Ágnes
-5 °C
2 °C

A ManUnited Zidane-ja, vagy az új Ferguson?

GettyImages-1076558200
2019.01.12. 17:10
Amikor röviddel karácsony előtt kirúgta a Manchester United José Mourinhót, közelebb álltak a kiesőzónához, mint az első helyhez. A norvég Moldétól kölcsönkért, ideiglenesen, a szezon végéig kinevezett Ole Gunnar Solskjaer azóta százszázalékos teljesítményt hozott a csapattal, még egy győzelemmel pedig már klubcsúcsot dönthet. A csodás fordulat valójában pár kisebb pofonegyszerű megoldás összessége.

Szemmel látható a remek kezdés Solskjaer esetében, hiszen öt meccsből ötöt nyert, az összehasonlítás pedig Mourinho öt utolsó meccsével szemben is komoly javulást mutat: tízzel több pontot szerzett a Manchester United, miközben a 10-10-es gólkülönbséget 16-3-ra javította, ha csak ezt a szűk keresztmetszetet nézzük:

Persze Mourinhónak nem csak az utolsó öt meccs miatt kellett mennie, a kirúgásában benne volt az egész szezon meg az egész előző 2,5 év is.

Solskjaer érkezésével nem csak a számok javultak, a United sokkal jobban és látványosabbanis kezdett játszani. Ez két okra vezethető vissza: a morál sokkal jobb lett a portugál edző távozásával, illetve a korábbi United-játékos norvég

az elfojtott hangulat mellett a taktikát is feloldotta.

Kezdjük az előbbivel, bár gyorsan tegyük hozzá, hogy a kettő szorosan összefügg, hiszen megfelelő morál nélkül a játék is gyengébb, és ha megy a játék, a morál is jobb. Solskjaer visszahozta a még Ferguson alatt bevezetett közösségkovácsoló kvízesteket, és az idegenbeli meccsek előtt is több közösségi programot szorgalmazott a játékosoknak, hogy jobb legyen a hangulat. De valószínűleg már az is sokat segített, hogy nem kellett a mindig és mindenkivel állandóan háborúzó Mourinhóval egy légtérben lenni.

A kulcs viszont a pályán jött, ami leginkább, de nem kizárólag Marcus Rashford és Paul Pogba játékán látszott meg – mindketten sokkal szabadabb szerepkört kaptak, de Solskjaer a teljes keretet bátorította a kockázatvállalásra, tudván, hogy sokkal több van a csapatban, mint amit Mourinho kihozott belőlük.

Pogba az ötből négy meccsen játszott a norvég alatt, ezeken négy gólt és három gólpasszt hozott össze, míg Rashford három gólt és egy gólpasszt tett hozzá csapata teljesítményéhez amellett, hogy rengeteg veszélyes megmozdulása volt.

Mourinho csakazért is védekező felfogású középpályást akart csinálni az egykor rekordáron vett Pogbából, ha nem ment neki, kérdés nélkül kritizálta. Solskjaer viszont jóval feljebb tolta a franciát, aki egyértelműen támadó felfogású középső középpályásként a legjobb. A portugál alatt Pogba volt az összekötőember a védekező és támadó középpálya között, utána viszont ő lett a támadó ember, aki mögé Ander Herrea vagy Fred állt be támogatni.

Labdaérintés, passz, továbbmozgás. Labdaérintés, passz, továbbmozgás. Nem az önmagáért való trükközés, hanem a hatékony játék a cél, ez pedig most nagyon megy

– mondta még decemberben a norvég a teljesen kivirult francia játékáról.

Solskjaer és Pogba
Solskjaer és Pogba
Fotó: Gareth Copley / Getty Images Hungary

Ez is kellett ahhoz, hogy Solskjaer alatt a United sokkal unitedesebben játszott, mint Mourinho, Louis van Gaal, vagy épp David Moyes idején. Ez pedig nyilván Solskjaer bő 10 éves unitedes múltjában gyökerezik, ennyi idő alatt mindent magába szívott a csapat mentalitásából és a taktikából Sir Alex Ferguson alatt, amit csak tudott. Sőt, az egész klubot felmérte a takarítóktól kezdve a menzán át a szertárosig és a sajtófőnökig: tudja, miről szól a Manchester United. Az előző három edzőnek fogalma sem volt róla.

Nem csoda, hogy Ferguson maga is felbukkant a csapat körül Mourinho távozása óta, edzésen, majd meccsen is meglátogatta egykori játékosát. Solskjaer ki is tért erre, elismerve, hogy természetesen állandó kapcsolatban van a 77 éves United-edzőlegendával, de nem a pár telefonhívásban keresendő a titok, inkább a jó 10 év közös munkában. 

Ide vezethető vissza az is, amit a védelemmel, pontosabban annak szélével művelt Solskjaer. Amíg Mourinho a vonalban védekező sort preferálta, addig a norvég feltolja a két szélső védőjét, akik plusz emberként fellépnek a támadásokhoz: egyrészt emberfölényt alakítanak ki, másrészt jobban szét is tudják húzni a pályát, nagyobb teret adva a pálya közepén mozgó embereknek – például Pogbának. „Szeretem, ha a szélső hátvédjeim felfutnak. A modern futball egyik fontos eleme, hogy sokat mozogjanak fel” – mutatott rá a portugál alatt szinte nem is látott változtatásra a norvég. Mourinho ekkora "kockázatot" alig vállalt.

