Kárörvendés és fölényeskedés a magyar edzőképzésben

Magyarország 13 éve teljes jogú tagja az európai szövetség (UEFA) által is elismert edzőképzésnek. Mezey György, a képzés akkori feje mérföldkőnek nevezte a bekerülést, ehhez képest 2014-ben Csányi Sándor MLSZ-elnök arról beszélt, hogy a pedagógiailag alkalmatlan edzőket ki kell selejtezni. Az is örök slágertéma, kik kerülhettek a futballedzői licencet megszerzők közé, milyen a szűrés. 

Az edzőképzés jelenlegi irányítója, Szalai László hivatalba lépésekor szellemi szintemelést és belső igényességet fogalmazott meg céljai között, amivel arra utalt, hogy addig gyakorlatilag bárki előképzettség nélkül edzői licenchez juthatott, és a szakma felhígult. Ehhez jön, hogy amióta hatalmas pénz van lett a rendszerben, az edzők közt sincs versenyhelyzet, ami tartósítja a bajokat.

A licencrendszer egymásra épül, először a C-t kell megszerezni, utána jöhet a B, majd az A, legkésőbb pedig a csúcsot jelentő pro. Ezt a képzést kapta például a magyar szövetségi kapitány, Dárdai Pál is, és a korábban a válogatottban is szereplő futballisták kaphattak annyi kedvezményt, hogy nekik csak az A-nál kellett bekapcsolódniuk a rendszerbe.

Az alapot jelentő C licencről a Fidesz parlamenti frakciójának sporttanácsadójának, Kruchina Károlynak a segítségével kaptunk képet. A kertészmérnök Kruchina sokunkkal egyetemben imádja a futballt, éveken át a Ferencvárosban sportolt, úszott, Sós Csaba tanítványa volt, később a klub labdarúgója, most a Magyar Szörf Szövetség alelnöke. Ezek mellett egy közepes magyar vegyipari cég kommunikációs igazgatója. Magáról még azt tartja fontosnak megemlíteni, hogy 2008-ban, a Fidesz 20. születésnapján testvérével együtt emberi jogi aktivistaként végzett tevékenységéért kitüntették.

A mélypont

„Ott voltam az első félidő 25. percéig két éve az amszterdami 1-8-as megsemmisülésen, csak annyi szerencsém volt, hogy mivel a hollandoktól vettem jegyet és nem az MLSZ-en keresztül, elhagyhattam a stadiont 3-0 után a barátaimmal, nem kellett a vendégszektorban végignéznem leforrázva, hogyan ünnepelnek a hollandok."

34 évesen úgy érezte, elképzelhető, hogy soha az életében nem látja a magyar válogatottat világversenyen. Annyira felháborította a kudarc, az elmúlt 20 év mellébeszélése és főként Egervári Sándor összegzése, aki az említett mérkőzés után azt állította, hogy az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, hogy fogott 30 ezer forintot, és beiratkozott a szövetség edzői tanfolyamára.

„Az országnak annyi keserűséget nem sok minden más okozott, mint a magyar foci, hiszen bármelyik irányba tekintünk, valamit másként és jobban csinálnak, mint mi. Kíváncsi voltam, mi történik ebben a közegben, mi történik az alapoknál, hogyan akarunk mi versenyképes játékosokat nevelni. A C licencre felvettek, és így testközelből végignézhettem, mi a helyzet. Egy szóval nem lehet összefoglalni, kettővel is bajosan, de megpróbálom: lesújtó és észbontó.”

Na jó, de tényleg miről tanulnak?

Magunk is kíváncsiak lettünk, hogy milyen lehet a tananyag, ezért utánajártunk. Sajnos csak bepillanthattunk az anyagba, így nem pontosan adjuk vissza a minőséget. Egy rendszerező valamit láttunk, amiben benne vannak a korosztályok életkori sajátosságai, élettani jellemzői. 

Olyan alapvetésekkel találkozni, mint a tagdíj beszedése, vagy hogy a játék végén össze kell szedetni a gyerekekkel az eszközöket. A bemelegítésnél a keringés-légzés fokozásáról és arról írtak, hogy a kis területes játékban a játékosok többször érnek a labdához, mint a nagy pályán, ezért előnyös.

Az éntől szükséges eljutni a csapatig, ez is egy fontos szempont, 13 éves korig el kell jutni csapatjátékig.

De az igazi kuriózum csak ezek után jött: a 2:2, a 3:3 és a 4:4 elleni játék.

Ugye, ezek valahonnan ismerős varázsszavak? Hát persze, Pintér Attila volt szövetségi kapitány tavaly erről nyilatkozott, szó szerinti idézet következik.

