Dárdai igaz barátja megkapta élete esélyét

Optimális esetben, ha Szélesi kétszer meggyőző játékkal nyerne – előbb idegenben Luxemburgban, majd itthon a vb-résztvevő Costa Rica ellen –, akár újabb megbízatást is kaphatna. Igaz, megszokhattuk már, hogy a magyar futballban annyi minden esetleges. Ezért a múltban abban sem kellett logikát keresni, hogy az utánpótlás-válogatottaktól érkező szakember a felnőtteknél törvényszerűen megkapja-e az esélyt, vagy sem.

• Bicskei Bertalan 1984-ben Európa-bajnokságot nyert az ifikkel – ez volt az utolsó nagy tornagyőzelmünk –, de csak öt évvel később lehetett az övé a felnőtt kispad, 1989-ben, Komora Imre és Verebes József is befért elé.
• Dunai Antal kijuttatta az 1996-os olimpiára a csapatot – mindmáig utoljára –, mégsem merült fel komolyan, hogy a felnőtteknél irányíthat.
• Gellei Imre ugyanakkor mérsékelt sikerekkel is átvehette a kispadot.
• Ahogy Várhidi Péter is felfelé lépett 2006. novemberben, noha neki az utánpótlásban 0-8-as meccse is volt.
• Egervári Sándor az U20-asok vb-sikere után kapta meg az esélyt, talán mikor már nem is számított rá, 2010-ben, hiszen a bajnoki címei után másban látták a megoldást.

Már Storck júniusi, Andorra elleni kudarcakor racionálisnak tűnt volna Szélesit megbízni, az elnökség viszont nem fogadta el a német lemondását, hanem adott még egy esélyt. Holott már akkor elő lehetett volna készíteni Storck két pozíciójának – sportigazgató és kapitány – szétválasztását.

Ki is Szélesi Zoltán?

Sok haverom van, de az igaz barátaim közé Szélesi Zolit sorolom.

Dárdai Pál saját önéletrajzi könyvében mondta ezt az ideiglenesen kinevezett kapitányról. Még három nevet említett, a futballból Egressy Gábor az ismertebb.

A könyvben több utalás is van Szélesire, az egyik például, amikor még Várhidi Péter volt a kapitány, és megnézte, hogy a jobbhátvéd mennyire hatékonyan tudja segíteni a támadásokat. A Hertha–Cottbuson 0-1 lett Berlinben, a Kickertől mindketten négyes, vagyis nem túl jó osztályzatot kaptak.

A meccs után Várhidi együtt vacsorázott Dárdaival, őt azonban nem hívta meg a keretbe, hiszen akkor az volt a mondás, minek hazahívni egy 30 éves játékost. Dárdai felesége szóvá is tette a vacsorán Várhidinek: ha Szélesi edzője volt korábban az Újpestben, hogy fordulhat elő, hogy nem tudja, jól ad-e be a szélről, vagy sem?

Szélesi tehát Újpestről indult, a Nemzeti Sport 1994-ben már foglalkozott azzal a kölyökcsapattal, amelyik hibátlanul nyerte a bajnokságot, 171-5-ös gólkülönbséggel. Akkor volt ugye 13 éves.

Szélesi a csapatkapitány, ő mozgatja a támadókat, kiválóan indít, és kapura is nagyon veszélyes, 26 gólt szerzett

– abból a cikkből idéztünk, amelyikben bemutatták a Cérna-pályán edződő fiatalokat.

Egy csapatkép is megjelent róluk, és a névsort böngészve megállapítható, csak ő jutott el a felnőtt válogatottságig. Ennek a csapatnak volt egyébként a csatára az a Bánka Kristóf, aki tragikus hirtelenséggel szívrohamban meghalt. A Cérna-pálya most az ő nevét viseli.

Szélesi 1998-ban már az újpesti bajnokcsapat tagja, de 2000-től játszott rendszeresen. Már nem irányító középpályás, hanem a szélen vetették be. Ki tudja, lehet, hogy ő is egy elveszett tehetség, és nem az lett a posztja, ahol később számítottak rá.

2007 júniusában, amikor már kellően meggyőzhette Várhidit a támadások hatékony segítésével, visszahívta a csapatba. A norvégok elleni kinti 4-0-s vereség idején a bemelegítésnél azt figyeltem, Buzsáky és Tőzsér mellett ő rúg a legpontosabban. Amikor ezt fél éve – már a 17 évesek kapitánya volt – felvetettem neki, csak úgy reagált, úgy látszik, voltak rejtett vagy csak kevésbé rejtett értékei.

Szélesi 2004-től 2007-ig volt a Cottbus tagja, onnan Strasbourgba szerződött, és a két légióskodása alatt megtanult németül és franciául. Ezenkívül angolul is beszél, meg egy kicsit hollandul.

