Jött, és eltüntette a mourinhós káoszt, sőt

„Ez a legjobb Chelsea, amiben játszottam, mert minden meccset megnyerünk. Tele vagyunk önbizalommal” – mondta még karácsonykor, a Bournemouth 3-0-s legyőzése után Eden Hazard, a Chelsea belga középpályása. Azóta a londoni csapat 4-2-re verte a Stoke Cityt szilveszterkor, és szezonbeli sorozatgyőzelmi rekordot beállítva zsinórban 13-szor nyert a Premier League-ben. Bár a Tottenham megállította őket, azóta idegenben verték a Leicester Cityt, és már újra 7 pont az előnyük az élen.

Hazard és a csapat önbizalma ilyen sorozat után érthető, de idáig el is kellett jutni. Ez az út egyáltalán nem indult simán, mostanra azonban úgy tűnik, Antonio Conténak köszönhetően nem egyszerűen egy remek szériát hoztak össze, hanem – a játékoskeret erejének megfelelően –

Az viszont, hogy a Chelsea pár hónap alatt ilyen magasra jutott Contéval, tulajdonképpen nem is akkora meglepetés, hiszen egyszer már megcsinálta.

2011-ről és a Juventusról beszélünk, amivel Conte sorban három bajnoki címet nyert. A Juventus akkori és a Chelsea mostani feljavulása között egyébként rengeteg a hasonlóság.

Conte kinevezése előtt a hetedik helyen zárt a Juventus, így a következő szezonban nem szerepelt egyetlen európai kupában sem. A Chelsea ennél is rosszabb volt: tizedik lett, így a nemzetközi szereplést is bukta. Mindkét esetben óriási segítséget jelentett (illetve jelent) ez Conténak, hiszen úgy tudott új csapatot építeni, hogy ősszel (és tavasszal is) eggyel kevesebb fontos sorozatra kellett figyelnie. Épp a második legfontosabb sorozat a bajnokság után, a Bajnokok Ligája esett ki, ami néha a legfontosabb trófea.

Torinóban gyorsabban ment a felemelkedés: veretlenül vitte végig a bajnokságot, az egész szezonban dobogón volt. Londonban kicsit döcögősebben indult a reform. Bár három győzelemmel kezdték az idényt, de a Swansea elleni döntetlen, majd a Liverpool és az Arsenal elleni vereség után a nyolcadik helyig estek vissza.

A folytatásban ugyan megverték a Hull Cityt, de valószínűleg minden Chelsea-szurkoló a legrosszabbra gondolt, amikor Conte október elején arról beszélt, hogy fáradt, kimerült, így a válogatott szünetre hazautazik feltöltődni Olaszországba.

31 bajnoki, a két hazai kupasorozat és a téli átigazolási időszak előtt ez nem a legjobb jel, de Conténak oka volt rá, hiszen a nyara az Európa-bajnokságon az olasz válogatott irányításával telt, kellett neki ez a kis plusz feltöltődés.

Ami Van Gaalnak nem ment, neki igen

A Hull legyőzésével együtt utána 13 meccset nyertek zsinórban, és úgy játszanak, mintha kicserélték volna a csapatot. Merthogy Conte ki is cserélte. Ezen a hat meccsen ugyanis a 4-1-4-1-es (vagy 4-2-4, ha úgy tetszik) és a 4-3-3-as felállást preferálta, majd átváltott a Juventusnál és az olasz válogatottnál tökélyre fejlesztett, Angliában viszont totálisan ignorált, így az ellenfelek által sem nagyon ismert 3-4-3-as formációra. Megállíthatatlanok lettek.

Ebbe a felállásba Van Gaal bicskája beletört a Manchester Unitednél, bezzeg ők a nyolcadik helyről az elsőig jutva már 8 ponttal mentek a második helyezett Liverpool előtt.

Ha nem jön közbe a Tottenham elleninél nagyobb botlás, három év alatt a második bajnoki címet nyerheti a klubnak Conte. Persze a szezon még hosszú, féltávon épphogy túl vagyunk.

Megverték a Manchester Cityt, a címvédő Leicester Cityt, a Tottenhamet – még az ősszel – és a Manchester Unitedet is. A gólarányuk 32-4 volt a sorban 13 nyert meccsen, de ami ennél is lenyűgözőbb, hogy ránézésre nincs gyenge pontjuk.

