Mennyibe kerül valójában egy 35 millió fontos játékos?

Az angol bajnokság januári átigazolási időszaka rohamosan a vége felé közeledik. A Premier League-ben több mint egy évtizede jogászként dolgozó Daniel Geey érdekes írást közölt a napokban, amelyben bepillantást enged a játékosvásárlások és klubok közti megállapodások kulissza titkaiba.

Geey 13 éve dolgozik a labdarúgás világában és ez idő alatt volt szerencséje részt venni az angol bajnokságok tulajdonos váltásaiban, sokmillió fontos nemzetközi átigazolásokban és játékosszerződések megírásában egyaránt.

Segítette a játékosokat marketing jogaik értékesítésében, reklámszerződéseket hozott tető alá, de képviselte őket vitás ügyeikben, fegyelmi vétségeiknél. Dolgozott olyan ügyféllel, akit közvetítési jogok kapcsán képviselt. Részt vett számos szabályozási ügyben, mint például a pénzügyi fair-play szabályzat megalkotása, harmadik fél általi tulajdonlás, vagy akár a nemzetközi FIFA átigazolási szabályzat kidolgozása.

A munkám kezdete óta kérdezik tőlem, hogy mi történik a színfalak mögött a labdarúgás világában

- kezdi Geey.

"A médiából ugyan kapunk hírfoszlányokat, hogy milyen a foci üzleti háttere, de szerettem volna hozzáférhető módon összeszedni, hogy nekem milyen tapasztalataim voltak ebben a világban. Ezért írtam erről egy könyvet, amelynek címe: Done Deal: An Insider's Guide To Football Contracts, Multi-Million Pound Transfers And Premier League Big Business." (Magyarul, a megkötött üzlet: hogy is néz ki belülről a labdarúgó szerződések, a sokmilliós átigazolások, a nagy üzleteinek világa.)

"Ebben a könyvben szerettem volna rávilágítani többek közt arra, milyen összetevői vannak a játékosszerződéseknek, hogy befolyásolja majd a Brexit a brit labdarúgást üzletileg, illetve mi történik, ha játékosok botrányos ügyekbe keverednek (mint például Luis Suarez). A legtöbb embert, tapasztalatom szerint az átigazolások részletei izgatják.

Ezt a következő példával tudom szemléltetni: ha a sajtóhírekre hagyatkozunk, a dolog viszonylag egyszerűnek tűnik. Egy klub érdeklődik egy játékos iránt, megállapodnak, a történet itt véget ér. A valóság azonban azt mutatja, hogy az a folyamat, amely attól a ponttól indul, hogy a klub radarjára felkerül egy tehetséges játékos, és addig tart, hogy aláírják a szerződést, meglehetősen összetett.

Amíg a 80-as, 90-es években még az volt az általános gyakorlat, hogy a játékos maga tárgyalta és intézte a szerződését az új menedzserével ügynökök, vezérigazgatók, sportigazgatók és ügyvezetők nélkül, mára teljesen megváltozott.

Mostanra már az a furcsa, ha a négy topdivízió valamelyikében játszó játékos nem rendelkezik saját ügynökkel.

Ma már minden sokmillió fontos megállapodás, mint mondjuk Coutinho szerződése a Barcelonához, (142 millió font), Pogba szerződése a Manchester Unitedhez (89 millió font), vagy Virgil van Dijk igazolása a Liverpoolhoz (75 millió font) két részből áll.

Van egy megállapodás az eladó és a vevő klub között, és van egy megállapodás a vevőklub és a játékos között. Bár mindkettő egyszerűnek tűnik, ez sajnos a gyakorlatban egyáltalán nem az -állítja Geey.

Az átigazolási díj sokmilliós összegében való megállapodás ugyanis csak egy része a dolognak. Meg kell ugyanis egyezni az ügynököknek abban is, hogy a játékos heti keresete mennyi lesz, ami kiegészül még az őt aláíráskor megillető pénzzel, a „loyalty” és eredményességi bónusszal. Az ördög itt is a részletekben rejlik. Ezért van az, hogy az átigazolások összefüggő tárgyalások eredményeként jönnek létre. Egy átigazolás pedig láncreakciót indíthat el.

Tételezzük fel, hogy például a Manchester City két játékost tud igazolni és kemény tárgyalásokat folytat, hogy a legjobb megállapodást kösse meg. Ezek a megállapodások sokszor az átigazolási időszak utolsó néhány napjáig tarthatnak.