2009 augusztusában tért vissza Magyarországra, a Bajnokok Ligája főtáblájára kerülő Debrecen szerződtette. A harmadik fordulóban a Fiorentina elleni hazai meccsen (3-4) mutatkozott be, a megsérült Mészáros Norbert helyére küldte be őt Herczeg András vezetőedző. Az utána következő három meccsen végig a pályán volt, hol a védelemben, hol a középpályán. Akkoriban sokoldalúságát emelték ki a tudósítások.

A Loki után játszott a Nijmegenben – Eppel Mártonnak ott nyújtott segítséget – és a görög Voloszban, majd hazatért Újpestre.

Nagy reményekkel érkezett, nem levezetni, bajnokcsapat tagja szeretett volna lenni, ehelyett 297 napot töltött száműzetésben, csak akkor küldhették pályára, miután beleegyezett, a felére csökkentik a fizetését.

Dárdainál volt utoljára válogatott

Újpestről és a megalázó helyzetből került a Puskás Akadémiához, utolsó válogatottságát már felcsúti játékosként könyvelhette el, a litvánok elleni 4-0-s győzelemnél: 2015. június 5-én Dárdai becserélte a félidőben. Ez volt 28. fellépése címeres mezben.

Azt válaszolták neki, abból nem lesz baj, ha a fiatalabbakkal mozog együtt.

A példa jól érzékelteti a hazai futballszemléletet, nincs differenciált terhelés, mindenki együtt mozog, nem számít a kor, sem az edzettségi állapot, vagy ha esetleg valaki sérülésből tér vissza.

Még azon a nyáron visszavonult, és a következő kép már az róla, hogy Bernd Storck mellett ül a kispadon. A válogatott útját bemutató filmben (Még 50 perc) már ő az, aki a taktikai értekezleten tolmácsolja Storck szavait, többek között azt, hogy halott társukért, Fülöp Mártonért is küzdjenek a pótselejtezőn.

Szélesi az Európa-bajnokságon is a stáb tagja volt, sőt egyik fontos eleme, hiszen az idősebbekkel még együtt játszott – Király, Gera vagy Juhász –, de például Kleinheisler Lászlót is ismerte Felcsútról.

Amikor a saját lábán áll

Edzőként az első nagy sikerét a 2017-es U17-es Eb-selejtezőn érte el a 2000-es korosztállyal, amikor Szoboszlai Dominik előbb az oroszok, majd a norvégok elleni meccsen az utolsó percben lőtt győztes gólt, és ezzel kijuttatta a csapatot az Eb-re.

Hogy mennyire fontos volt a szerepe a felnőtteknél, jól jelzi, Lisszabonba utazott a felnőttek szombati vb-selejtezőjére az U17 vasárnapi, norvégok elleni meccs előtt. Hajnalban ért vissza Budapestre.

A zágrábi korosztályos Eb-n, májusban a franciák bravúros legyőzése után továbbjutott csapatával, de a törökök elleni negyeddöntőbeli kiesés után a sorsolás ismét a franciákkal hozta össze őket, és az újabb nekifutásra vereség következett, lemaradtunk a vb-ről. Könnyen lehet, ha kivívta volna a társulat a részvételt, akkor már korábban megkapja az esélyt a felnőttek kapitányaként.

Az Eb-n higgadtan és tárgyilagosan értékelt, a Feröer elleni győzelemkor (4-0) például elmondta, olykor a fejét fogta, nem tetszett neki, amit a kispadról látott.

„Sokszor a játékosok egója került előtérbe, én pedig a csapatmunkában, a csapatnak való alárendeltségben hiszek. A hibákra kíméletlenül rá fogok mutatni a meccs elemzésekor,

mert nem szeretem, ha elszállnak a játékosok, és ha nem fegyelmezettek.

Most a sebesség és a technikai fölény miatt nem volt kérdéses a végeredmény, de egy jobb csapattal szemben az egyénieskedést büntetik, és a csapat szenved miatta.”

Storck jó néhány meccset a helyszínen nézett meg, sokszor vele együtt szakmázott még a stadionban.

Szélesi egy újabb korosztályt is megkapott, a 2001-eseket, velük egyelőre még csak a 28 közé jutott Európában. Mindenesetre három győztes meccsel került tovább októberben, például a hollandokat is legyőzték.

Tudásimport

A segítői még nem ismertek, de az jól látható, hogy a magyar futballnak az lehet az egyetlen esélye, ha a 2000-es évek légiósainak a tapasztalatát, tudását felhasználja. Lőw Zsolt és Szabics Imre külföldön van, Szélesi kézenfekvő megoldás volt, megvan a kisugárzása és a tekintélye a fiatalabbak előtt, hiszen mégiscsak a Bundesligába szeretne eljutni mindenki, és neki ez sikerült. Még ha nem is játszott azon a szinten, amin Dárdai vagy éppen Szabics a BL-ben. Rá is illik viszont, hogy a külföldi sztenderdeket a magyar viszonyokra tudja szabni.

Már csak az a kérdés, olyan hatásfokkal-e, mint a barátja.