„Amikor tettük a kettő-kettő, három-három, négy-négyet taktikai jelleggel, hogy egymás mellett, hogy kell abban a bizonyos dologban, a labdát megtámadva a három játékosnak, vagy a kettőnek, vagy az egynek, hogy a mélységi passzt tudjuk zárni.”

Kruchina azt mondja, hogy csak a tiszta és őszinte beszéd viheti előre a magyar focit. Az Indexnek állította, nem szeretne a futballból élni, őt csak a kíváncsiság vitte előre, és csak élvezetes bajnokikat és eredményes válogatott meccseket szeretne látni. Elege van abból, hogy Pintér Attila, a bukott kapitány azzal érvel, vele is összejöhetett volna az a hét pont, amit Dárdaival sikerült összehozni.

Tíz perc

A tanfolyam nyolc vasárnap alatt lezajlott. A gyakorlati vizsgán és a licenchez szükséges nem túl bonyolult és nem túl igénybe vevő teszten Kruchina már túl van. Az első alkalomra nem volt ideje felkészülni, meghúzták. Ugyanakkor a tanfolyamot és a vizsgát egy gyengébb egyetemi kollokviumnak nevezte, tíz perc alatt végzett vele, mert sietett.

A C-n a hallgatók túlnyomó része MLSZ D végzettséggel, tanári diplomával vagy OKJ-s edzői végzettséggel rendelkezik. A 25 főből 24-en diplomát kaptak.

„A kérdés – gondolom – a tanfolyami vizsga színvonalát hivatott minősíteni, amely vizsgát Kruchina úrnak az első sikertelen írásbeli után a 2. pótvizsgán, tehát harmadszorra sikerült letenni – vagyis akkor mégsem volt olyan egyszerű, vagy Kruchina úr képességeivel volt gond. Minden tanfolyam tudásanyaga annyit ér, amennyit a hallgató belső indíttatása, karaktere alapján magáévá tud tenni. Azóta, hogy a szakértő úr elvégezte a tanfolyamot az Edzőképző Központ felvételi eljárással próbálja megtalálni az elhivatott, tanulni és a labdarúgás fejlődéséért áldozatokat vállaló, a labdarúgásban jártasságot mutató edzőjelölteket. Sajnos, Kruchina úr tanfolyamán ez a szűrő még nem működött. A továbbiakban várhatóan még alaposabb felvételi eljárást fogunk bevezetni, pont az esetleges viták elkerülése és a teljes objektivitás megteremtéséért” – ezt már Pári Sándor oktató-instruktor mondta az első felvetésre, elég-e ilyen rövid ideig tartó oktatás.

A testnevelő tanár végzettségű Pári szerint a C licenc a korábbi D-t váltotta fel, amely 5 napot vett igénybe, vagyis az előrelépés szembetűnő. A mostani állapot szerint elég nyolc nap.

 „A módszereket, a tanfolyam tananyagát és a hallgatói visszajelzéseket figyelembe véve ez még nagyobb előrelépésnek tekinthető” – folytatta.

Kruchina – aki nem tud második pótvizsgáról, és szeretné annak a nyomát látni – akkor olvasta Jonathan Wilson Futballforradalmak című könyvét, meglepődve tapasztalta, hogy az előadásokon a könyv egyáltalán nem került szóba.

Ez a könyv, amit egyébként volt kollégáink, többek között Mártha Bence és Hegedűs Henrik fordítottak, a norvég edzőképzésben tananyag. Az angol szerző pedig nagy jelentőséget tulajdonít a futball fejlődésében elévülhetetlen érdemeket szerzett magyar edzőknek, a magyar szürkeállománynak. Argentína és Brazília is sokkal szegényebb lett volna, ha nincs kapcsolatuk a Duna-menti iskolához, Guttmann Bélához, Hirschl Imréhez, Kürschner Izidorhoz, akik a 20-as évek kávéházi kultúrájában szívták magukba, mit jelent futballiskolát, jól működő rendszert teremteni.

„Az identitáshoz talán hozzásegített volna bárkit. A játékrendszerek, a stílus és a filozófia sem került szóba, és még nagyon sok minden más sem” – mondta Kruchina.

A tanfolyam

Már a tanfolyam első órájának első percében deklarálták, hogy akinek kérdése van, bátran tegye fel, de szinte egyedül csak ő kérdezett, holott ő hosszú távon nem a futballból akar megélni. A hallgatók túlnyomó többsége ellenben már most is ebből él. Az első nap harmadik kérdése után az oktató odavetette: „Károly, ne vékonyítsa a jeget maga alatt!”

