Így váltunk értéktelen futballországgá

Csupán tizenkét ország játszott ez idáig vb-döntőt, köztük Magyarország is. Ám egyik sem zuhant olyan mélyre, mint a magyar válogatott, amely jelenleg a 33. a világranglistán.

Európa jelenlegi futballtérképe 20 éve alakult ki, amikor kiírták az első Bajnokok Ligáját, és már saját válogatottal nevezhettek a jugoszláv, valamint a szovjet utódállamok (bár még idén is lett új tagállam, Gibraltár).

Ezért is érdemes visszanézni, mire jutottak az országok ebben az új, dinamikusan fejlődő korszakban. Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) együtthatójától eltérően mi egy listát készítettünk, jó sok pontszámmal, amelyekből a trendek megfigyelhetőek.

A három táblázat elég sok mindent megmutat.

Az első táblázatban a válogatottak produkcióját pontoztuk. 100 pont jár a vb-győztesnek, a másik döntősnek nyolcvan, az elődöntősnek hatvan, a negyeddöntősnek negyven, a nyolcaddöntősnek húsz jár. A kijutás és a gyors kiesés tízet ér, ha valamelyik a pótselejtezőre ér oda, ötöt kap. Az Európa-bajnokságoknál módosítottunk valamelyest: a győztes nyolcvan, a döntős hatvan, az elődöntős negyven, a negyeddöntős húsz pontot kapott. Az ottlévőkhöz tízet írtunk, a pótselejtezőn elbukókhoz ötöt.

Nincs magyar futballrajongó, aki ne emlékezne arra, amikor egyszer eljutottunk a pótselejtezőig. Csank János válogatottja 1-12-vel esett ki (kis) Jugoszlávia ellen, de a listán így öt ponttal szerepelünk, és ezzel a 31. hely a miénk (53 UEFA-tagállamból), ötös holtversenyben. Észtország, Wales, a több évtizedes hendikeppel Montenegró és Izrael is képes volt erre a teljesítményre. Hatékonyságban elénk kerülnek, mivel kisebbek a tízmilliós Magyarországnál, és az igazolt játékosok száma is csak töredéke a magyarnak.

A klubok listáján elcsíptük a 28. helyet. Itt azt vettük alapul, milyen teljesítményt nyújtottak a Bajnokok Ligájában. A főtábláért egyet adtunk, az Európa Ligába vagy annak elődjébe átkerülők kettővel számolhattak. Hogy egységesítsük a rendszert, kiterjesztettük ezeket a pontokat azokra az évekre is, amikor a BL-csoport harmadik helyezettje nem kapott kárpótlást a másik ligában. A Ferencvárosnak így két pontot adtunk a 3. helyért, a Debrecennek természetesen egyet.

A magukat a Bajnokok Ligája 16 csapata közé verekedők három ponttal – egy időben két csoportkör volt –, a nyolc közé kerülők néggyel, az elődöntősök öttel gazdagodtak. A győztest adó országhoz tíz pontot írtunk, a döntőben veszteshez nyolcat.

Mivel azonban a 2005-ös Liverpoolban kisebbségben voltak az angolok, a 2010-ben Interben pedig egészen a 92. percig nem volt olasz a pályán – Mourinho akkor cserélte be Materazzit –, még egy bontást készítettünk.

A BL-győztes klubban szereplő futballista országának is tíz pontot adtunk, ha kezdett a játékos. Ha csereként állt be, kilencet kapott, ha a kispadon ült, de a keretben benne volt, neki is járt nyolc. A BL-vesztes játékos öt pontot kapart össze nemzetének, ha kezdett. Ha becserélték, négyet, ha kispadon maradt, hármat.

A pontozással nyilván lehet vitatkozni, azt viszont megmutatja, hogy Magyarország egyetlen világsztárt, de még csak nemzetközi sztárt sem tudott felnevelni. A BL-győztes játékosok listája itt megnézhető, akik nem kerültek be a döntős keretbe, azokat nem vettük figyelembe.

Finnország két BL-győztest (Litmanen, Hyypia) adott,  és még Boszniának (Szalihamidzsics), Litvániának (Jankauskas), Izlandnak (Gudjohnsen), Grúziának (Kaladze), Macedóniának (Pandev), Walesnek (Giggs) is van. Ezek az országok válogatott szinten nem igazán jegyzettek – bár a bosnyákok előretörése szembetűnő, pedig a háború és az etnikai tisztogatás miatt korosztályok maradtak ki –, de legalább egy, a világon mindenfelé ismert játékost kitermeltek.

Svédország úgy is a lista élmezőnyének végére került, hogy a legnagyobb sztár, Zlatan Ibrahimovic egyelőre nem játszott BL-döntőt. A manchesteri Blomquist, a bayernes Andersson, a barcás Henrik Larsson és az arsenalos Ljungberg is repítette őket.

Csehország úgy is magas polcon áll, hogy az ország aranylabdása, Pavel Nedved hiányzott a 2003-as fináléból, mert összeszedte az elődöntő hajrájában a második sárgáját, ezért csak a kép maradt emlékezetes: zokog a kezdőkörben. A cseheket Milan Baros, Smicer, Jankulovski és végül Cech hozta képbe.

Az alig több mint négymilliós Horvátország futballkultúrájáról igen sokat elárul, hogy 12 BL-döntőben volt érdekelt. A vb-bronzérmes nagy generáció (Suker, Boban) után is ki tudták nevelni Tudort, Prsót, Olicot, Mandzukicot. Ezek után minimum furcsa arról hallani, nálunk miért képtelenség a sikeresség, holott az igazolt futballisták száma odaát kevesebb.

Ausztráliát csak érdekességként vettük bele a listába: a távoli kontinens is pillanatok alatt képbe került Európában, leginkább cserekapusai, illetve Harry Kewell segítségével.

A törökök és a görögök nem adtak még BL-győztest, de előbbi egy vb-bronzzal, utóbbi egy Eb-arannyal kárpótolta magát válogatott szinten.

A szempontrendszerünk szerint az összesített nyolc magyar pont húsz kidobott, elfecsérelt évet jelent, ami kiteljesítette a nyolcvanas években induló züllési folyamatot. A képet persze lehet árnyalni, hogy Lisztes KEK-döntőn, Gera Zoltán EL-döntőn volt vesztes csapatban, de a két sorozatot körülvevő érdeklődés és elismertség messze nem ugyanaz. És akkor még a 2013/14-es nemzetközi kupaszezonban idő előtt kieső Videotont és a hazai pályán vereséget szenvedő Győrt még bele sem számoltuk (a Honvéd és a Debrecen még versenyben van, igaz a selejtezőkben).

Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!