Szintén teljesen új dimenziót nyitott meg Solskjaer hozzáállása a fiatalabb játékosokhoz. Mourinho eléggé arrogáns viselkedése taszítólag hatott még a rutinosabbakra is, a fiatal, alig 20 éves, vagy annál is fiatalabb korosztályt pedig egész egyszerűen elzárta magától ezzel. Solskjaer ugyan már 45 éves, de mégis sokkal jobban meg tudja fogni a fiatalabbakat – elég csak Rashford lelkesedését nézni, tényleg issza a professzor szavait.

Azért még nem a BL-t nyerte meg

Mourinho kirúgása feltehetően hatalmas katasztrófát előzött meg a Unitednél, hiszen a bajnokságban kezdett elúszni a Bajnokok Ligája-indulást érő helyezés, míg a BL-ben borzalmas állapotban kellett volna megküzdeniük a még most is esélyesebb Paris Saint-Germainnel.

Solskjaer eredményei nagyot lendítettek a Uniteden, de nem kell mikroszkóppal nekiesni a sorsolásnak, hogy kiderüljön, a Cardiff City, Huddersfiled Town, Bournemouth, Newcastle United, Reading ötös nem a világ legnehezebb sorozata. Sőt, az igazi szintfelmérő vasárnap jön a Unitednek és a norvégnak, amikor a harmadik helyen álló Tottenhamhez utaznak a 22. forduló rangadóján.

Csakhogy a kiscsapatok ellen szerzett pontok legalább olyan meghatározók egy csapat szezonjában, mint hogy a rangadókon milyen teljesítményt nyújtanak. Sőt, 2017-es cikkünkben arról írtunk, hogy a 7-20. helyezettek ellen bukott pontok alapján általában könnyebb bajnokot hirdetni, mint a top 6 egymás elleni eredményeiből.

Mourinhónak részben a Brighton, Wolverhampton, West Ham, Crystal Palace és Southampton ellen vesztett pontok miatt is kellett mennie – ezek azok a meccsek, amiken egy top 4-be vágyó csapat nem hibázhat, Solskjaer pedig kezdésként pont az ilyen nagy buktatókat rejtő kötelezőket hozta.

Az „új edző-hatás” sávban van

A lendületben viszont még benne van az általános érvényű edzőváltáshatás. Sue Bridewater 2009-es tanulmánya szerint az újonnan kinevezett futballedzők az első hat meccsen sokkal jobb teljesítményt hoznak ki a csapatból, mint elődjük – Solskjaernek pont a január 13-i, Tottenham elleni meccs lesz a hatodik –, a 7-12. meccseken még kitarthat a jó forma, nagy átlagban viszont 13-18 mérkőzés után jön a visszaesés.

A 7-12-es sávban találkoznak még az Arsenallal az FA-kupában (szintén idegenben), és fogadják a BL-nyolcaddöntő első meccsén a Paris Saint-Germaint, a norvég tehát imádkozhat, hogy a tanulmány számai rá is érvényesek legyenek. Azért meg aztán pláne, hogy ne álljanak földbe utána, hiszen a 13-18. meccseken elég combos menet vár majd a Unitedre: ekkor játszanak a Liverpoollal, jön a PSG elleni visszavágó, aztán az Arsenal elleni újabb bajnoki, és következne papíron a Manchester City elleni városi derbi is, már ha nem jutnak tovább az FA-kupában - ebben az esetben ugyanis picit tolódhat a sor.

A jövő?

Mivel csak megbízott vezetőedzőnek nevezték ki, egyelőre sem Solskjaer, sem a United vezetősége nem beszél arról, mi jöhet a nyár után. A norvég is csak annyit mond, már az siker lenne, ha a szezon végén arról beszélnének az emberek, hogy milyen jól játszik a Manchester United, és hogy Sir Alex Ferguson csapatára emlékezteti őket az elmúlt pár hónap.

„A játékunk minőségével kezdődik minden, mert az eredményeket nem tudjuk irányítani. Azt viszont igen, hogy hogyan készülünk fel egy adott mérkőzésre, és hogy azon hogyan játszunk. Azért trófeát nyerni sem lenne rossz, bejutni az FA-kupa döntőjébe, és ott győzni” – mondta Solskjaer, aki szerint erőre és sebességre építhetnek a szezon további részében.

Ha olyan játékosaink vannak, mint Paul Pogba, Anthony Martial, Alexis Sánchez, Romelu Lukaku, Marcus Rashford, akkor tudunk úgy játszani, mint egykor Andy Cole-lal, Dwight Yorke-kal, Ryan Giggsszel és David Backhemmel, kint a széleken. Támadjunk, amilyen gyorsan csak lehet, én is ezt a filozófiát képviselem.

000 1BU1V0
Fotó: Oli Scarff / AFP

Az első szezon végére nehéz lesz őrült sikereket összehoznia, de a kezdet nagyon hasonlít arra, milyen lendületet vitt magával a szintén klublegenda Zinedine Zidane 2016-ban a Real Madridhoz. A Fergusonra hajazó játék is csak egyre javulhat, ha csak nem jön közbe váratlan sérülés, ebből pedig könnyen lehet, hogy olyan édes gond lesz a Unitednél, hogy nem is kell másik edzőt keresni a 2019-20-as szezonra.

Addig viszont még vannak egyéb mérföldkövek is: például ha 13-án verik a Tottenhamet, Solskjaer lesz a Manchester United történetének első vezetőedzője, aki mind az első hat meccsét megnyeri.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!