• Pedig Kruchina egyszerű kérdéseket tett fel, például a magyar futballstílus meghatározásáról, aztán hogy miért derül ki itthon minden külföldi szakemberről záros határidőn belül, hogy nem ért a focihoz. Abban az értelemben persze, mint ahogy Paulo Sousát is inkább ellenségesen kezelték, pedig neki még eredményei is voltak, aztán távozása után Izraelben bajnok lett, az idei BL-ben pedig a Basellel a Liverpoolt verte.
• Következő válasz nélkül maradt kérdése az volt, hogy miért van szükség 16 csapatra a hazai első osztályban, amikor jól látható, hogy 20 épkézláb labdarúgót nem tudunk felnevelni. A sokkal gazdagabb Ausztriában vagy Svájcban, illetve Horvátországban 10 csapat alkotja az élvonalat. Itthon kinek hiányoznának az érdektelen csapatok? A közel százszor nagyobb GDP-vel bíró német gazdaság kettővel több élvonalbeli csapatot tart el, mint Magyarország. Miért nem látjuk annak a meglévő kevésnek a koncentrációját?

A korábban a TF-en is tanító Pári Sándor szerint „a többi hallgatóval kiváló kommunikáció alakult ki, és még jelenleg is rendszeres a szakmai kapcsolattartás. Tehát nem igaz, hogy nem vették a fáradtságot. A tanfolyamok ebben a szegmensben is nyíltabbá váltak, interaktív az oktatás. Ezt a hallgatók pozitív visszajelzései is megerősítik. Kruchina úr kérdései arrogáns, provokatív és minden szakmaiságot nélkülöztek, és ez fárasztotta azokat, akik tanulni jöttek.”

Tagadta, hogy azt mondta volna Kruchinának, hogy ne vékonyítsa a jeget maga alatt.

Pári szerint a tanfolyam anyagát úgy állították össze, hogy a kreatív, dominánsan a labdabirtokláson, azon belül a lapos összjátékon alapuló játékra alkalmas játékosok képzésére fókuszáljon, ami teljesen megfelel az oly sokat emlegetett magyaros játékstílusnak.

A stíluskialakítás az UEFA B tanfolyam anyagában még hangsúlyozottabban szerepel, az MLSZ Grassroots C tanfolyam a grassroots filozófia mentén felépített, a játék megszerettetését célzó módszertani elemeket tartalmazza.

Kruchina 2006 óta a Goldball igazolt BLaSZ-os labdarúgója, ami pár éve még az egyik elit utánpótlás-nevelő központ volt. Szerinte őket is kellemetlen helyzetbe hozta kérdéseivel.

„Azt mondták nekem az egyesülettől, ha lehet, ne konfrontálódjak ennyit, mert már odaszóltak nekik, ki vagyok én, hogy mindig kérdezek, illetve olyan válaszokat adok, amik nem tetszenek. Az egyik ilyen volt: miért veszítettünk Bukarestben 2013-ban 3-0-ra? Kérdezte a Mester, mire egyedüliként a lehető leglogikusabb választ adtam: mert Egervári Sándor és stábjának a képességét meghaladta a felkészítés, mert mentálisan egy gyengén felkészített válogatott jobb eredményt nem is érhetett el. A helyes válasz persze szerintük nem ez volt, hanem az, mert Bukarestben Szalai játszott, és nem Böde, ahogy az észtek elleni 5-1-nél pár nap múlva. A külföldi edzőket folyamatosan szidták, ócsárolták, talán csak a sátán volt népszerűtlenebb náluk.”

Rendre pökhendiséget, szerénységet, alázatot elvétve tapasztalt. Volt olyan, hogy az előadó az Arsenal–Aston Villánál színvonalasabbnak mondta az Újpest–Győrt, és erről a hallgatóságot is igyekezett meggyőzni.

„Rendszeres volt a kárörvendés, ha magyar edző külföldi kollégát győzött le a magyar bajnokságban. Hányszor hallottam, hogy Bekő micsoda szakember, meg hogy az a Kecskemét! Azt kell megnézni, nem az akkor mélyponton lévő Vidit, amelyik éppen akkor maga alatt volt José Gomessel.”

Pári szerint ez az állítás sem igaz. Az ebédszüneti beszélgetéseknél szóba került magyar edző, magyar akadémián nevelkedett játékosok által aratott győzelem, mindenfajta káröröm nélkül.

„Magyar edzőként, a magyar futball színvonalának javításáért és a magyar edzői társadalom felkészültségéért dolgozóként engedtessen meg, hogy örülhessünk a jó magyar teljesítményeknek. Aki azonban a kedvenc csapata veresége miatt negatív beállítottsággal közelített ehhez a témához, az azt gondolt, amit a karaktere engedett.”

Kruchina szerint a képzésen több hazai sikersportágat is folyamatosan leszóltak.

Kézilabda, vízilabda, nem válogattak, mindig azt hozták, hogy ott könnyű, mert csak néhány országban játsszák, bezzeg a focit mindenhol.

