Két ábra, ami rávilágít az egész magyar futball nyomorára

A magyar utánpótlás labdarúgó-válogatottak (U19 és U21) öt meccset játszottak az elmúlt néhány napban, egyedül Kazahsztánt sikerült legyőzni (5-0). A 19 évesek kikaptak a selejtezőben Grúziától (2-4), Horvátországtól (0-2), és nem jutottak tovább. A 21 év alattiak szintén a horvátoktól (1-4) szenvedtek vereséget, majd a szlovénoktól (0-1). Az U21-es válogatott a nyáron kinevezett Gera Zoltánnal még nemhogy meccset nem nyert, csak egy gólt lőtt a négy találkozó alatt.

Aki elolvasta a belga auditáló cég, a Double Pass legfrissebb jelentését, nem csodálkozik igazán, hogy nem látható, érezhető fejlődés a hazai futballban, miközben olyan anyagi lehetőségek vannak, mint eddig soha, évek óta milliárdok kerülnek az akadémiai rendszerbe. (A legtehetségesebb játékos, Szoboszlai Dominik ezt megkerülve igyekszik boldogulni.)

Azon sem lepődünk meg a diagramokat látva, hogy a Fradiban alig van magyar, a fiatalok pedig nem döngetik a kapukat.

Ha kiragadjuk a jelentésből azt az adatot, hogy az egyének nyomon követése a belgák ajánlásai és javaslatai ellenére 37 százalékról 21 százalékra esett vissza, részben a magyarázat is megvan arra, miért nem tud minimálisan előrébb jutni a magyar futball.

Illetve, ha megnézzük az alábbi táblázatot, nehezen érthető, hogy hat év alatt, amióta a DP felülvizsgálja ezt a területet, miért nem történt semmi. Az első jelentés 2013-ban volt, a második 2016-ban.

Az MTK akadémiája már 15 éve üzemel, de Felcsúton is beiskolázták már 2007-ben az első évfolyamot. Rejtély, milyen szakmai koncepció volt a legelején, ráadásul Mezey György futballdoktor is volt igazgató Felcsúton.

Az első sor mutatja, ha vannak is célok, nem foglalkoznak azzal, hogy teljesült-e, nem rögzítik. Ahogy a nevében is benne van, az utánpótlásképzésből nálunk az egyéni képzés kimaradt, aminél ebben a korban nincs fontosabb terület. A 19 vizsgált akadémián alig foglalkoznak ezzel a kérdéssel, és ha foglalkoznak is, nem tudhatjuk, hogy hatékonyan teszik-e.

A vizsgált akadémiák közül hat kapott jobb minősítést, a többi rosszabbat.

Hogy még rosszabb kedvünk legyen, itt egy következő ábra.

Ezen az látható, hogy az U17-es második csapatnál érdemben

Egyetlen vizsgált akadémián sem. A legjobb 13-16 éveseknél sem fordítanak gondot erre. Még mindig ott tartunk, hogy a csapat együtt edz, együtt készül, miközben ezen a szemléleten már 20 éve túllépett a világ.

Az egyéni nyomon követéshez tartozik az a pont is, hogy egy frissen az akadémiára felvett gyerek sprintje, törzsizomzatának fejlődése, sebességének változása nem kerül be egy központi adatbázisba. A fejlődése alatt sem mondják el, miben kell erősítenie. 

A Vasas akadémia akkori tulajdonosa, György Tamás 2016-ban fogalmazta ezeket a gondolatokat. Ma is időszerűek. (György a Vitesse-nél, vagyis nem a legjobb holland akadémián gyűjtött tapasztalatokat, de ott evidencia volt az egyéni képzés.)

„Hollandiában egy játékos, ha gyenge tesztet produkált, kap egy segítőt, de lehet, hogy kettőt, hogy a következő mérésnél már az elvártnak megfelelő legyen az eredménye. Egyértelmű elvárásokat fogalmaznak meg, legyen az játékos vagy munkatárs.

Mi ettől ódzkodunk. Inkább a könnyebb, egyben igénytelenebb utat választjuk: nem szólunk, ha baj van. Mert akkor még esetleg dolgozni kellene.

Kint teljesen természetesnek veszik, hogy differenciálni kell, mert a gyerekek mások, van, aki gyorsabban fejlődik, van, aki kevésbé. Nálunk ez a szemlélet még csak most kezd terjedni, ami évtizedes lemaradás. Mi még mindig csapatteljesítményben gondolkodunk, nem az egyének fejlesztésében. Meccselünk, de az utánpótlásban ennek másodlagosnak kellene lennie."