Fel kell tenni a kérdést: égtünk-e már ennél nagyobbat?

A magyar futballválogatott szurkolói egész biztos megedződtek már az elmúlt évtizedekben, ha vállalhatatlanul ciki eredményekről van szó, mégis joggal merül fel a kérdés, hogy volt-e már nagyobb blama, mint az Andorra elleni péntek esti vereség. 

Bernd Storck csapata egy olyan válogatottól kapott ki, amely tizenhárom év után nyert először tétmeccset, és a világranglistán százötven hellyel van mögöttünk. Végigvesszük a megrázó élményeket, a végén pedig szavazhat. 

Csehszlovákia-Magyarország 4-1 (1969, világbajnoki pótselejtező)

A pótselejtezőt azért kellett lejátszani Marseille-ben, mert a két csapat azonos pontszámmal végzett a selejtezőcsoportjában. A magyar csapat 4-1-es vereségbe szaladt bele, ami nem hangzik annyira tragikusan, de ez volt az első alkalom, hogy a válogatott nem jutott ki a futballvilágbajnokságra, és a mérkőzés rengeteg emberben hagyott mély nyomot. 

A magyar csapat kezdőjében ott volt Mészöly Kálmán, Fazekas László és Bene Ferenc is, és az első félidő után még volt is remény, mert a csehszlovákok egy tizenegyesgóllal vezettek 1-0-ra. Aztán az utolsó harminc percben jött az összeomlás, és a hajrában már 4-0-ra ment az ellenfél, a végeredményt végül Kocsis Lajos állította be büntetőből. 

Szovjetunió-Magyarország 6-0 (1986, világbajnokság)

A magyar futball történetének egyik legfájdalmasabb és legmeghatározóbb állomása: a mexikói világbajnokság első csoportmeccse, ahol súlyos vereségbe szaladt bele a tornára szuper formában érkező magyar válogatott, ami Európa egyik legjobb csapata volt, és ez nem túlzás.  

Mezey György csapatában olyan nagy nevek játszottak, mint Détári Lajos, Kiprich József, Esterházy Márton, szóval mindenki reménykedett, hogy valami nagy dolog is kisülhet a vb-szereplésből. Aztán elkezdődött a szovjetek elleni első csoportmeccs Irapuatóban, melynek az ötödik percében már 2-0 volt oda. A félidőben 3-0 volt, a vége 6-0 lett, melynek okait azóta sokan sokféleképp magyaráztak, az mindenesetre biztos, hogy ezután indult meg a lejtőn a magyar futball.

A csapat amúgy a csoportban ragadt, és harminc évet kellett várni, hogy ismét nagy tornára jusson ki a válogatott, ez a 2016-os Európa bajnokság volt. 

Magyarország-Jugoszlávia 1-7 (1997, világbajnoki pótselejtező)

Egy újabb generációs sokk a jugoszlávok elleni hazai összeomlás volt. Azok után, hogy minden idők egyik legmákosabb öngóljával ikszeltünk a finnekkel, pótselejtezőt játszhattunk a bombaerős jugoszláv válogatottal. 

Az ellenfélnél a Real Madriddal később BL-győztes Predrag Mijatović, nálunk Csank János válogatottja a kapuban Sáfárral, hátul a Lőrincz Emil, Sebők Vilmos, Halmai Gábor és Bánfi János négyessel ment neki a meccsnek. A kezdés hasonló katasztrófa volt, mint Irapuatóban: tíz perc után már 3-0-ra mentek a jugók. A szünetig ötöt rámoltak be, és az ötödik bekapott gól után már kedélyes volt a hangulat az Üllői úton: a szurkolók gúnyosan olléztak, amikor az ellenfél labdához ért vagy gólt szerzett. 

A vége 1-7-es vereség lett, de ezután az igazi csapás az volt, hogy még le kellett játszani a visszavágót is, ahol a biztonság kedvéért még rúgott ötöt az ellenfél, így 12-1-es összesítéssel jutott ki a vb-re. 

