Dőlt az orromból a vér, olyan magas volt a vérnyomásom

A 2020-as Európa-bajnokság egyik színhelye Budapest, egyetlen valaha zseniális képességű futballistánknak sem adatott meg, hogy hazai pályán játszhassanak nagy tornán. A mostaniaknak összejöhet. A márciusban kezdődő selejtezőkről vagy a Nemzetek Ligájából lát nagyobb esélyt arra, hogy kijussunk?

A Nemzetek Ligája vigaszág, arra nem lehet hagyatkozni, nem tudjuk, milyen ellenfeleink lesznek, ha lesznek, és mögülünk nem futnak-e be néhányan. Esetleges. Tagadhatatlan, szerencsénk volt, hogy egyáltalán ezt a jelenlegi pozíciót megszereztük. A selejtezőkben kell tehát jól játszani. Mondtam már máskor is, ki kell jutnunk. Marco Rossiban bízom, jó kezekben van nála a válogatott. Abban biztos vagyok, hogy ő mindent meg fog tenni a sikeres szereplésért.

Júniusig négy meccset játszunk, hány pontot remél?

A horvátok kiemelkednek, vb-döntőt játszottak, akármilyen ellenfelek közt favoritok lennének. A szlovákok és walesiek erősek. Nincs most előttem, hogy milyen problémákkal küszködnek, milyen a valós erejük, így pontszámot hadd ne kelljen most megjelölni,

de azt mondanám: nekünk 51-49 a részvételre az esélyünk velük szemben.

Akár még a 60-40-es jóslat sem tűnik irreálisnak, hogy mi leszünk ott, nem pedig ők a Puskás-stadionban, 2020-ban.

El tud képzelni nyomasztóbbat annál, ha a 40 százaléknyi esély érvényesül, és 2020 júniusában a szlovákok jönnek ide Eb-meccsre? 

Mindenkinek szörnyű lenne, és nyilván el tudja képzelni, milyen hangulatban fogadná a vendégeket az MLSZ elnöke.

Ezek szerint nem mondana le?

A közgyűlés majd határoz rólunk 2020 tavaszán. Akkor kell majd bemutatni, mit végeztünk el, hová jutottunk el, mit tervezünk a következő évekre, és a küldöttek majd határoznak rólunk. Biztos lehet benne, hogy én is ugyanazt a népünnepélyt szeretném látni, ami 2016-ban volt a városban, most nem is nagyon tudok másra gondolni, de az MLSZ elnökének ennél azért szerteágazóbb a feladata és a felelőssége.

2016 nyara felülmúlhatatlan emlék mindenkinek, aki szereti a focit. Utána viszont a válogatott döntetlent játszott Feröeren, majd jött az andorrai és a luxemburgi vereség, és máris feledésbe merült az osztrákok elleni győzelem vagy a portugálok elleni 3-3. Nem ingott meg egyszer sem a hite?

Az andorrai vereség fizikailag sem esett jól, megviselte a szervezetem.

A családom is aggódott értem, amikor azt látták, dől az orromból a vér, olyan magas volt a vérnyomásom.

És akkor még csak nem is sejtettem, hogy Luxemburg még hátravan.

Andorrában önt is az a taxis vitte ki a meccsre, aki utána nem fordult vissza egy újabb fuvarért, mert beállt futballozni?

Nem, én a küldöttséggel mentem. De az a szétesettség, motiválatlanság érthetetlen volt, hiszen egy évvel korábban Magyarország a csoport első helyén végzett az Eb-n. Tudom, hogy átalakult a csapat, de az egy konkrét mélyütés volt.

Ha ennyire megviselte, miért nem ad a magyar futball megfelelő válaszokat, hogy ez a gyalázat és ez a vérnyomás még egyszer ne fordulhasson elő?

De hát adunk válaszokat, ott van például a produktivitási index. Milyen válaszokat kellene még adnunk? A magyar futballt szét kell választani. Más az MLSZ feladata, és más a kluboké. Azt gondolom, az MLSZ elvégezte a saját feladatát: jelentősen javította az infrastruktúra színvonalát. Az amatőr futball körülményeinek fejlesztésével megduplázta a játékosok számát, közel duplájára nőtt a csapatok száma. Biztosítjuk a szükséges anyagi bázist, stabilizálódott a harmad-, a másod- és az első osztályú klubok pénzügyi helyzete, és eközben a szövetség megfelelő nemzetközi kapcsolatrendszert alakított ki. Bevezettük azokat az ösztönzőket, amelyek előmozdították a fiatalok és a hazai nevelésűek játékát. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a játékosok fejlődéséért, a profi futball színvonaláért a klubok a felelősek, és a válogatott jelentős mértékben ki van szolgáltatva a munkájuknak. Az MLSZ nem klub, a válaszokat a kluboknak kellene adniuk, hogy ott se menjen fel egyszer se a vérnyomás egy ilyen meccs után.