Ahogy megvan a megállapodás a klub részéről, annak a játékosnak az ügynöke, akivel végül nem szerződtek le rögtön azokhoz a klubokhoz fordul, akikkel időközben, szimultán tárgyalt, hogy csapatot tudjon szerezni játékosának. Tavaly januárban például a City érdeklődött az Arsenalban játszó Alexis Sanches iránt.

Ahogy egy kicsit leült az érdeklődésük, a városi rivális United lépett és gyorsan leigazolta a chilei játékost.

Ma már ezek a puhatolózások és megállapodások nem csupán a klubok tárgyalóiban zajlanak, a folyamatnak része a több hónapos Whatsappozás, emailezés, telefonálgatás és személyes találkozók egyeztetése.

Az, hogy egy csapat végül a vásárlás mellett dönt, még tovább tárgyal, vagy visszalép egy megállapodástól elkerülhetetlenül befolyásolja más klubok közvetlen, vagy közvetett módon kapcsolódó átigazolásait.

Egy ravasz ügynök pontosan képben van, hogy milyen tárgyalások zajlanak más csapatoknál, de még arra is rálát, hogy más bajnokságokban mi a helyzet. Az ügynök hasonlóan dolgozik, mintha szimultán sakkozna, egyszerre több táblán mozog, próbálja előre kiszámolni a lépéseket, miközben türelmesen vár a kellő pillanatra és a kellő átigazolási lehetőségre. Közben folyamatosan dolgozik, egyszerre az átigazolási feltételeken, a saját ügynöki jutalékán, szerződések újratárgyalásán, marketing megállapodásokon, munkavállalási és átigazolási engedélyeken. Ez mind a csapatok, mind pedig az ügynökök számára az egyik legfontosabb munka.

Minden olyan klubnak, amely nemzetközi sztárjátékost igazol, tisztában kell lennie a teljes pénzügyi befektetése mértékével. Amikor a sajtó arról ír, hogy egy játékosért 35 millió fontot fizettek, sokan abban a tévhitben vannak, hogy a vásárló csapat a megállapodás napján át is utalja a teljes összeget. Valójában a bejelentett összeg és a kifizetett összeg jelentős módon eltérhet egymástól.

Nézzünk erre egy példát, ahol mondjuk, a Liverpool 35 millió fontot fizet egy brazil válogatott játékosért. A szerződésben szerepelhet az, hogy a Liverpool:

• A szerződés aláírásakor átutal 15 millió fontot
• 5-5 millió fontot fizet a szerződés első illetve második naptári évfordulóján
• 5 millió fontot, ha a játékos legalább 50 alkalommal játszik a Liverpool csapatában
• 5 millió fontot, ha a játékos a csapattal megnyeri a Bajnokok Ligáját és az angol bajnokságot (2.5-2.5 millió mindkét győzelemért)

Tehát, ha a játékos nem szerepel 50 alkalommal, nem nyer bajnokságot és Bajnokok Ligája címet, akkor a bejelentett 35 millió font helyett, csak 25-öt fizetnek ki az eladó csapatnak.

A példában szereplő 35 millió font azonban csak egy része az új játékossal kapcsolatos kiadásoknak, és innentől kezdenek el szépen felszökni a költségek.

A játékos fizetése további jelentős összeget ró a csapatra. 2017-ben az angol bajnokságban az átlagos fizetés évi 2.6 millió font volt, ami kicsit több mint heti 50 ezer fontot jelent. Egy kiemelkedő játékos a Premier League-ben azonban ennél jóval többet, 10.4 milliót is kereshet, ami már 200 ezer fontos heti fizetésnek felel meg, amit ha 5 éven át megkap a szerződése végéig,

A szurkolók sokszor nem gondolnak bele, hogy így egy 35 milliós átigazolás valójában 87 millió fontba kerül. Ehhez azért mélyen a zsebbe kell nyúlni. Ez azt jelenti, hogy a csapat vezetőségének, személyzetének, a menedzsereknek, illetve azoknak, akik felkutatnak jövőbeli játékosokat, pontosan képben kell lenni a klub anyagi lehetőségeivel, és csak azt kiszámolni, hogy mennyi lesz az átigazolási díj nem elég, hiszen az csak a kiadások egy részét képezi."

Volt, akinek szerződésben tiltották meg a síelést, az űrutazást. Volt, aki a barátai utaztatását kérte, ilyen volt például Neymar is. 

A cikk szerzője Váczi János sportközgazdász – az írás eredeti formában és nyelven a www.gq-magazine.co.uk oldalon érhető el.