Endre, Elek
14 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

Németország leggyűlöltebb klubja felért a csúcsra

GettyImages-615039558
2016.11.24. 23:05
Távolról nézve hatalmas sikersztori az RB Leipzigé: 2009-től, a negyedosztályból indulva 2016-ra nem hogy elérték a Bundesligát, de javarészt 25 éven aluli játékosokra építve vezetik is azt tizenegy forduló után. A sikersztori mögött viszont a német szurkolók által alapvetően elítélt pénzügyi dopping, a Red Bull feneketlen pénztárcájú támogatása áll. A történet viszont nem ennyire fekete fehér.

Amikor Németország 2014-ben világbajnok lett, egy nagyon sok éven át építgetett program váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A rengeteg edző, az újjászervezett utánpótlás-nevelés mind igazolta a beleölt energiát. A 2009-től négy BL-döntős szereplésük (háromszor a Bayern München, egyszer a Borussia Dortmund) azt mutatta, hogy a klubfutball is újra az európai élvonalba került. Egy fájó pont volt csak: a Bundesligából kikoptak a keletnémet csapatok (2009-ben volt utoljára a Leipzig előtt), és a vb-győztes keretben is csak egy játékos, Toni Kroos volt, aki az egykori NDK területén született.

Ezen a helyzeten változtatott, vagy legalábbis változtathatna az RB Leipzig robbanásszerű előretörése, a szurkolók mégsem tudták őket elfogadni.

Mindenki őket utálja

Az RB Leipzig története egészen friss, alig több mint hétéves. A Red Bull energiaital-cég 2009 májusában vette meg az akkor ötödosztályú, Lipcsétől 13 km-re játszó SSV Markranstädt licencjogát, majd indította el saját csapatát.

Új néven, új logóval és új mezzel indultak, no meg persze (viszonylag) új stadionnal is: a 2006-os németországi vb óta üresen álló, 43 ezres Zentralstadionba (azóta már Red Bull Arenába) költöztek be 2010-ben. (Sokáig itt sem maradnak, a klub már tervezi egy 70 ezres stadion építését.)

A nevet már kezdettől a Német Labdarúgó Szövetség szabályai szerint kellett alakítaniuk, a logót viszont elég volt 2014-ben, a Bundesliga 2-be való feljutásnál átszabni. A német szabályok szerint ugyanis sem a névben, sem a logón nem lehet márkajelzés. Előbbi esetében a RasenBallsport (magyarul nagyjából füves pályán játszott labdasport) lett a megoldás, de ezt a tulajcég nevére hajazó RB rövidítés kárára alig használják a klubnál. Utóbbinál a cég logójából vett bikákat rajzolták át kicsit, hogy megkapják a másod- majd az első osztályhoz kellő licencet.

A lényegében a semmiből hirtelen a Bundesliga 2-ig, majd a topligáig ugró csapat ahogy megy előre, úgy szúrja egyre jobban a német szurkolók szemét.

2015-ben a másodosztályú Union Berlin szurkolói 15 perces néma csenddel, fekete, többnyire műanyag szemeteszsákból kivágott poncsóban állva tüntettek a Leipzig ellen. A klub történetének első hazai Bundesliga-meccsére a világ egyik legjobb szurkolótáboraként emlegetett Borussia Dortmund-szimpatizánsok el sem mentek, inkább egy ifimeccsen, rádión hallgatták a közvetítést. A Német Kupában a szintén keletnémet Dresden szurkolói pedig egy levágott bikafejjel jelezték, hogy

nem tetszik nekik a lipcsei modell.

A legfőbb problémájuk természetesen a Red Bull-támogatás jelentette pénzügyi dopping, ami ellen külön szabályozás is van a német futballban.

50+1-es szabálynak hívják, a lényege pedig, hogy minden első és másodosztályú klubnak többségi tulajdonosnak kell maradnia, tehát nem engedhetnek be döntéshozatali jogkörrel rendelkező külső befektetőt. A németek erre kifejezetten büszkék, főleg akkor, amikor különböző kínai, arab, orosz és amerikai befektetők sorra vásárolnak meg angol, olasz, francia és spanyol csapatokat.

A rendszer kijátszására egészen érdekes módszert találtak ki a Leipzignél. Amíg a legtöbb Bundesliga-klubnak több ezer (a Dortmund, a Bayern vagy épp a Schalke esetében több mint százezer) pártoló tagja van, akik beleszólhatnak a csapat életét meghatározó döntésbe, addig a Leipzignél eredetileg 11, majd 17, végül nagyjából 300 ilyen tag szavazhat a döntésekről – nagy részük vagy Red Bull-alkalmazott, vagy köze van a céghez.

Ráadásul amíg a klubok többsége 40-60 eurót (12-18 ezer forint) kér el az éves tagságért, addig ez a Leipzignél 1000 euróra (300 ezer forint) rúg, amit nyilván nem sokan fognak kifizetni.

A szabály alól egyedül olyan támogató kaphat kivételt, aki már legalább 20 éve a klub mögött áll, de a 7 éve megalapított RB Leipzig esetében érthető okokból ez a kitétel nem állhat fenn.

