Légiósok nélkül jönnek a focisikerek?

További Futball cikkek

Nagyon úgy fest, hogy Pintér Attila szövetségi kapitány elsősorban a magyar bajnokságban szereplő futballistákra épít a 2016-os Európa-bajnokság selejtezőin. Azok az országok, amelyek a saját bajnokságukban edződő játékosokra építenek, a legtöbb esetben csak rendezőként vagy ritka nagy szerencsével jutnak ki az Eb-re vagy vb-re. Pintér Attila válogatottja megpróbál erre rácáfolni. Megnéztük, kik szolgálhatnak példával a kapitánynak.

Amióta Pintér Attilát kinevezték a magyar futballválogatott kapitányának, egymás után szervezi az összetartásokat az NB I.-es játékosoknak, és Törökországba is egy erősen a magyar bajnokságra építő kerettel vág neki (a szerdán kihirdetett névsort cikkünk végén találja).

Az idegenlégiósok mellőzésének nemcsak az az oka, hogy a külföldieknél már zajlanak a bajnokságok és nem érnek rá, hanem az is, hogy Pintér vallja: nem feltétlenül jobb futballista az, aki külföldön játszik. De mire mehet a csapat kevés légióssal vagy azok nélkül? A kérdést különösen aktuálissá teszi, hogy a legfrissebb, épp szerdán közzétett statisztika szerint a magyar bajnokság csak a 76. legerősebb a világon (egy éve még 46. volt).

A magyar klubok csak égtek a nemzetközi kupákban

Pintér elsősorban a védelmet rakná össze az NB I.-ből, és ez több mint két évtizede a válogatott legkritikusabb pontja is, a most kihirdetett keretben is egy kivételével NB I.-es védők szerepelnek.

Ha ragaszkodik elképzeléseihez, akkor a merítési lehetőség Devecseri Szilárd-, Guzmics Richárd- és Korhut Mihály-kaliberű játékosokra szűkül. Igaz, a nemzetközi tapasztalattal is bíró Juhász Roland ebből a mezőnyből felfelé kilóg.

Pintér azt is elhatározta, hogy középpályán és a támadósorban is nagyobb szerepet szán az NB I.-es futballistáknak. A formálódó keretből már lehet sejteni, kiket vesz számításba, Paksról, Pápáról és Mezőkövesdről is tesztelt játékosokat. Legalábbis, ha hinni lehet a névsornak, néha ugyanis előfordul, hogy mást hívnak be, mint akit akartak.

Akár havonta is összehívná a keretét, hadd szokják egymást, ez a mai futballban szokatlannak tűnik, de erre is van válasz: a kluboknak megtiszteltetés, ha szezon közben vagy közvetlenül előtte behívják a játékosukat a válogatott összetartásra vagy egy edzőtáborba. Aki meg nem így gondolja, az az összefogás ellensége, nagyjából ez jött le az eddigi nyilatkozatok alapján.

Lássuk azokat a válogatottakat, amelyek megpróbáltak otthonról hozott anyagból valamit elérni. A viszonylag nagy számban a hazai bajnokságban futballozókra épített válogatottakról elmondható, hogy klubjaik a nemzetközi kupákban is sikeresek voltak. Ez a szempont a magyaroknál olyannyira nem érvényesül, hogy 2013 augusztusában, gyakorlatilag még azelőtt, hogy igazából elkezdődtek volna a küzdelmek, már egyetlen csapatunk sem állt a fontosabb kupákban.

Mexikóban vészmegoldás volt, de működött

Mexikó ugyan jóval előrébb van a világranglistán (21., Magyarország a 46.), de világbajnoki selejtezőik nekik is gyötrelmesre sikerültek, a légióstalanítással átmenetileg sikerült valamennyire megoldaniuk a válogatott válságát. Ugyanakkor megvolt annak is a veszélye, hogy a nemzeti csapat hosszú idő után nem jut ki a világbajnokságra.

