Sors és erő: megvan a Real 10.-je

A Real Madrid-Atletico Madrid Bajnokok Ligája döntő legnagyobb meglepetését Diego Costa csapatba kerülése szolgáltatta, bár az kevésbé volt meglepő, hogy most még annyit sem bírt ki, mint egy hete a Barcelona elleni bajnoki döntőben. Múlt szombaton 13 perc után jelezte, nem bírja a combja, most hét perc után jött el ez a pillanat, és Adrian Lopez állt a kilencedik percben a helyére.

Iszonyú kockázatos volt a kezdőbe állítása, hiszen ha valaki végső kétségbe esésében egy belgrádi orvost választ, az nem lehet félidőnyi játékra alkalmas. De az Atleti-edző Simeone tudta, vele tudnak akciógólt lőni, nélküle nem.

Ancelotti is kockáztatott a másik oldalon, mert a szintén nem teljesen egészséges Benzemát beállította, hiszen nem akarta megbontani a Bale-Benzema-CR triót. Ennél merészebb volt Khedira játszatása az eltiltott Xabi Alonso helyén, hiszen az Atletico ellen a védekező középpályásé az egyik kulcspozíció. Khedira a BL-ben tétmeccsen nem játszott súlyos novemberi sérülés óta, a bajnokság hajrájában próbálgatta őt az olasz edző.

Varane sem volt igazán játékban, neki viszont feltétlen játszania kellett, hiszen Pepe sérülése súlyosabb lett a vártnál.

A félidő első fele igazi kupadöntő hangulatban telt, rengeteg rossz átadás, helyzet nem is volt. A 27. percben lehetett volna az első, amikor az Atletico szöglete után – az egész szezonban rendkívül hatékonyan lőtték, ka Koke vagy Gabi belőtte a jobb oldalról - Varane kifejelte a labdát, di Maria lefutotta védőit, a hátrafutó Raul Garcia felrúgta - ha keresztbe tudta volna tenni, hatalmas helyzet lesz.

A szabadrúgást Cristiano Ronaldo lőtte, Courtois ölébe került a nem túl erős, és még annyira sem pontos lövés.

Öt perc múlva Tiago elpasszolt labdája után Bale vagy harminc méteren át vezette át a labdát, a védő már nem merte szerelni, és visszahúzta a lábát, Miranda azonban keresztbe futott előtte, ezzel megzavarta, és passz helyett a kapu mellé lőtt szemből, 12 méterről.

A harmadik Atletico-szögletből gól lett, vagyis megmutatták, mennyire jól összerakták ezeket a formációkat, igaz kellett hozzá Khedira határozatlansága és Casillas téblábolása, valamiért úgy gondolta, hogy meg tudja szerezni a kaputól nyolc méterre lévő labdát, de elkésett, az uruguayi Godín elfejelte, és a kapus ugyan visszavetődött: már csak a gólvonal mögül volt képes kihúzni a labdát.

Godín a múlt szombat után ezúttal is nyerő embernek látszott, bár akkor sokkal kevesebb szerencse kellett a góljához.

Casillas a BL-ben hatalmas bravúrokat mutatott be, de most feleslegesen mozdult ki.

A 41. percben a negyedik Atletico-szöglet is veszélyes volt, Koke labdájára Adrian Lopez robbant be, de hét méterrel kevéssel fölé fejelte.

A második félidő mozgalmasan indult, előbb Raul Garcia lövése ment kevéssel mellé, majd Miranda rántotta el az élete meccsét produkáló di Mariát. Ronaldo szabadrúgása veszélyes volt, a belga kapus azonban szögletre ütötte. A szögletnél a portugál elé került a labda, de szögletre mentettek előle.

Ezután Carvajal bambult el, Lopez becselezte magát a tizenhatoson belülre, későn passzolt, így a jobbhátvéd utolérte. Adriannak az 55. percben volt egy veszélyes lövése is, Godín lefejelt labdája után, de mellé ment.

Khedirát és Coentraót lecserélte Ancelotti, Isco és Marcelo állt be, ez egy nagyon fontos húzás volt. Ettől remélt lendületet, ami átmenetileg meg is jött, de di Maria betörésénél rossz megoldást választott, nem talált embert a tizenhatoson belül.

A Realnak sokáig semmi sem sikerült, Bale lövése 18 méterről méterekkel mellément, pedig nem zavarták, Ronaldo ollózása sem volt veszélyes.

