Nem jó barátként, de továbbmentek

Sokan és túl sokat beszéltek arról, hogy egy békés döntetlennel a német és az amerikai válogatott is továbbjuthat a legjobb tizenhat közé. A két német kapitány, a két jó barát, Jürgen Klinsmann és Joachim Löw azonban egészen biztosan nem kacsintott össze a meccs előtt.

Az első félidő nagyjából azt hozta, amire mindenki számított. A németek az első perctől kezdve beszorították az amerikai válogatottat, azt sem lehet mondani, hogy nem volt gólhelyzetük, de valahogy nem sikerült becsapni az Egyesült Államok védelmét. Ennek pedig több oka is volt. Elsősorban a kapu előtt, az utolsó labdaérintésnél mindegyik német játékos hibázott.

 A kilencvenedik másodpercben Podolski 14 méterről bombázta csúnyán fölé, aztán egymást zavarták nagy helyzetben, Mesut Özil lövésénél, a 35. percben pedig Tim Howard védett magabiztosan.

Ha a németek nem hibáztak, akkor meg ott volt Omar González. Az amerikai védő kétszer is zseniális becsúszással akadályozta meg a gólszerzési lehetőséget. Azért Dempsey-éknek is akadtak lehetőségei, Graham Zusi a 23. percben úgy lőtte el a felső léc felett centikkel, hogy Manuel Neuernek esélye sem lett volna védeni.

Az Egyesült Államok kőkeményen és magabiztosan védekezett, a német csapat nagy erőkkel támadott - kilenc kapu felé tartó lövése volt -, de a pontosság és a koncentráció az első 45 percben nem volt az erényük.

2. félidő

Nem sokat változott a kép a második félidő elején sem. Miroslav Klose beállásával már az első percekben jöttek a bajok Howard kapujára, de vagy a kapus védett, vagy González mentett.

A békés iksz állapota egészen az 54. percig tartott. Megint Howard védett egy elképesztő nagyot, a kipattanót Thomas Müller vágta be 24 méterről a hosszúba.

Klinsmann azonnal cserével reagált a bekapott gólra, de ettől nem lett aktívabb csapata. Pedig annyira akart az amerikai csapat, hogy volt olyan a félidő közepénél, hogy Bedoya és Jones egymásnak rohant nagy igyekezetében, Jonesnak ezen a meccsen a második ilyen ütközése volt a meccsen, egyszer a bíró vállának rohant arccal.

A meccs utolsó szakaszában is a németeknek volt kapura lövésük, nem helyzet, csak próbálkozás.

A meccs embere: Thomas Müller

A várt utolsó amerikai rohamok valahogy elmaradtak, az eddig látott szórakoztató és gyorspasszos, sok lövésből álló játékukból ezen a meccsen semmit sem mutattak. Aztán a 93. percben az Egyesült Államok kihagyta a meccslabdát, Bedoya vágta bele a blokkba, de a végén ezt sem bánták nagyon.

A vereséggel sem lehettek szomorúak, a csoport másik meccsének a végeredménye pontosan úgy alakult, ahogy az a német és az amerikai válogatottnak is kedvezett. Kéz a kézben mentek a legjobb tizenhatba. Nem ez volt, és egészen biztosan nem is ez lesz a legjobb vb-meccsük.