Mindenkiből kihozza a maximumot

A tavalyi bajnok Leicester Citytől vett N'Golo Kanté a világ legjobb box-to-box középpályásaként játszik, mellette Nemanja Matic is kiváló, Victor Moses talán a Chelsea-be igazolása óta először futballistának tűnik.

A tavaly egész szezonban szenvedő Eden Hazard újra világsztár lett, Pedro a barcelonai bombaformáját idézi, a rengeteg hibája miatt kipécézett David Luiz a védelem oszlopa. Őt az utolsó pillanatban igazolta vissza a PSG-től Conte, miután Párizsban nemigen marasztalták. És meg kell említeni, hogy oda meg azért került, mert Mourinho elküldte.

Folytatva a sort: Cesc Fábregas a legjobb beugróember lett, Diego Costa pedig hosszú idő óta először játszott rettentő fegyelmezetten és még annál is hatékonyabban. Valójában egészen elképesztő, amit a brazilból lett spanyol válogatott csatárból kihozott – egészen addig, amíg a spanyolt meg nem szédítette a kínai futball által ígért pénz, és össze nem balhézott emiatt a klubbal.

Kanténál jegyeznénk meg, hogy szeptemberben valami nem teljesen volt vele rendben, az Arsenal elleni vereség alatt láthatóan maga alatt volt fizikailag, nemhogy Mesut Özil, de még a bíró is simán lefutotta. Azóta viszont hibátlan mind a fizikuma, mind a formája. Nagy húzás volt, hogy sikerült Conténak megszereznie a Leicestertől.

Conte a mázlifaktorral sem áll rosszul, óriási segítség, hogy nem kellett komoly sérülés miatt átalakítania a keretét, de jelzésértékű, hogy az eddig meglepően jól teljesítő Bournemouth elleni meccsen játszi könnyedséggel helyettesítette az eltiltott Kantét és Diego Costát.

Bár mindkét játékosnak van pont a posztra cseréje, de Conte remekül érzett rá, hogy nem Nathaniel Chalobah és Michy Batshuayi beállítása a jó megoldás, ugyanis a két kulcsjátékos kidőlésére a Bournemouth úgy reagált – ezt látta meg előre Conte –, hogy ők is 3-4-3-as felállásra álltak át. Ez ellen pedig Pedro és Fábregas sokkal jobb fegyvernek bizonyult – előbbi a mozgékonyságával, utóbbi a kiváló játékszervezői készségével.

Új szerep mindenkinek

Conte pozitív hatása leginkább a megfegyelmezett Costán, a feltámasztott Hazard-on és a teljesen újjáépített Mosesen érezhető. A spanyol csatár 14 góljával Alexis Sánchezzel és Zlatan Ibrahimoviccsal megosztva vezeti a góllövőlistát. Nyáron nagyon szeretett volna menni az Atlético Madridba, aztán lehiggadt a kínai ajánlatig, de ez idő alatt is, alig fél szezonon belül bőven meglőtte a tavalyi bajnoki gólmennyiségét. A góloknál is fontosabb, hogy kiállítás nélkül lehozott egy fél szezont, ami nála a csodával határos. A 19 meccsen 14 gól mondható alapnak, de hogy csak öt sárgája van, és még inkább, hogy semmilyen balhéba nem került bele a pályán a meglehetősen vad természetű csatár, az hihetetlen. Valószínűleg erre célzott még a szezon elején Hazard, amikor azt mondta:

Conte futballista volt, tudja, hogyan bánjon a játékosaival.

Hazard-t az új felállás, illetve az abban kapott szerep is segített helyrebillenteni: nagyjából ugyanott játszatja őt Conte, ahol Mourinho, de fontos különbség, hogy az olasz belátta, a belga szélső nem szeret és nem is tud védekezni, így másképp oldotta meg a bal oldal biztonságát.

Fél szezon alatt megcsinált annyi cselt, mint tavaly az egész idényben, kapura lövésből pedig már jóval több van a 2015–16-os mutatójánál. Gólból 9-nél jár a PL-ben, tavaly az egész szezonban jutott négyig.