De ha ők nem adnak válaszokat, ha nekik megfelel ez, ami van, akkor nem is lehet semmit tenni?

Nagyon egyszerű és könnyű, divat az MLSZ-t hibáztatni mindenért, hallom is a hátam mögött rendszeresen. De most őszintén, nekünk vannak játékosaink?

Az én értékrendemben a futballszövetségnek az a dolga, hogy a labdarúgás hátországát, szervezetét, rendszerét erősítse. Ne hanyagolja el az alacsonyabb osztályokban sem a futballt.

A hazai női futball is jelentősen gyarapszik, ráadásul idén májusban Budapesten lesz a női BL-döntő. A skandináv országok szintjét nem tudjuk még megközelíteni, de megsokszorozódott a leány játékosok száma. Fejlődött a futsal is. Elengedtük a bírói díjakat, hogy a megyei kettőben ne hiúsulhasson meg egy bajnoki, mert valamelyik kis klub ezt nem tudja kifizetni. Az amatőr futball a piramis alja, nekünk ott vannak főleg feladataink. A korosztályos válogatottaknál most már az elit kör rendszeresen összejön, míg korábban ez nem volt így. Ezt is eredménynek gondolom. És vannak persze feladataink a válogatottnál is, hiszen az a kirakat.

És mégis idehozták Pintér Attilát, aki egy tétmeccset kapott, aztán Georges Leekenst, aki meg egyet sem. A kinevezés pillanatában sem tűnt egyikük sem jó választásnak.

Attilának én magam több lehetőséget adtam volna, de az idő nem engedte. Leekens nyilatkozatait hallottam, hogy azonnali eredményt szerettünk volna, és ez lehetetlen kérés volt. Nem hiszem, hogy a világ bármelyik pontján szeretnék a vereségeket.

Leekens kinevezése azért volt furcsa, mert egy adatbázist emlegetett, amiben ő előkelő helyen állt. Nem merek belegondolni, ki volt még benne. Frissítettek már azóta?

A kritika jogos, de mindkétszer gyorsan javítottunk. Egyszer olyan jól, hogy Bernd Storckkal végül Eb-re jutottunk, hátha most a másik is bejön. Nem indultunk jól Leekensszel, és a kinti fehérorosz meccsen döntöttem el magamban, hogy Georges-zsal nem tudjuk folytatni, nem látom vele az esélyt, hogy képes összerakni a csapat alapjátékát, magát a csapatot, hogy jussunk valamire. Előfordulhat egy klubcsapatnál is, hogy a nyáron még istenített edzővel szeptemberben már szerződést bontanak, nem igaz? A kézilabda jó példa lehet rá, hogy szeretek bizalmat adni, türelmes lenni. Juan Carlos Pastor pedig élt vele Szegeden. Pedig volt vele egy kisebb hullámvölgyünk, amikor válthattunk volna, de eszembe sem jutott. Bajnokok lettünk, most a Bajnokok Ligája-csoportunk második helyén állunk, esélyesek vagyunk a kölni négyes döntőre, az év legfontosabb szakasza azonban még csak most jön.

Ez a két kapitányi kinevezés volt a legrosszabb döntése?

Inkább a szurkolói kártya. Jót akartunk, de nem tudtuk igazán megértetni a klubokkal és a szurkolókkal sem a célját, de már ott is megvolt a korrekció.

Ez is egyik oka lehet annak, hogy a nézőszámokkal nem vagyok elégedett,

de most már látszik egy lassú emelkedés, ha már mindegyik klub saját pályáján játszik, azt hiszem, még szebb számokat kapunk. A javulás érdekében az NB I.-es bizottság és az apparátus Orosz Pál vezetésével komoly erőfeszítéseket tett. A felmérések és kutatások alapján minden klub személyre szabott javaslattervet kapott.

És mi volt a legjobb döntése?

A legfontosabbak számomra azok a döntések, amelyeket a fiatalok szerepeltetésért tettünk, illetve a hátország kiépítéséért. Az infrastruktúra összehasonlíthatatlanul jobb, mint volt, az egész régió figyelmét felkeltette. 280 ezer igazolt játékos lett, 12 ezer fölé emelkedett a csapatok száma. 1100 pályát építettünk, 1800 pályát újítottunk fel.

