A Barcelona csak saját magát teheti tönkre
A Sport1 riportere, Farkas Norbert interjút készített Marti Perarnauval, aki Pep Guardiola életrajzi könyvét jegyzi, emellett a 92-es barcelonai olimpia kommunikációs igazgatója volt.
„Ha csak jól játszik valaki, kevés. A Barcelona játékosának tisztában kell lennie azzal, mi a játék célja, mit játszik a csapata. A játékot érteni kell. A magasság, a gyorsaság, az erő semmilyen szerepet nem játszik a kiválasztásnál, és a nagy lövőerő sem hat meg senkit arrafelé. Általában a legkisebb, legalacsonyabb, legsoványabb játékost választják ki, és viszik el. A lényeg az, hogy taktikailag intelligens legyen, hogy értse a játékot, hogy átlássa, mit játszanak” – elevenítette fel Perarnau a kiválasztás lényegét.
Ezzel indokolható, miért kellett Xavi, Iniesta vagy Messi, és hogyan illettek bele a klub koncepciójába. (A 70-es évek elején olyan tétel is volt, ha valaki nincs 180 centi, nincs helye a Barcánál.)
Perarnau hozzátette, a munka mindenek felett áll, 10 ezer óra edzés után számít csak valaki a futball mesterének, és 5000-6000 óra után kerülhet fel a nagycsapathoz.
„A Barcelona csak saját magát teheti tönkre, ha ripsz-ropsz irányt változtat, aminek hozzáteszem, pici a valószínűsége. De előfordulhat, hogy jön egy elnök, aki leteszi a voksát egy bizonyos edzőtípus mellett, és figyelmen kívül hagyva a saját nevelésű játékosokat, megvásárolja a világ aktuális legjobbjait, esetleg azokat, akiknek a legjobb a sajtójuk, mert azt gondolja, akiről sokat írnak, az jó is. Egy ilyen koncepció telibe vághat mindent” – válaszolta az újságíró, mit gondol a Neymar-ügyletről.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy húzóember utoljára Pedro jött ki 2009-ben a La Masiáról, a híres utánpótlás-nevelő intézetből. A többiek egyelőre nem váltak nagy meccseket befolyásoló erőkké, igaz, túl sok lehetőséget nem is kaptak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