Victor Mosesnek teljesen új pozíciót talált: amíg a nigériai válogatottat korábban mindenki támadó középpályásnak vagy jobbszélsőnek használta, addig Cante visszahúzta a védelem és a középpálya közé, nagyjából abba a szerepbe, amit Stephan Lichtsteiner kapott a Juventusban. Az ő helyzete különösen érdekes: már 2012 óta a Chelsea futballistája, de csak azt a szezont töltötte a klubnál, háromszor kölcsönadták a Liverpoolnak, Stoke-ba, majd a West Hamhez. Mourinhónak nem kellett, most meg Conténál szinte kihagyhatatlan.

Azt még nem tudni, menthető-e Costa viszonya a klubvezetéssel, de ha el is adják (vélhetően igencsak áron felül) Kínába, Conte abból a pénzből akár két ilyen szintű helyettest is tud majd venni a helyére.

Stílusa van, imádják

A tavalyi Chelsea legnagyobb problémája az volt, hogy a játékosok, de még a klub alkalmazottjai sem nagyon kedvelték José Mourinhót. Ehhez képest nem is lehetne nagyobb kontraszt, hogy milyen a viszonyuk Contéval.

Az olasz nem állt meg ott, hogy csak a játékosokkal legyen jóban – Diego Costa szerint elképesztően sokat viccelődik velük –, mindenkit a maga oldalára állított. Karácsonykor partit rendezett a játékosok feleségeinek és gyerekeinek, a pálya körül dolgozóknak pedig kézzel írott üzenettel ellátott ajándékkal kedveskedett. Még az újságírókra is volt egy órája egy stadionközeli pubban, ami jól mutatja, hogy tényleg mindenre és mindenkire odafigyel. 

Nem véletlenül teszi ezt: remek játékos volt, tökéletesen ért a játékosok nyelvén, tudja, mit lehet velük, és mit nem. De biztos, hogy ezek mellett az utánozhatatlan stílusa is közrejátszik népszerűségében, ami a sikerének egyik legfontosabb pillére.

Akiben hisznek, és akit szeretnek a játékosok, azért bármit megtesznek. A legtöbb futballista az edzőért játszik, ha a mester maga mellé tudja állítani, nyert ügye van, és ez Conténak sikerült, mivel emberileg nem sok kivetnivalót találni benne, ha egyáltalán. Szakmailag meg még annyit se.

Aki a Juventusban még nem látta, annak az Európa-bajnokságon biztosan feltűnt, hogy mennyire szenvedélyes edző, legalább annyira, mint a már a Liverpoolt irányító Jürgen Klopp. Az ugrálás, kiabálás és kispadra mászás a meccsek mellett valamilyen formában biztos, hogy az edzéseken is jelen van, ahol az öltönyt melegítőre cserélve együtt dolgozik a játékosaival.

A december 31-i, Stoke elleni meccs előtt kicsit túl is hajtotta saját magát az edzésen. A segédedzőivel, Steve Hollanddel és Carlo Cudicinivel kocogtak a pálya mellett, amikor a két edzőtársa kicsit megnyomta a tempót. Conte nyilván nem hagyta, hogy alulmaradjon, de ahogy megpróbálta beérni segítőit, meghúzta a vádliját.

Apró dolog ez, de ha a játékosai látják, hogy egy sima kocogásban sem hajlandó veszíteni, akkor az elszántság könnyen alapérték lesz a csapatnál.

Nincs határ

Conte nem volt szégyenlős, amikor nyáron a Chelsea-hez érkezett, négy játékosra gyorsan el is költött több mint 130 millió eurót. Kanté, Luiz és Marcos Alonso is stabil kezdők, mindhárman megérték az árukat, egyedül a 22 éves támadó, Michy Batshuayi 39 milliós vételára tűnhet kicsit magasnak, de neki még évei vannak a bizonyításra.

Ezzel viszont még egyáltalán nincs vége az erősítésnek. Legalábbis ha azt vesszük, hogy Roman Abramovicsnak alapból kiüríthetetlen a pénztárcája, főleg akkor, amikor jól megy a klubnak. Conte kérhet bárkit, meg fogja kapni – valószínűleg a hátsó hármas kap majd elsőként erősítést, hogy még stabilabb legyen a védelem –, főleg úgy, hogy Oscart a kispadról 60 millió euróért tudták elsózni Kínába.