Van egy nem túl lelkesítő történet a gyermekéről, aki a „Mi akarsz lenni?” kérdésre nyolcévesen kapásból rávágta, hogy futballista, ám egy év múlva duzzogva csak annyit mondott, amikor kérdezték tőle: bankrabló. Aztán nemsokára abbahagyta a futballt. Igaz ez?

Még ennél is drámaibb volt a helyzet, azt mondta, hogy nevet változtat, és kirabolja az OTP-t. Nem kellett nagy futballszakembernek lenni, hogy megállapíthassam az ügyességét: fent volt a feje már óvodás korában, jól mozgott. Nagyon szeretett futballozni, aztán a lelkesedése folyamatosan alábbhagyott. Nem árulta el, mi történt, de a nejemnek feltűnt a dolog, és végül egyszerű volt a megoldás is. Az edzője állandóan Csányinak szólította, miközben a többi gyereket a keresztnevén, ahogy kell. A pályán nem a bankban vagy, hogy azt csinálj, amit akarsz – nem tudom, hogy ez volt-e az utolsó mondat, ami az ellenreakciót kiváltotta, de tény, vele sikerült megutáltani az edzéseket.

Nem ő volt az első, és sajnos nem is az utolsó. Nekem jó lecke volt, tükröt mutatott, milyen is a futballunk egy a gyerekeknek rendkívül fontos időszakban.

Nem akartam bosszút állni az edzőn, egyszerűen csak kedveszegetten eljöttünk, ma pedig már az is mindegy, ez melyik klubnál történt, mert tíz évvel ezelőtt valószínűleg nagyon sok klubnál megtörténhetett volna.

Mit gondol, előfordulhat ma még ilyen eset?

Szívből remélem, hogy nem, de én is tudom, hogy jelentős deficit van még a magyar futballban, ha az utánpótlás helyzetét vesszük. Ahol leginkább tennivaló akad még, vitathatatlan, hogy a gyerekekkel foglalkozó edzők képzettsége, pedagógiai érzéke, elhivatottsága, egyáltalán, hogy kedvet adjanak a játékhoz, inspiráljanak. A legalapvetőbb technikai elemeket, hogy hogyan kell fejelni, levenni a labdát, már ebben a korban illene komolyan venni, és hagyni kellene a gyereket futballozni, játszani. Itt egyértelműen további fejlődésre van szükség, még ha összességében már sokkal pozitívabb is a kép, mint volt a munkába állásomkor.

Ezt azért az örök optimista szemlélet mondatja önnel, mert a Double Pass jelentés nem éppen ezt fogalmazta meg évekkel ezelőtt. A legjobb akadémia, a debreceni 67 százalékot kapott, a felcsúti intézmény ötvenet. A Double Pass rendbe tette a belga futballt, előtte a németeknél is olyan szemléletet adott, amivel elérték a 2014-es vb-aranyérmet. Itt van még a belga vállalat?

Persze hogy itt vannak, itt is van a helyük, mert még sok tennivaló van az akadémiákon. A Double Pass érkezése azért volt fontos, mert rávilágított arra, hogy egy akadémia csak akkor lehet sikeres, ha jól meghatározott filozófiája, koncepciója van a játékról. Az nagyon nem szerencsés, hogy öt korosztály, ha kifut a pályára, öt különféle játékrendszerben futballozik, mert így nem lehet eredményes egy akadémia. A mi futballunkra különösen igaz, hogy már nem lehet éveket elvesztegetni benne.

A belgák azt kérdezték: mi a stratégiátok? És sok esetben kiderült, hogy az nincs is, vagy hiányos.

Hiszek a javulásban, hogy az újabb felmérés végén már jobb mutatók lesznek, és betartották az ajánlásokat, és megértették, mi a dolguk, és hogyan lehet még jobb eredményeket elérni. A Double Pass adott egy objektív feltételrendszert, ahol rosszabb eredmények azért is születhettek, mert korábban nem volt olyan jó vagy kész az infrastruktúra. Kétségtelen, hogy évről évre jobb értékelést kaptak a műhelyek a független belga cégtől, amelyet korábban a németek, a hollandok is foglalkoztattak, de értelemszerűen áltatni sem szeretném magam, van még fejlődési lehetőség, hogy a csapatokban több legyen a magyar fiatal.