Ősszel teljes volt a káosz a válogatottjuk háza táján, a csapat pocsékul állt a vb-selejtezős csoportjában, hat héten belül három különböző szakember próbált életet verni a csapatba, de csak meccseket kaptak. Aztán a mexikói bajnok Americától Miguel Herrerára esett a választás, akinek gyorsan kellett a tüzet oltania, mert jöttek az Új-Zéland elleni pótselejtezők, és a csapat formája alapján még ellenük sem mehettek biztosra.

Herrera nem volt szívbajos, összerakott egy viszonylag tapasztalatlan keretet, a huszonhárom játékosból tíz az edző korábbi csapatából, az Americából jött. Tizenöt játékosnak kevesebb mint tizenöt válogatott mérkőzése volt, és csak hárman játszottak harmincötnél többször a nemzeti csapatban. Európában futballozó sztárjátékost viszont egyet sem hívott be, se a Manchester United-csatár Javier Hernándezt, se a villarrealos Giovani dos Santost.

„Csak olyanokra számítunk, akik valóban elkötelezettek a válogatottak iránt. Egyelőre csak két mérkőzésben gondolkodunk. Azok, akik nem tartják fontosnak a nemzeti csapatot, nem fognak szerepelni benne. Nincs időnk arra, hogy elbeszélgessünk mindenkivel" – mondta akkor a szövetségi kapitány.

Igaz, a légiósok nélkülözésében benne volt az is, hogy az utazás miatt nem lett volna elég idejük akklimatizálódni a mérkőzések előtt, de a mexikóiak 9-3-as összesítéssel így is kiverték Új-Zélandot. Az edzőt megbecsülték, Herrera ott lesz a világbajnokságon is, ahova azért valószínűleg már elviszi a külföldön játszó sztárokat is.

A letteknek már sikerült

Érdemes közelebbi példákat is megnézni.

A 2004-es Európa-bajnokságra kijutott Lettország volt az utolsó olyan kis ország, amely gyakorlatilag kizárólag a nem túl színvonalas hazai bajnokságára építette a védelmét.

A Skonto Riga három védőt adott a csapatnak, a Zemlinskis és Blagonadedezdins volt a két középső védő, előbbi a BVSC-ben is megfordult, egy szezont töltött itt. A bal oldalon a szintén skontós Isakovst vette számításba az akkori kapitányt, a jobb oldalra pedig az a Stepanovs került, akit a legjobb rigai klub az Arsenalnak adott el, de oda nem fért be, ezért az Eb előtt a belga Beverenhez adták kölcsön.

A két védekező középpályást is a Skonto nevelte fel. Igaz, őket is eladták, mielőtt kijutottak, de így sem volt nehéz bekapcsolni a védelembe, hiszen mindannyian jól ismerték egymást.

A Skonto olyannyira nem volt világverő csapat, hogy a 2003-as Bajnokok Ligája selejtezőjében a máltai Sliema igenben lőtt több góllal, 3-3-as összesítéssel verte ki őket.

Máshol csak akkor, ha sikeres a klub

A 2016-os – kibővített – Eb-selejtezőnek a remekül hangzó második kalapból vágunk neki, a magyar válogatott mellett Horvátország, Ukrajna, Svédország, Dánia, Svájc, Belgium, Csehország és Írország került ide. Közös jellemzőjük, hogy az utóbbi években mindegyikük megfordult valamelyik Eb-n vagy vb-n. Minket kivéve.

Persze túlzás lenne kijutásnak nevezni az ukránok és a lengyelek 2012-es Eb-részvételét, hiszen rendezők jogán játszhattak a tornán, de azt érdemes megnézni, milyen csapattal próbáltak helytállni a tornán.

Az ukrán válogatott csak két légióssal ment neki az Európa-bajnokságnak, öt játékost adott a BL-csoportkörbe jutó Sahtar Donyeck, amely egyébként az előző szezonban egészen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig jutott. A keret magja a Dinamo Kijevre épült, amely Sevcsenko- és Jarmolenko-kaliberű játékosokat delegált.

