50 éves a láncdohányos gólkirály

Pénteken lett 50 éves Dario Hübner, akire biztosan emlékeznek, akik az ezredfordulón, illetve a kétezres évek elején követték az olasz futballt. 30 évesen rúgta első gólját a Serie A-ban, 35 évesen gólkirály lett a Piacenzában, 24-et lőtt, mint a juvés Trezeguet. Előtte a Serie B és a Serie C gólkirálya is volt, egy másik Serie A-gólkirállyal, Igor Prottival együtt ez csak kettejüknek sikerült.

Carlo Mazzone Bresciájában tűnt fel az élvonalban, közelről látta, hogy lesz futballista Andrea Pirlóból, és látta Roberto Baggio utolsó napjait is a futballpályán. Esett ki és jutott fel, a 2002-es vb-ről a kerethirdetés napján zárta ki Trapattoni kapitány.

44 évesen, amatőrligás évek után fejezte be a futballt

• 10 kiállítás
• 36 sárgalap
• 676 meccs
• 348 gól
• 129 Serie A-meccs
• 75 A-s találat

és ki tudja, hány ezer karton cigaretta után.

Hübner ugyanis sosem tagadta,

50 születésnapján, pénteken a Gazzetta dello Sport kereste fel.

Hogy is volt ez a dohányzással?

Minden futballista cigizik, szombaton megveszik a dobozt az edzőtáborra, vasárnap el is fogy. Gyerekkoromban megittam a grappát is, de a Pieviginánál (olasz miniklub) a doki azt mondta, az méreg. (Olaszországban is együtt, általában hotelben töltik a meccs előtti éjszakát a csapatok, ez a ritiro.)

Akadtak híres csapattársai, a Piacenzában Massimo Ambrosinivel is együtt játszott. (A Milannal nyert több BL-t később, csapatkapitány is volt.)

Állandóan cikiztük, mert nem tudott rúgni, csak belsővel. De fejjel megvert mindenkit, és utolérhetetlen volt.

Az első Serie A-góljához az asszisztot Pirlo adta. Vele is kegyetlenek voltak edzésen?

Csak ha egymás ellen voltunk. Nyerni akartam, ő meg a középpályán akart játszadozni, el is vesztette a labdát. De egy fenomén volt, tanult gyerek, a legjobb, akivel valaha játszottam.

Roberto Baggiónál is jobb?

Baggio 35 volt, bármikor eldöntötte a meccset, de nem volt már a régi. Külön edzett, nem futott hegymenetben, játéknál meg szóltak, hogy figyeljünk rá. Sokszor kiabáltunk is neki, hogy Robi, nehogy elfáradj! De jól tudtuk, csoda, hogy velünk játszik a Bresciában.

Dario Hübnert kik kedvelték?

Akik futballmenedzsereztek! Viccen kívül, tudom, hogy Gilardino kedvelt, Balotelli meccsre is csak miattam  jött. Paolo Maldini mindig elkérte a mezem a tunnelban. Paolo Monteróval különösen jóban voltam, 90 percen át faragtuk egymást, könyököltünk, rúgtunk, lökdöstünk, de a végén összeölelkeztünk, és mezt cseréltünk.

Ki volt a legjobb védő?

Alessandro Nesta. Tiéd volt a labda, de mégse, mert mindig ő ért oda előbb. Olyan tisztán játszott, hogy még a mezedet se húzta meg. Bergomi papa hasonló volt, bár ellene már csak a karrierje végén játszottam. Általánosságban szörnyeteg volt mind, Thuram, Aldair, Ferrara, Cannavaro, Stam, ezeken a vasárnapokon volt, hogy nem is láttam a labdát.

Carletto Mazzone?

A tipikus edző volt, aki ugratott, ha rosszul mentek a dolgok, és kiidegelt, mikor jól. Becsípődése volt, hogy neki előre köszönjenek, na de 50 méterről is! Ha nem jött előre a buongiorno míster, leordított, hogy én köszönjek előre?!

Doppinggal találkozott?

Amikor a koktélokat csinálta nekem a doki, csakis előttem tehette, és átlátszó pohárba. Megmondtam nekik, ha elvisznek kontrollra, és a nikotinon kívül bármit kimutatnak, beperelem!

És milyen a játék a liga legalján?

Ósdi, de férfias. Abszurd pályákon játszunk, a vendégöltözőt még júniusban is felfűtik. Háromszor edzel egy héten, és benzinpénzt kapsz, hogy elmenj idegenbe.

Ki tudja, mennyi tehetség kallódik el.

Százak. Rengeteg kölyköt láttam Bresciában és Piacenzában ambíció és akarat nélkül. Én 35 évesen még nem éreztem magam a topon, ezek már akkor azt hitték, révbe értek.

Ami nem jött össze?

Sosem játszhattam a válogatottban, ez az egyetlen bánatom. Delvecchiót vitték ki (2002-ben a vb-re), percet nem játszott.