Bale a 77. percben még nagyobb ziccert hagyott ki, amikor lefutotta Juanfrant a jobb oldalon, külsővel próbálta a rövidbe lőni, de ekkor is tévesztett. Ha passzol, jobban jár, de a walesin valamiért nagyon érződött a megfelelési kényszer és a görcsösség, mindent egyedül akart megoldani, amiben talán az érte kifizetett horribilis vételér is közrejétszott. De még így is ő volt a Madrid legjobbja, C. Ronaldót látni sem lehetett.

A meccs ezen részén az Atletico nagyon beszorult, másodpercekre is alig tudtak kijönni a tizenhatosukról, a 88. percben szabadultak ki nagyjából tíz perc után, akkor viszont nagy taktikusan és fegyelmezetten tartották a labdát, tördelték a játékot, kis szabálytalanságokat harcoltak ki.

A kilencven perc ötperces ráadásában megint megszállta saját tizenhatosát az Atletico - nem tudni, miért jött öt perc, mert a meccs a szünet után csak cserék miatt állt, és a cserékből is kettő már a szünet előtt volt -, de most már nem sikerült kihúznia kapott gól nélkül: Modric szögletére Ramos a legjobb ütemben érkezett, és ennél jobban és pontosabban nem fejelhetett volna a jobb oldali kapufa mellé. Két percet nem tudott kibírni a védelem, így jöhetett a félórás hosszabbítás.

Az Atletico fizikailag ezt már nehezen bírta, Juanfran húzta a lábát az első perctől kezdve, csak vonszolta magát, de már nem lehetett lecserélni - elsősorban - Costa miatt. (Filipe Luis a 87.perc tájékán dőlt ki.)

A 99. percben Ronaldo lőtt szabadot, ami mintha a sorfalban álló játékos kezéről (Gabi) pattant szögletre. Úgy csapkodta hisztizve a combját, hogy a lelátóra is hallatszott, pedig mindkét tábor üvöltött.

Hogy milyen feszültség volt a pályán, jól érzékeltette, a hosszabbítás első félidejének végén Simeone a pályára rohant, hogy játékosait elterelje a bírótól. Azt sérelmezték, hogy túl sokáig tartott az első tizenöt perc, és hogy még egy szögletet engedélyezett a Realnak. A bírói hosszabbítás itt sem volt indokolt.

Az utolsó 15 perc előtt a Real a kezdőkörben összeölelkezett, így indultak az utolsó csatába, már akkor is érződött, hogy fontos lélektani pillanatról van szó, egyszerűen el akarták dönteni.

Szemlátomást frissebbek voltak, Modric megpattanó lövését azonban Courtois fogta. Godín fejese volt erre a válasz.

A 110. percről lett átütő a Real játéka: di Maria elfutott a bal oldalon két védő között - Juanfrannak esélye sem volt, hogy visszafogja - bal külsővel lőtt, Courtois elképesztő védést mutatott, mert a labda tökéletesen ment a hosszú felé, de a felperdülő labdára Bale ért oda és nem Alderweireld, a walesi pedig az üres kapuba bólintott négy méterről.

Két perc múlva Casillas rosszul mozdult ki egy előreívelésre, Tiago a lecsorgót kapura lőtte, de már nem talált kaput, ez is egy sorsszerű pillanat volt.

A 118. percben, az erejével teljesen elkészülő Atletico bekapta a harmadik gólt, már nem volt ereje senkinek, hogy felvegye a lépést az előremozduló Marcelóval, aki negyven métert vezette a labdát, a 16-os vonaláról pedig a kapuba bombázott. Courtois ugyan beleért, kiütni már nem tudta, bepotyázta a belga kapus, középre ment a labda.

A kegyelemdöfést azonban mégsem Marcelo, hanem Cristiano Ronaldo adta meg. Godín buktatott, a jogos büntetőt pedig a portugál a kapu bal oldalába lőtte, Courtois a másik irányba vetődött.

A lefújás előtt a pályára rohanó Simeonét ekkor már úgy kellett lefogni - Varane-nak akart mindenáron az arcába üvölteni -, az Atletico drukkerei pedig rázendítettek a klub himnuszára, így köszönték meg a játékosoknak a szezont.

A győztes viszont a Real lett, amelyik sokkal erősebb kerettel jétszotta végig a szezont, ezért is tudta felőrölni riválisát. Gazdagabb volt és erősebb, az este pedig úgy akarta, most legyen meg a 10.