A tornára kijutott csehek a 24 fős keretbe nyolc olyan játékost neveztek, aki otthon játszott, közülük hatan a Viktoria Plzenben futballoztak. A csapat az Eb előtti szezonban BL-résztvevő volt, öt pontot szerzett a csoportban, és otthon ikszeltek a Milannal. Michal Bilek kapitány Németországban, Ukrajnában, Törökországban, de még Cipruson játszó játékost is vitt a tornára.

A 2012-es Eb-n társrendező lengyeleknél is hasonló volt az arány, hatan a hazai bajnokságban futballoztak, legtöbbjük nem túl rutinos játékos volt.

Svédország, Dánia, Belgium és Svájc más világ, nem érdemes párhuzamot vonni velük, az íreknél szinte mindenki Angliában játszott az akkori keretből, de ott ez a megszokott.

A szomszédaink közül a szlovákok nemcsak kijutottak a 2010-es világbajnokságra, hanem még a csoportjukból is továbbmentek az olaszok előtt, igaz, a nyolcaddöntőben már megállították őket a később döntős hollandok. Keretükben viszont csak két olyan játékos volt, aki a szlovák bajnokságban szerepelt, Kamil Kopuneknek hét, Saláta Kornélnak pedig három válogatottsága volt. A szlovénok ugyanerre a tornára egyetlen játékost vittek a szlovén bajnokságból, de a harmincöt éves Filekovic egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára.

A magyar válogatott számára katasztrofálisan sikerült 2008-as Eb-selejtezőből a görögök és a törökök mentek tovább a csoportunkból, mi csak Máltát előztük meg, a hatodik helyen végeztünk. A törökök a Galatasaray–Fenerbahce–Besiktas-tengelyre építettek, utóbbi két csapat akkor BL-csoportkörben volt érdekelt.

A mostani világbajnoki selejtezők után a pótselejtezőig jutó izlandi válogatottal – amely csak három helyezésre van a magyar válogatottól – már nem is érdemes párhuzamot vonni, mert a kétszázezres országnak nagyobb bajnokságokban, angolban, hollandban, olaszban játszanak a meghatározó játékosai. Amúgy a horvátok elleni hazai pótselejtezőn csak a kapusuk játszott otthon a kezdőből, azóta már ő is eligazolt.

Ki lehet az a kevés?

Néhány légiós azért biztosan lesz majd az új magyar válogatottban is. Gera Zoltán és Pintér Attila egymást tisztelve nyilatkozott egymásról az elmúlt hetekben, ő valószínűleg szerepet kap majd, ahogy a Bolton-kapus Bogdán Ádám is meghívást kapott. A Salzburgban védő Gulácsi Pétert is elismerte, és szóba került a Middlesborough-ban futballozó Varga József is. Bekerült két év után a keretbe Vadócz Krisztián is, ahogy az olasz másodosztályban kiesés ellen harcoló Padova magyarja, Laczkó Zsolt.

Nagy kérdés, mi lesz Szalai Ádámmal, aki legutóbb azt mondta a válogatottról, még nem döntötte el, jön-e, ha hívják. Mindenesetre Pintérnek megvolt a véleménye Szalai magyar futballt kritizáló nyilatkozatáról, később már modorosan urazta a Schalke-csatárt, amikor telefonhívásukról nyilatkozott.

Huszti biztosan nem tér vissza, Pintér valószínűleg – válogatási elvétől függetlenül – Dzsudzsák Balázst sem hagyja ki. Az is kiderült a most kihirdetett keretből, hogy Tőzsér Dániel, Priskin Tamás és Koman Vladimir lennének azok, akikkel számolna, noha ők finoman fogalmazva nincsenek játékban. Az is beszédes, miért nem jönnek.

„Tőzsér Dánielt eredetileg elengedte volna a Genoa, nagyon örültem annak, hogy együtt dolgozhatunk, és személyes képet kaphatok a mostani állapotáról. Ám időközben felvetődött a klubváltása, és ez meghiúsította a jövetelét. Koman Vladimir meghívására az FK Ural korábban rábólintott, ám az utóbbi napok fejleménye, hogy sajnos mégsem tarthat a játékos velünk" – mondta Pintér.