Korábban azt is mondta, egy-egy akadémia önképét nem fogja visszaigazolni a DP-jelentés. Nem lenne érdemesebb egy akadémiai licencet létrehozni? A jók megtarthatják a nevüket, a rosszabbaktól fájdalom nélkül el lehetne venni. Gyerekekkel bánnak, érzékeny korban, egy csomó racionális indok lehetne.

Úgy indult ez az egész, hogy elnevezték az agárdi komplexumot akadémiának, majd jöttek a többiek. Nem is tudom, van-e most olyan klub, amelyik ne szeretné akadémiának nevezni az utánpótlását. A képzés minőségét persze sokáig nem láthattuk. Azért vezettük be a fiatalszabály után a produktivitási indexet, hogy tisztuljon a kép. És azt látom, hogy a valódi akadémiákon, Agárdon, Felcsúton, Győrben, a Honvédnál, a Haladásnál vagy Debrecenben nem dolgoztak rosszul, mert a legtöbb tehetséges fiatal onnan jött ki. Lehetne persze még jobb a helyzet, de az Eb-re úgy jutottunk ki, hogy alig volt topligás a keretben, és láthatóan azok a magyar csapatok, amelyek többségében magyar játékosokat foglalkoztatnak, eredményesek tudnak lenni. Mostanában egyre többen jutnak el komoly bajnokságokba, például Sallai Roland vagy Nagy Ádám csak elszerződött a német, valamint az olasz első osztályba, de említhetném Balogh Norbertet, Szoboszlai Dominiket is, és remélem, a közelgő Eb-selejtezőkig egyre többet is játszanak majd a klubjaikban, mert az jelentősen meghatározza későbbi versenyképességünket.

Még mindig hisz a magyar foci felemelkedésében?

Amikor 92-ben eljöttem a K&H-tól, a gyerekeim nem értették. Egy trendi, fiatalos banktól átkerültem az OTP-hez, talán kicsit szégyellték is. Volt sustorgás, hogy majd csődbe fog menni, aztán nyolc év alatt sikerült egy korszerű bankot létrehozni, ami azóta már piacvezető. Hiszek benne, hogy ezt sikerül itt is megismételni.

Ha ennél a párhuzamnál maradunk, a magyar futball nem lett piacvezető még a régióban sem.

Nem, de a 2016-os négy Eb-meccs sokaknak, generációknak jelentett mérföldkövet, hogy mégiscsak ki tud jutni egy nagy tornára a válogatott, és még ott jól is szerepel.

A visszaesést azóta sem értem, de jönnie kell egy tartósan felívelő szakasznak.

A pénz megvan hozzá. Nem érzi groteszknek, hogy jogerős ítélet ellenére nem adnak ki adatokat a Transparency Internationalnek?

Mutasson egy szervezetet, amelyik 40 ezer oldalt egyik napról a másikra ki tud adni. Az anyagokért kértünk 400 ezer forintot, azaz oldalanként 10 forintot. Nem elvárható, hogy ekkora adatmennyiség kiadásával kapcsolatos munkát ingyen végezzük.

De az a szervezet, jelen esetben az MLSZ, amelyik transzparensen akar működni – tavaly márciusban ezt nyilatkozta –, miért nem elegánsabb?

Egy dolog biztos, az MLSZ átláthatóan működik, egy forint nem tűnt el, amióta én vezetem, az elszámolásaink rendben vannak. A társasági adó hatékony felhasználására külön ellenőrzési osztályunk van. Ennek az adminisztrációnak pluszteher lenne, ha mindent kiadnánk, és vannak benne különleges adatok is.

202 milliárd forint folyt be a futballba a taón keresztül, ennek kétharmada az amatőrökhöz. 443 milliárd forint volt viszont az igény, azaz ennek a felét nem engedélyeztük.

Elutasítottuk, mert nem láttunk megfelelő garanciát. Mielőtt kérdezné, Felcsúton is kimondottan magas volt ez az arány, lényegesen többre pályáztak, mint amennyit megkaptak. A kontrollszerepünket talán jól érzékeltetik ezek a számok. Épp a politikai érzékenység miatt fordítottunk nagyobb és kiemelt figyelmet Felcsútra.

És mit szólt ehhez a miniszterelnök?

Egyetlen egyszer sem került szóba közöttünk, mennyit igényelnének, és hogy valamelyik pályázatnak célba kell érnie. Pontosan tudja, hogy az embereink körültekintően dolgoznak. Nem azért mondom, mert tudom, hogy ez egy neki tetsző üzenet, hanem azért, mert így van, így volt, és így is lesz.