Málta-Magyarország 2-1 (2006, Európa-bajnoki selejtező)

Ez most egy Eb-selejtező volt, de újabb meghatározó pont, ugyanis addig senki nem gondolta volna, hogy Málta kaliberű csapatoktól képes a magyar válogatott kikapni. Pedig mégis sikerült, az ellenfél akkor a világranglista 144. helyén állt. 

A szövetségi kapitány Bozsik Péter bele is bukott a 2-1-es vereségbe. A mérkőzésen a később ferencvárosi André Schembri duplázott, a mi gólunkat Torghelle Sándor lőtte, ezzel egyenlítettünk, de nem sokkal később a máltaiak ismét megszerezték a vezetést, amire már nem magyar volt válasz. Rettenetesen kínos eredmény volt ez, sehogy sem magyarázható. 

Kijutás persze ebből sem lett, olyannyira nem, hogy a csoportban az utolsó előtti hatodik helyen végeztünk, és csak Máltát előztük meg a hetesben. 

Hollandia-Magyarország 8-1 (2013, világbajnoki selejtező)

Legutóbb a hollandok elleni 2013-as vb-selejtező váltott ki akkora indulatokat, mint az andorrai világégés. Több mint hatvan év után kapott ki hét góllal a magyar csapat, amely a 44. percben már 0-4-re állt, ezután a szünet előtt még szépített Dzsudzsák büntetőből. 

A második félidőben sem volt köszönet, mert még még négyet rúgtak a hollandok a teljesen szétesett Egervári-csapatnak. A szövetségi kapitány azonnal le is mondott a megalázó vereség után. Akkor ezt írtuk a mérkőzésről: "Összességében azonban semmi váratlan nem történt, csak a szokásos összeomlását produkálta a magyar csapat, mert eredetileg is rossz taktikával futott ki, és csak a szokásos nem túl megerőltető tempóját mutatta be az ünnepelni vágyó Hollandia."

Csodálatos egybeesés, hogy pont egy Andorra elleni mérkőzés jött a csoportkör zárásaként, ott Csábi József irányított átmenetileg, és egy borzasztóan rossz meccsen sikerült 2-0-ra nyerni. 

Andorra-Magyarország 1-0 (2017, világbajnoki selejtező)

A legfrissebb és talán a legnagyobb blama. A tavaly még az Európa-bajnokságon csoportgyőztes magyar válogatott csak vergődött Európa egyik leggyengébb válogatottjának otthonában, és végig elképzelés nélkül, veszélytelenül futballozott. 

Az 1-0-s vereség után Dzsudzsák Balázsékról levetették a mezt a helyszínre kiutazott szurkolók, a csapatkapitány pedig arról beszélt, hogy ez az eredmény mindennek a legalja. Bernd Storck szövetségi kapitány azt mondta, vállalja a felelősséget a történekért, az egyelőre nem derült ki, hogy ez a vereség az állásába került-e, mindenesetre a Feröer elleni 0-0 is necces volt már a selejtezősorozat elején. 

Csak, hogy tisztázzuk, kitől kaptunk ki: Andorra a világranglista 186. helyén áll, olyan társaságban, mint Liehctenstein, a Cook-szigetek és Bermuda. Tizenhárom éve nem nyertek tétmérkőzést, akkor Macedóniát sikerült elkapniuk. Azóta eltelt hatvanhat tétmérkőzés győzelem nélkül, nemrég viszont óriási barátságos derbit nyertek San Marino ellen 2-0-ra. 

A vereségünkkel a 2018-as vb-szereplés esélye szinte biztosan elúszott, és a tavalyi Eb alatti eufóriát is sikerült beseperni a szőnyeg alá. Lehetne ezen kínunkban röhögni, csak az embernek valahogy már ehhez sincs kedve.