Pedig egyáltalán nincsenek egyedül

Komoly szponzor nélkül egyetlen csapat sem lehet meg a Bundesligában, de vannak klubok, melyeknek az átlagosnál jóval szorosabb a viszonya egy egy céggel. Ilyen például a Bayer Leverkusen (a lipcseiek leggyakoribb példája az ellenük irányuló utálat kétszínűségére), a Wolfsburg, vagy épp a Hoffeinheim.

Utóbbi elvben egy 3000 fős település csapata, amely a német szoftvercég, az SAP támogatásának köszönheti, hogy apró ötödosztályú klubból stabil Bundesliga-szereplő lett. A Wolfsburg a Volkswagen dolgozóinak csapataként alakult meg ezen a néven még 1945-ben. Hasonló céllal hozták létre a Bayer gyógyszergyárnál a Bayer Leverkusent, és ahogy a wolfsburgi csapat (meg a lipcsei), úgy ők is a tulajdonosról elnevezett stadionban játszanak.

De ahogy a Leipzig esetében nem lehet ott a névben a Red Bull, úgy a Leverkusen esetében ott van a Bayer – az indoklás szerint a klub több mint 100 éves múltja miatt. Ez az, amit a Leipzig-szurkolók kifogásolnak, és ezért lehetett külön elégtétel is nekik, hogy pont a Leverkusent legyőzve kerültek a bajnokság első helyére.

A dolog odáig fajult, hogy a Hoffeinheim-szurkolók némi iróniával már azért tüntettek a két csapat meccsén, hogy követelik vissza a régi címüket mint Németország leggyűlöltebb csapata.

Utálatból azért így is jut a Hoffeinheimnek (még ha nem is elég a szurkolóknak), és túlzottan a Leverkusent és a Wolfsburgot sem kell félteni, a két csapat meccsét ugyanis egyes lapok a mesterséges működési modell miatt El Plasticónak nevezik. Mégis, a Leipzigre több utálat ömlik, mint a többi csapatra együtt.

Az ördögnek is van ügyvédje

A keletnémet felemelkedés mellett is van bőven pozitívum azért az RB Leipzignél. Eddig jóval több mint 20 millió eurót fektettek az edzőközpont és az utánpótlásrészleg fejlesztésébe, és nem úgy tűnik, hogy leállnának ezzel.

Már csak azért sem, mert a fiatal játékosoknak kiemelt szerepük van a csapatnál. Az eddigi 11 fordulóban legtöbbet használt kezdőcsapatból heten is legfeljebb 25 évesek. Az igazolásaik nagy része is fiatal, akiket tényleg játszani visznek Lipcsébe, és nem csak úgy gyűjtögetik őket, ahogy például a Chelsea teszi.

Eközben viszont letarolták a Red Bullnál sokáig kirakatcsapatnak használt, majd a kilenc évig hiába várt BL-csoportkör nélkül maradó Red Bull Salzburgot. Innen érkezett a 2016-os csapat több alapembere is: a magyar válogatott kapus Gulácsi Péter, a balhátvéd Bernardo, a középpályás Stefan Ilsanker, valamint a jövő nagy tehetségének tartott Naby Keïta és Benno Schmitz is. Ahogy a vezetőedzőjüket is onnan kapták: a salzburgi sportigazgató, Ralf Rangnick rakta össze ugyanis a Bundesligába feljutó csapatot, miután három évig Lipcsében is edző volt, majd a feljutás után átadta a terepet Ralph Hasenhüttlnek.

Előtte egyébként már pont a Hoffenheimmel megcsinálta a felemelkedést, a harmadosztályból két év alatt már fel is jutottak a Bundesligába.

Az osztrák Hasenhüttl a lipcsei megbízás előtt nem számított húzónévnek, talán még most sem az. A 49 éves osztrák játékosként az Austrian Wienig és az Austria Salzburgig jutott otthon, majd Belgiumban és Németországban folytatta. Edzőként a német harmadosztályban kezdett, az Aalennel feljutott a másodosztályba, majd az Ingolstadthoz került, amit előbb megmentett a kieséstől a Bundesliga 2-ben, majd a csapat történetében először felvitte őket a Bundesligába, sőt, ott meg is ragadt velük. Mégsem hosszabbította meg a szerződését, inkább a nagyobb jövőképpel rendelkező Leipzighez ment.

Nem Gulácsi az egyetlen magyar Lipcsében

Lőw Zsolt 2015-ben került az RB Leipzighez segédedzőként, miután előtte egy szezonon át a Red Bull Salzburgnál dolgozott hasonló szerepkörben. Ez előtt a Salzburg fiókcsapataként szolgáló FC Lieferingnél dolgozott.

Hivatalosan a Leipzig játékosa Kalmár Zsolt is, aki tavaly fél szezont a másodosztályban szereplő FSV Frankfurtnál szerepelt kölcsönben, idén főleg a Leipzig második csapatát erősíti.

