1992 óta blöfföl a FIFA, hogy kik a legjobbak

• A magyar futballválogatott 11 helyet javított.
• Dárdaival 3 helyet javított a válogatott.
• Dárdaival hat helyet javított a válogatott.
• Négy helyet léptünk előre Dárdai Pállal.
• Brutálisan visszaesett a magyar válogatott a FIFA-rangsorban.
• Meccset nem játszott, de 4-et lépett előre a válogatott a világranglistán.

Csak néhány jelentés az elmúlt egy évből arról, hogy mit is csinált a magyar válogatott a FIFA világranglistája szerint. Mivel jelenleg a 31. helyen állunk, papíron bérelt helyünk lenne egy vb-n, amin 32 csapat indul, sőt, a 24 csapatos Eb-re is komolyabb erőfeszítés nélkül kellene kijutnunk. A valóság ehhez képest az, hogy

A képletet, ami alapján a FIFA a világranglistát számolja, 1992-ben vezették be, majd 1999-ben és  2006-ban is egy kicsit frissítettek rajta, a helyzet viszont egyikkel sem lett jobb. Olyannyira, hogy a legutóbbi, júliusi ranglista után újra élesen támadni kezdték a FIFA-t, hogy teljesen fals adatokat mér. Ezt alá is támasztja, hogy többek között Wales és Románia is bekerült a top 10-be, miközben a tavalyi vb-n egyik sem volt ott. Az sem teljesen stimmel, hogy az argentinok máris megelőzik a világbajnok németeket, a franciák a 22. helyen vannak, az Egyesült Államok pedig Németország, Hollandia, Guatemala és Honduras júniusi legyőzése után is hét helyet esett.

Maga a képlet lényegében elég egyszerű, amiben a ranglistás pontokat négy tényező szorzata adja ki:

• a meccsen szerzett pontok száma (M),
• a mérkőzés fontossága (I),
• az ellenfél erőssége (T),
• és az ellenfél konföderációjának erőssége (C).

Az M adott, egy meccsért ugye három, egy, vagy nulla pontot lehet kapni. Az I-t négyfelé bontják: a barátságos meccsekért 1, a vb-selejtezőkért 2,5, a Konföderációs-kupa meccseiért, illetve az egyes konföderációkon belül rendezett tornák meccseiért három, a vb-meccsekért pedig 4 pont járt. A T is elég egyszerű: 200-ból levonják az ellenfél aktuális ranglistás helyét – vagyis ha valaki Argentínával játszik, 199 pontot kap, ha Litvániával, akkor 90-et. A C-t szintén négyfelé bontják: Európa és Dél-Amerika értéke 1, Észak- és Közép-Amerikát 0,88-on állapították meg, Ázsia és Afrika 0,86-tal éri be, míg Óceánia valamivel alatta, 0,85-tel jön.

De hogy ne legyen ennyire egyszerű, a formulában minden válogatott előző négy évi meccseit veszik alapul. A négy évvel azelőttiek 20 százalékban, a háromévesek 30, a kétévesek 50, az elmúlt 12 hónapban játszottak pedig 100 százalékban számítanak bele.

A FIFA-nak tehát

Hogy rávilágítson a rendszer visszásságára, a Business Insider 2013-ban összehasonlított két mérkőzést: a 2012-es Eb-döntőt, vagyis a Spanyolország-Olaszország 4-0-t és a 2013-as Arany-kupáról az Egyesült Államok-Salvador 5-1-es csoportmeccset. A számításuk alapján az, hogy a vb-döntő utáni talán legnehezebb meccsen a spanyolok totálisan megsemmisítették az olaszokat, kevesebbet ér (846 pont), mint hogy Amerika egy tét nélküli csoportmeccsen a cseréivel 5-1-re verte a salvadori cseresort (902,88 pont).

Hasonlóan furcsa helyzet állt elő a most 10. walesiekkel: mivel az elmúlt egy évben csak tétmeccseket játszottak, világverő formában vannak a FIFA szerint. 12 hónap alatt 817 pontot gyűjtöttek azzal, hogy hat Eb-selejtezőn legyőzték Belgiumot (1-0), Izraelt (3-0), Ciprust (2-1), Andorrát (2-1) és döntetleneztek a bosnyákokkal és a belgákkal (mindkettő 0-0).

Csakhogy utána elvesztettek pár, számukra teljesen érdektelen barátságos meccset és egy selejtezőt a lengyelek ellen.

Ha öncélú lenne, semmi baj nem lenne

Ha csak arra használná a FIFA a ranglistáját, hogy havonta egyszer a szponzor nevével kiküldje, hogy lám, ilyen is van, talán senkit nem érdekelne az igazságtalansága, csakhogy a vb-csoportok sorsolásánál a világranglista alapján határozzák meg a kiemelést, így a később a csoportból tovább sem jutó spanyolok, vagy a nyolcaddöntőben elbukó Svájc kiemelt volt, a végül bronzérmes Hollandia viszont nem.

A szombati vb-selejtező sorsolásánál is ez a ranglista adta az alapot, így lett első kalapos Románia és Wales is, holott a játékerejük alapján nem sorolhatók oda.

Van, ami a bukiknál is okosabb

A sokat kritizált és láthatóan hibás rendszer helyett bőven van alternatíva, olyannyira, hogy a női világranglistát nem is így, hanem a magyar születésű amerikai fizikaprofesszor, Élő Árpád rendszerének módosított verziójával állapítják meg.Élő szisztémáját használja a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE), az ő kérésükre készült maga a rendszer is, de tulajdonképpen bármilyen sportra alkalmazható, a válogatottak mellett a klubcsapatokat is rangsorolhatóvá teszi ugyanazzal a módszerrel, sőt, történelmi síkon is összehasonlíthatóvá teszi a csapatokat – az ESPN-hez került statisztikai oldal, a FiveThirtyEight például az eddigi összes NBA-szezon összes csapatát egymás mellé tette ilyen számítással. Ha érdekli, hogy melyik volt a történelem legjobb NBA-csapata, akkor itt találja a választ.

Az Elo-pontrendszer meglehetősen bonyolult matematikai számításokon keresztül figyelembe veszi a FIFA-nál 2006-ban a rendszerből kivett hazai pálya jelentette előnyt, és a győzelem (vereség) mértékét is, ahogy a statisztikailag várható sikert is.

Ezek után nem meglepő, hogy az Elo sokkal valósabb képet ad az erőviszonyokról: a világbajnoki címvédő Németország tartja az első helyét Argentína és Brazília előtt, a Copa América-győztes Chile a legjobb hatba kerül. Wales viszont csak a 43., a románok a 24. helyen, míg a magyar válogatott a 48. a sorban.

Nem mellesleg egyébként, a magyar Aranycsapat a rendszer számítása szerint az 1954-es vb döntőjekor 2166 ponttal állt, ami a valaha volt második legnagyobb pontszám minden csapatot figyelembe véve: a németek a tavalyi világbajnoki győzelem után álltak 2200 ponttal.

A pontrendszer – természetesen apró módosításokkal – klubcsapatokra is alkalmazható. Ez alapján a BL-győztes Barcelona az első, a második a Real Madrid, míg a harmadik a Bayern München. Legjobb magyarként a tavalyi bajnok Videoton áll a 400. helyen, pontosan a görög Panióniosz és a fehérorosz Szoligorszk között.