És miről beszélgetnek, ha egymás mellett ülnek, mint például a Chelsea–Vidi EL-meccsen is például.

A futballról. Hazairól és nemzetközitől. Csapatokról, játékosokról beszélünk. Sok mindenről. Folyamatosan azt keressük, hogyan lehetne jobbá tenni a magyar futballt. A hiányosságainkból szeretnénk jó következtetéseket levonni.

Milyen konkrét hasznot jelentenek a magyar futballnak a pozíciói? A FIFA-nál megerősítették az alelnöki tisztségében, az UEFA végrehajtó bizottságának tagja lett, és ott is alelnök.

Fordítsuk meg a kérdést, bár amióta megválasztottak, folyamatosan felteszik ezt nekem. Nem azért kerültem ezekbe a tisztségekbe, hogy a magyar futballnak jó legyen, hanem azért, mert a munkámmal elégedettek, és a két patinás szervezet igényt tart a munkámra. Az egyik legaktívabb tag vagyok a FIFA és az UEFA testületeiben, a Nemzetek Ligája kialakításáért az általam vezetett bizottság volt felelős, és büszke vagyok, hogy a FIFA is érdeklődött a sorozat szisztémája iránt. Voltak olyan munkanapok egy héten, amikor nem a szakmámban dolgoztam, hanem a futball ügyeiért tevékenykedtem. Kezdve a pénzügyi bizottságtól a nemzeti válogatottak versenyeztetési bizottságáig. Úgy az UEFA, mint a FIFA is több milliárd euróval gazdálkodik, az újraválasztásomban szerepet játszott, hogy a FIFA-é mellett az európai érdekeket is képviseltem. Voltak nehezebb évek a közelmúltban, azt hiszem ezeken már túl vagyunk. Új feladat a többi mellett, hogy részt veszek a profi futball stratégiai tanácsában (PFSC), ezt egyelőre még az MLSZ-ben sem hangoztattam. Ennek vannak olyan előnyei is, hogy két befolyásos futballvezető rögtön jelezte is, hogy szívesen találkozna velem Budapesten.

Kik ők?

Mindent hadd ne áruljak el. Összességében a legnagyobb hozadéka, hogy több információm van, közelebbről látom, részt vehetek a futball alakításában, és remélem, hogy a tapasztalatokat itthon is tudom hasznosítani. Örömteli lenne, mindannyiunk legfontosabb érdeke, ha majd egyszer ebből hasznot húzna a magyar futball is. A horvát elnökkel, Davor Šukerrel például több órát beszélgettünk nemrég, ez már a pozícióval jár például.

Persze hogy arról faggattam, miért olyan jó a horvát utánpótlás. Nyilván engem is az érdekel, miért vannak előttünk, mit csinálnak másként,

ha már az egész kontinensen unikális dolgot hajtanak végre.

És mire jutott, mit derített ki?

Már a magyar klubok is úgy-ahogy kiépítették a megfigyelői hálózatukat, ami nélkül elengedhetetlen a sikeresség. Odaát ez régóta alaptétel. Véleményem szerint a legnagyobb lemaradásunk a 6–14 éves korú gyerekek képzésében van. Külön foglalkozni kellene velük nekünk is, már ebben a korban, és akkor a jó színvonalon működő akadémiák még jobb anyaggal dolgozhatnának. Ott a klubok 8 éves koruktól figyelnek a tehetséges játékosokra, mert a kiválasztás nagyjából akkor kezdődik, 14 évesen már nem lehet megváltani a világot.

Ebben sokkal előrébb tartanak, előrébb láttak már jó sok évvel ezelőtt. És már akkor segítik az iskolákat, akkor igyekeznek fejleszteni a játékosokat.

Mert az az időszak a tanulás aranykora, külön figyelmet fordítanak egy-egy ígéretes játékosra külön edzésekkel is. Nálunk még mindig vannak területek, ahol elveszhetnek játékosok, és a regionális utánpótlás központok sem hozták meg a kívánt a hatást. Szeged és Pécs mindenkinek nagy fájdalma, hogy ott nincs első osztályú futball. Horvátországot teljesen lefedik a klubok. Biztos van különbség a horvát és a magyar vér között, de van különbség az ebben a korban a képzést vezető edzők szemlélete, felkészültsége között is. Hogy mást ne mondjak, az én gyerekem példája is ezt támasztja alá.

(Borítókép: Huszti István / Index)