Baráti körében, ahová egyéni sikersportágak edzői is tartoznak, viszont általában akkor lett ideges mindenki, ha éppen a futball, pontosabban a hazai futballszakma került szóba.

„A Károli Gáspár Egyetem rektorhelyettese barátom, kérdezte tőlem, hogy előfeltétel volt-e a TF-es vagy pedagógus diploma, hogy gyerekekkel akartok foglalkozni. Mondtam, hogy nem, jelezte nincsen több kérdése, miért tart itt a magyar foci.”

Itt is visszapasszoltunk Párinak, aki szerint nem szóltak le másokat. „Más sportág az eredmény szó tisztázása során, szintén az ebédszüneti beszélgetéseknél került elő, ahol szembeállítottuk a kevesebb mint 1000 versenyengedéllyel rendelkező sportágakat a közel 250 000 fős labdarúgással. Mivel azonban minden sportágnak megvannak a speciális sajátosságai és eszközrendszere, nem lehet egymáshoz mérni sem a lehetőségeket, sem az eredményeket. A tisztánlátás végett jelezném, hogy Magyarország sportolói létszámának közel fele a labdarúgást űzi. Szerintem ez is eredmény lehetne, bár karaktere válogatja.”

Kruchina azt szűrte le, hogy a hazai futballon csak egy átfogó reform segíthet, mert az útvesztés nyilvánvaló. Nincs hazai tudásbázis, nincs szemlélet, ami irányt tudna adni.

„Nem szégyen azt kimondani, hogy a hazai közeg nem ért a focihoz. Őket kellene pótolni külföldiekkel, németekkel például, ahogy az első lépések Bernd Storck érkezésével megtörténtek. Hiszem azt, hogy a Bundesliga a helyes irány, amit bizonyít Dárdai munkája is. Ma úgy tűnik, hogy elindult valami, egy nagy falat átütött az MLSZ. Remélem, végigmennek az úton."

Kruchina szerint a jégkoronghoz sem értenek a magyarok, és amikor ezt felismerve idehozták a szlovák (Jan Jaskóék) és a tengeren túli (Pat Cortina, Ted Sator, Rich Chernomaz) edzőket, elindult valami, feljutottunk az A csoportba, és egy nemzet büszke rájuk azóta. Ott a kézilabda példája, az egyetlen látványsport, amelyikben a világ élvonalában vagyunk. Jöttek a spanyol edzők, és mindenki tanulni akar tőlük. Hangsúlyozta, egy olyan sportágról beszélünk, ahol sikeresek vagyunk, és van világszínvonalú edzőnk, Mocsai Lajos.

„A hazai fociszakma döntő többsége nem tanulni akar, hanem kicsinálni. Vírusos szoftver fut a vadonatúj hardverben, hiába az új stadionok, friss szellem kell. Nem véletlen, hogy a hazai edzők a kutyának sem kellenek külföldön. Nincsenek példaképeink, nincsenek sikereink, kevés helyen vannak nézők az NB I.-es meccseken, csak kudarc van, hülyítés, hazudozás és bunda. Amit látunk, a rugdosódás, az alattomosság, és a védekezés taszítja, nem pedig vonzza a nézőket. Vagyis a legalapvetőbb feladatát értelmezi rosszul a hazai futball. Csak meg kell nézni, öt olyan csapat van a hazai élvonalban, amelyik 20 meccsen nem lőtt 20 gólt."

Az összefogás szót szerinte csak a magyar baloldal használja többet a magyar futballnál. „Csak nekem tűnt fel ez a párhuzam? Mindkettő képtelen a megújulásra, mindkettő elnapolta a rendszerváltást. Túl sok pénz van a futballban ahhoz, hogy a hazai fantomszakma után menjünk.”

Pári szerint Kruchina panaszait megfogalmazhatta volna a tanfolyamon is, vagy akár nagy nyilvánosság előtt is, amikor ünnepélyes keretek között átvette diplomáját Telkiben. Egyik esetben sem tette. Furcsának találta, hogy most állt elő negatív élményeivel. Pedig számtalan pozitív visszajelzés is van.

„Nagy a gyanúm, a többieknek csak a papír kellett a továbblépéshez. Gondolom, már így is foglalkoztak 5–13 év közötti gyerekekkel. Ha akarnám, én is megtehetném, a végzettségem végső soron megvan hozzá, csak én erre nem érzem magam alkalmasnak, mert az a tudás, amit 8, azaz nyolc vasárnap alatt kaptunk, erre messze nem megfelelő. Nem venném a bátorságot, hogy gyerekeket oktassak, pedig bennem van szenvedély. Ha cinikus akarok lenni, azt is mondhatnám, nyolcvasárnapos edzőkkel nem fogjuk utolérni a világot” – így összegzett Kruchina.