Aki idegenben nyert, mindig továbbment

A szerencse nem kisebbíti a magyar futballválogatott érdemeit, különösen nem kisebbíti Kleinheisler László érdemeit, akiben volt vállalkozói kedv, és lövésével kaput talált. 

Magyarország 34 év után legyőzte a fogadóirodáknál is lényegesen esélyesebbnek tartott Norvégiát. Megvan az a bravúr, amit az eddigi sorozatban jogosan hiányolhattunk. Így az esély is megvan arra a katarzisra, amiben nem volt részük a szurkolóknak az elmúlt 30 évben. 

Igazolódott, a norvég válogatott egyáltalán nem világverő, és csak kevéssel jobb csapat, mint a finn, akiket kétszer is 1-0-ra sikerült vernie a magyar csapatnak ugyanilyen szervezett, harcos és nem látványos játékkal.

Hangsúlyozottan nem a magyaros technika és a kiváló cselek hozták meg a sikert csütörtökön sem, még ha szeret is ebben hinni a szakma. 

A német kapitány, Bernd Storck az eddigi négy meccsén keveset mutatott, nem is volt könnyű helyzetben, hiszen bemutatkozó ellenfele a magyar válogatott mumusának számító Románia volt. Most azonban bejött a váratlan húzás: Kleinheisler László csapatba állítása.

A meccs előtt azt írtuk, azt a fajta csúszást-mászást látja benne, amit Tőzsérből hiányol. Oslóban is kiderült, mindkét lábát használja, megvan a dinamikája, vannak hirtelen ritmusváltásai, nem véletlen, hogy a Lovrencsics Gergőt is Lengyelországba közvetítő menedzser, Nagy Mihály Lengyelország felé próbálta irányítani, mert odaát az ilyen robbanékony és agresszív játékosokat igen kedvelik.

Más kérdés, hogy a Videotonnál most éppen büntetésben van, és ha Storck nem jön, nem ismeri meg a nevét az ország. A német szakembernek bejött a húzása, Andy Möller érkezése és az előző stáb távozása is inkább pozitívan hatott, mintsem visszavetette a csapatot.

Pedig nem kis nyomás volt és van a szövetségi kapitány Bernd Storckon, hiszen a hazai szakma árgus szemekkel keresi a hibáit, máig nem képes megemészteni, ha esetleg eltávolít embereket a korosztályos válogatottak közeléből. És hát emlékszünk arra, amikor a megbukott Pintér Attila azt is elmondta, akár vele is összejöhetett volna az a hét pont, amit Dárdai irányításával kapart össze a társulat. 

Király Gábor meccs eleji bravúrja és végig imponáló kisugárzása is kellett a sikerhez, még a kapufa előtti helyzetnél is volt bravúrja. 

Igazolódott, a fölényeskedés és a lebecsülés nem szerencsés, mert csak még inkább feltüzeli az ellenfelet, ahogy történt ezúttal is.

A meccs hangulatához tartozott, hogy a válogatott egy kicsit az éppen csütörtökön elhunyt Fülöp Mártonért is küzdött, amit láthattunk már a két kézis, Kulcsár Anita vagy Marian Cozma halála után. A gyász olyan energiákat képes felszabadítani, amikre előzetesen számítani sem lehetett.

Norvégia, a peches

Norvégia az elmúlt 15 évben novemberben nem nyert meccset, nekik ez a legrosszabb időszak, mert ilyenkor már véget ér a bajnokság, az otthon játszó játékosaik már a legfáradtabbak. A norvég kapitánynak nem is sikerült koncentrálttá tenni őket, a realos Ödegaard kihagyása miatt pedig keményen megtámadta a helyi sajtó.

A legutóbbi Európa-bajnoki playoffban a négy kiemelt csapat ment tovább, és az, hogy a magyarok most kiemeltek legyenek, mindössze két ezreden múlt. A korábbi eredmények miatt ez nem vakszerencse, de hogy ilyen kevésen múlt, az egy kedvező fordulat volt a törökök hajrábeli győzelme után. (Ezzel úszott el, hogy legjobb harmadikként októberben csatlakozhassunk az Eb-mezőnyhöz.)

A múlt alapján fontos megjegyezni, hogy pótselejtezőn mindig az jutott tovább, aki idegenben nyert az első meccsen. Ennek a sorozatnak nem lenne szabad megszakadnia, bár mindenki tudja, itthon is igen nehéz lesz. Norvégiának nincs veszítenivalója, nekünk annál több.

A rivális a statisztikákban ezúttal is lényegesen jobb volt, ahogy a selejtezősorozat végén is jobb mutatókkal rendelkezett. Számokkal azonban nem lehet meccset nyerni, ahogy szögletekkel sem, amiből mi egyet sem, míg a hazaiak 16-ot lőttek.

A folytatás vasárnap következik a Groupama Arénában.