Judit
3 °C
7 °C

Meghalt Grosics, az Aranycsapat kapusa

2014.06.13. 12:55 Módosítva: 2014-06-13 13:01:00
Kórházban érte a halál Grosics Gyulát, 88 évesen. Hosszú ideje betegeskedett, három infarktuson volt túl. A legendás Aranycsapatból – amely 1953-ban Londonban 6:3-ra verte Angliát – már csak Buzánszky Jenő él.

Pénteken, 88 évesen meghalt Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat egykori kapusa.

Évek óta küzdött komoly tüdőproblémákkal, azóta többször kórházi kezelésre szorult, életmentő műtétet is kellett végrehajtani rajta. A szívével volt problémája, három infarktuson is átesett.

A család tájékoztatása szerint „Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója 11.20 perckor, álmában, megtért Teremtőjéhez”.

A nagyszerű kapus a Dorogi AC-ben kezdte pályafutását, de szerepelt a MATEOSZ Munkás SE és a Teherfuvar SE együttesében is. 1950-ben a korszak sikercsapatához, a Budapesti Honvédhoz került. Pályafutását a Tatabánya játékosaként fejezte be, ő volt a bányászklub első válogatott játékosa.

A Honvéddal három bajnoki címet szerzett, 390 mérkőzésen állt a kapuban. 1947 és 1962 között 86-szor szerepelt a magyar válogatottban. Három világbajnokságon vett részt (1954, 1958, 1962), tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes együttesnek. Szerepelt az évszázad mérkőzésén, az 1953-as 6:3-on a Wembley-ben.

Remek kifutásai és a védelem hangos irányítása miatt a negyedik hátvédnek nevezték. Az 1954-ben elbukott világbajnoki döntő után politikai támadások érték. 1956 után az Aranycsapat sok játékosa külföldre ment, de ő maradt. Büntetésképpen Tatabányára kellett igazolnia.

A válogatott 59 meccset nyert, 14 döntetlent játszott, 13-szor veszített vele a kapuban.

Edzőként megfordult a Tatabányánál, Salgótarjánban és a KSI-nél, de nem volt olyan sikeres, mint játékosként. A hatvanas évek végén Kuvaitban volt szakfelügyelő és szövetségi edző, majd 1969-től közel húsz évig a Budapesti Volán és a Volán SC élén állt, ahonnan egyesületi elnökként vonult nyugdíjba.

82. születésnapján szimbolikusan leigazolta őt a Ferencváros: annak idején azért hagyott fel a labdarúgással, mert nem engedték, hogy a klubhoz szerződjön.

2011 februárjában, 85. születésnapján hosszabb interjút adott az MTI-nek, amelyben többek között arról vallott, hogy csatár szeretett volna lenni.

„Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleményem" Olimpiai aranyát elcserélte volna egy világbajnoki címre. „1952-ben még a legjobbak szerepeltek az olimpián, mert a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 1956-ban szabályozta, hogy csak utánpótláskorúak szerepelhetnek a nyári játékokon, így a Helsinkiben aratott diadal rendkívül értékes. Ennek ellenére már akkor is a világbajnokság volt a sportág csúcsa. Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk" – mondta Grosics, aki haláláig követte a futballt, de már csak televízióban, mert egészségi állapota ezt tette lehetővé.

A Fekete Párduc egészségével kapcsolatban akkor azt mondta, nem dicsekedhet, panaszkodni pedig nem akar. Három szívinfarktus érte, az egyiknél, amikor elesett, eltört a bordája, amely megsértette a tüdejét. Utána többször lyukadt ki a tüdeje, emiatt öt éve hosszú ideig kezelték kórházban. „A rekeszizmot húzták rá a problémás területre. Azóta nincs gondom vele, csak a légzésem vált nehezebbé, már egy apró séta is kifáraszt. Minden héten vizitre kell járnom, illetve vissza kell fognom magam, mert veszélyes lehet az egészségemre a sok közszereplés" – mondta Grosics.

„Ami tegnap történt, az nem foglalkoztat. Viszont gyermekkorom emlékei egyre élesebbek. Számomra fontos ezek újraélése. Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért" – mondta három éve Grosics, akinek életéről Keresztlécen címmel készült dokumentumfilm.

Kitüntetései

- Halhatatlanok Klubjának tagja (1994)
- MOB Olimpiai Érdemérem (1995)
- Az évszázad legjobb magyar kapusa (1998)
- Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje (1993)
- Dorog díszpolgára (2001)
- A Nemzet Sportolója (2011)
- Csík Ferenc-díj (2013)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?