A saját akadémiájukba is sokat fektettek, rengeteg tehetséget vásároltak össze (ahogy minden más német csapat is teszi), viszont eddig csak egy igazán nagy reménységet tudnak felmutatni, aki náluk kezdte: a teljesen csak a Bayern Münchenben kibontakozó Joshua Kimmichet.

Vagyis a tőkeerős támogató ellenére nem azt csinálták, mint a Chelsea, a Manchester City, a Monaco vagy épp a Paris Saint-Germain, és nem világsztárok után mentek (egyelőre, ki tudja, később mit terveznek), hanem fiatal, klasszisnak egyáltalán nem számító tehetségekkel léptek felfelé. Már náluk van a 19 éves skót Oliver Burke, a németek egyik legnagyobb reménysége, Timo Werner, illetve a cserekapus Marius Müller is.

Milliókból ugyan, de nem a galácticos jött össze

A folyamatos feljutás közben a Leipzig fokozatosan növelte az igazolásokra szánt pénzt. Az első szezonban még csak ingyen igazoltak, a következő három évben kevesebb mint 1,5 millió eurót költöttek. A komolyabb építkezés 2013-ban indult el, ekkor már 2,88 millió eurót költöttek a keretre, majd egy évvel később 23, utána 26, idén pedig 50 milliót, vagyis mostanra egy százmilliós csapatnál járnak.

A mostani keret legnagyobb reménysége a 20 éves középcsatár Timo Werner, aki 10 meccsen 5 gólnál jár a Bundesligában. A kiesett Stuttgartból megszerzett támadó remekül fedezi a labdát, gyors is, és alighanem lassan a felnőtt válogatottban is bemutatkozhat majd, miután U15-től kezdve minden korcsoportot végigjárt.

Szintén a nyár nagy szerzeménye volt a skót Oliver Burke, akit sebessége miatt gyakran szoktak a walesi Gareth Bale-hez hasonlítani. Sokakat meglepett azzal, hogy nem maradt Nagy-Britanniában, és egyelőre nem is került be a Leipzig stabil kezdőjébe, ám még csak 19 éves, bőven van ideje.

Naby Keïta is a Salzburgból való értékmentéssel került Lipcsébe. A 21 éves középpályás már évek óta ott van a felnőtt guineai válogatottban. Fő feladata, hogy hátulról irányítsa a játékot, és hogy megszűrje az ellenfél támadásait.

A brazil hátvédet, Bernardót lehet akár saját nevelésű Red Bull-játékosnak is tekinteni, a Leipzig előtt ugyanis Red Bull Brasilban, majd a Red Bull Salzburgban játszott. Korábban középpályás volt, de Bundesligában jobbhátvédként is megállta a helyét, és ha így folytatja, lassan a brazil válogatottba is bekerülhet.

Ők inkább a jövő tehetségei, akik már most beépültek (vagy még épülnek) a csapatba. A stabil kezdőből a többiek leginkább középcsapathoz illő játékosok. A részben magyar Willie Orban a másodosztályú Kaiserslautern alapembere volt, a balbekk Marcel Halstenberg szintén a másodosztályból, a St. Pauliból érkezett, ahogy a korábbi paderbornos Diego Demme is.

A 31 évesen Lipcsében már veteránnak számító Marvin Compper éveken át a Hoffenheim stabil kezdője volt, míg Marcel Sabitzer és Stefan Ilsanker az osztrák válogatott stabil kezdői.

A támadószekciót is két import, a dán Yussuf Poulsen és a svéd Emil Forsberg erősítik, mindketten elég fiatalon már bekerültek hazájuk válogatottjába.

Nemzetközi szinten tehát nincs komolyan jegyzett játékosuk, osztrák, dán és svéd válogatottjaik vannak, velük előzik a Bayern Münchent vagy épp a szeptember legelején meg is vert Dortmundot. A következő nagy erőpróba majd közvetlenül karácsony előtt jön, december 21-én a Bayern München ellen kell helytállniuk.

Kitart-e a lendület a BL-csoportkörig?

A Red Bullnak kilenc év kellett ahhoz, hogy belássa, a salzburgi kísérlet nem vált be, ezután, illetve már eközben kezdték átcsoportosítani az erejüket Lipcsébe. Jelenleg a pénteki győzelmükkel és a Bayern München szombati vereségével veretlenül vezetik a Bundesligát, de még harmadánál sincs a szezon, korai lenne tehát a bajnokavatás.

Az biztos, hogy a Bundesligát 10 év alatt tervezték elérni, ezt a célkitűzést az idei indulással 4 évvel megelőzték. A következő cél egyértelmű, a Salzburggal soha meg nem ugrott BL-csoportkör lesz.

Tavaly a Hertha - persze valamivel gyengébb kerettel - hiába volt szinte végig a dobogón december közepétől április elejéig, végül csak a hetedik helyen zárt, ami intő jel lehet a Leipzignek.

Persze ha csak 2-3 éven belül érik le a Bajnokok Ligája főtábláját, még akkor is bőven határidőn belül lesznek az eredeti tervekhez képest, a fiatal keretnek pedig biztosan nem árt majd a plusz rutin.