Magyarország legyőzte Norvégiát, 44 év után jutott Eb-re, 30 év után világtornára

A magyar válogatott egygólos előnyt szerzett Norvégiában az első Eb-pótselejtezőn, vasárnap este azért játszott, hogy kijusson az Európa-bajnokságra, és harminc év után ismét nagy nemzetközi futballtornán szerepeljen. Bernd Storck ezúttal is húzott váratlant: az egyetlen csatárunk Priskin Tamás volt, és a védelembe nem került vissza az eltiltását letöltő Juhász Roland.

A jobb oldalra átkerült Dzsudzsák már az első percben kapura bombázott egy lepattanó labdát negyvenről, és nem sokkal később egy szögletet is kiharcolt, most a magyar válogatott kezdett aktívabban. Ezután az első tíz percben már inkább a mi térfelünkön zajlott a játék, de Nagy Ádám és Guzmics Richárd is magabiztosan lépett oda, amikor kellett, különösen Nagy rohant, mozgott rengeteget.

Priskin kapott egy fantasztikus hosszú indítást Kádártól, gyorsabb volt a védőjénél, betört a tizenhatoson belülre, visszahúzta a labdát, ezzel elment két norvég védő, majd kíméletlenül a hosszú felsőbe bombázott.  Zseniális megmozdulás volt, és egy újabb Storck-húzás jött be a csapatba állításával. 

Ez azt jelentette, hogy Magyarország kétgólos előnyben volt már a pótselejtezőn.

Innen már nagyon jó helyzetben volt a csapat, igaz, még 75 percet le kellett játszani, és nem ígérkezett könnyűnek. De maradtunk támadásban, nagyon feldobta a csapatot a gól: Dzsudzsák cselezgetett, majd lőtt, blokkolták a lövését, aztán maradt a norvég térfélen a játék. A vendégek érezhetően megrogytak egy kicsit, és 

megint előjöttek azok a szép labdakihozatalok, melyek a csütörtöki meccsen. 

Lement az első huszonöt perc, ezután már többet volt a labda a norvégoknál. Szembetűnő volt, hogy Dzsudzsák sokkal jobban jött hátra a védekezésbe besegíteni, mint az első meccsen. Aztán a 27. percben az első meccs legjobbjának, Királynak kellett nagyot védenie, miután Aleesami elé csorgott le egy labda, a magyar kapus lábbal mentett szögletre. A mi részünkről a jobb oldal volt aktív Dzsudzsák Balázzsal, végre sokat volt játékban a Bursaspor futballistája. Amikor az ellenfél térfelén járt a magyar csapat, jól tartotta a labdát, rendben voltak a passzok, pont egy ilyen után jött majdnem a második gólunk: Kleinheisler tekert az ötös elé tökéletesen, Lovrencsics a rövid kapufa mellé fejelt. Ment az idő ez volt a lényeg.

A norvégok ugyanúgy a szélekről próbálkoztak beívelt labdákkal, mint az első meccsen, és bőven voltak szögleteik is, ám a mi védőink meg ugyanúgy kifejelték a labdát, ahogy Oslóban. A 40. percben megint óriási magyar helyzet jött: egy kontra végén Priskin került ziccerbe, kicsit kisodródott, úgyhogy a norvég kapusról szögletre pattant a lövése, talán ha az üresen álló Dzsudzsáknak passzol, jobban jártunk volna. A szünet előtt nagy mázlink is volt, mert egy szöglet után Hovland fejese a kapufa tövéről pattant ki. Megúsztuk az első félidőt bekapott gól nélkül, és őriztük a kétgólos előnyünket. 

Jött a második félidő

Bernd Storck cserélt a szünetben, Elek Ákos, aki az első meccsen rengeteget hajtott jött le, helyére Pintér Ádám állt, a norvégoknál Helland és Pedersen is bejött. Nekünk ugrottak a norvégok, volt néhány veszélyes pontrúgásuk, aztán megint sikerült túlélni az első perceket, az viszont jól látszott, hogy az erőnléttel gond lehet még a későbbiekben. 

Jöttek ránk nagyon a norvégok, a magyar csapat ezt a legtöbbször úgy oldotta meg, hogy a legegyszerűbb megoldást választotta, azt ami majdnem mindig a legjobb is.

Az 57. percben ellenben centiken múlt, hogy Dzsudzsák ne növelje az előnyt: megindult a jobb szélen, lerázta a védőjét, majd eleresztett egy bombát, a labda megpattant, és kijött a lécről. A 61. percben lőtte el második cseréjét Storck: a gólszerző Priskint váltotta Böde Dániel. Nem sokkal később már helyzetbe is került egy Lovrencsics-beadás után, igaz, nem érte el a labdát úgy sem, hogy szabálytalanul megmászta védőjét. 

Megint a mi időszakunk jött: Lovrencsicsnek volt helyzete, és bátrabban jöttünk előre, a norvégok visszaestek kicsit. Amikor pedig védekezni kellett, akkor csúsztak-másztak a magyarok, hol Kleinheisler blokkolt, hol Dzsudzsák csúszott méterekről, hogy szerelhessen. 

Dzsudzsák támadásban is életveszély volt: a 71. percben vezetgette befelé a labdát, majd jobbal laposan lőtt, Nyland bravúrral tolta ki szögletre. És azt is ki kell emelni, hogy Nagy Ádám is remek volt, rengeteget futott, bátran lépett fel a támadásoknál, és labdát szerzett. Az utolsó csere magyar csere a 75. percben jött: Kleinheislert váltotta Németh Krisztián.

Telt az idő, a norvégok pedig hosszú idő után a 77. percben villantak: Pedersen elé került a labda, miután Guzmics nem tudta szerelni, de a 101-szeres magyar válogatott kapus ismét lábbal védett nagyot. 

A hajrá norvég helyzettel indult: Henriksen elküldte Pintért a tizenhatosunkon belül, majd a léc fölé tekert. 

De mi erre góllal válaszoltunk a 83. percben: Dzsudzsák szöglete után Böde csúsztatta meg a labdát, ami Henriksenről a norvég kapuba pattant.

Viszont csak nem sikerült kapott gól nélkül kihúzni: ugyanis a Királyról kipattanó labdát Henriksen bombázta be. Még így is két gól kellett a norvégoknak. 

Megnyomták a végét a norvégok, ívelgettek, lőttek, amikor tudtak, mi az összes emberünkkel védekeztünk. Három perc hosszabbítás jött, ám ezekben a percekben az égvilágon semmit nem tudtak csinálni a norvégok, és

A magyar válogatott saját erejéből harcolta ki az Eb-részvételt, nem kellett más csapatok segítsége: az 1986-os világbajnokság után leszünk ott ismét egy nagy tornán. 

Eredmény:

Magyarország-Norvégia 2-1 (1-0)

gólok: Priskin, Henriksen (öngól), illetve Henriksen

Mondja el a véleményét a Sport Géza Facebook-oldalán!