ZDF televíziónak nyilatkozva nem árulta el, melyik csapatnak szurkol. Azt hangsúlyozta, hogy akár a Bayern, akár a Dortmund nyer, mindenképp Németország és a sport lesz a győztes. Úgy értékelte, közvetve a politika is győzött, a döntő iránti hatalmas érdeklődés ugyanis bizonyította, hogy a sport képes az emberek egyesítésére.
A mérkőzés hőse Arjen Robben volt, aki a 89. percben a Bayern győztes gólját szerezte. A holland Sir Alex Ferguson kezéből vehette át a döntő legjobb játékosának járó trófeát.