Színházat csinál a futballból a haverkodós bíró

Antonio Mateu Lahoz vezette múlt vasárnap (március 1.) az El Clásicót, napjaink legnagyobb futballrangadóját. A Real Madrid és a Barcelona csatáját előbbi nyerte, a játékvezető alig került a középpontba. Pedig Lahoz nem erről ismert, ő ugyanis az a bíró, akire az a drukker is emlékszik, aki sosem törődik vele, hogy ki fújja a meccset. Lahoz kilóg a sorból, őt megjegyzi az ember. 

2008-ban indult első osztályú karrierje óta ugyan kiszórt már 89 piros lapot, de nem annyira kirívó ez, hiszen 386 meccs van mögötte – vagyis csak több mint minden negyedik meccsen mutat fel egyet. A spanyol élvonalon kívül vezetett az európai kupákban, de láthattuk Eb-n és világbajnokságon is. Ezeken felül van egy meccse az örmény első osztályban és kettő a szaúdi ligában is. 1837 sárga lapja sem vészesen sok, sokkal érdekesebb, hány meccsen nem osztott ki egyetlen lapot sem.

A mai futballban tétmeccset lap nélkül levezetni lehetetlennek tűnik, neki mégis sikerült még a BL kieséses körében is, egy Dinamo Kijev–Manchester City-nyolcaddöntőn, négy éve. 

Közelebb engedi magához a játékosokat

Lahoz pályaíve megszokott. Eredetileg futballistának készült, de korán rájött, ezen a területen képességei behatároltak. Ahogy ő mondja:

16 éves voltam, a Valencia növendéke, és bár jó érzékem volt a gólszerzéshez, ahogy idősödtem, a kapu kezdett egyre kisebb és kisebb lenni, akadtak nálam jobb játékosok. Döntéshelyzetbe kerültem, játszom a harmadosztályban, vagy kipróbálom magam bíróként – utóbbi mellett döntöttem.

2008 őszén, 31 évesen mutatkozhatott be a La Ligában, stílusa azonnal szemet szúrt, emiatt hamarosan nevét is ismerni kezdték. Lahoz ugyanis az a fajta bíró, aki nemhogy beszélget meccs közben a játékosokkal, hanem fajsúlyosabb döntései után kötelességének érzi a hosszas szóbeli indoklást. Ha pedig a futballista visszakérdez, márpedig ez szinte mindig megtörténik, jön az igazi Mateu Lahoz-show: ölelés, baráti fejpaskolás vagy épp jéghideg tekintet és vasszigor, de az biztos, övé az utolsó szó. Vagy lap, ha elfogynak a szavak.

Volt egy olyan esete múlt őszről, amikor egy percen belül két Barcelona-futballistát állított ki egy olyan meccs hajrájában, amelyen a Barca 4-0-ra vezetett, vagyis nem mondhatni, hogy kiélezett rangadó lett volna. Az első piros utolsó emberes szabálytalanságért járt, a második egy odavetett mondatért. „Nagyon rossz bíró vagy” – mondta Ousmane Dembélé, és biztosan nem számított rá, kiállítás lesz a vége. Nem csoda, egy ilyen kritika azért nem tartozik a durva becsmérlések közé, legalábbis másoknál.

Korábban felvetették Lahoznak, hogy sokak szerint szeret szerepelni, a középpontba kerülni, ezért a sok beszéd és gesztus a játékosok felé, ám állítja, szó sincs ilyesmiről.

Ez valami olyan, amit nem tudok kontrollálni. Szürreális azt képzelni, hogy így gondolkodom, én nem vagyok sztár. Csak imádom a futballt és megélem. Érzem az illatát, hallom a hangját, egyszerűen bennem van. Semmit sem fogok változtatni a hozzáállásomon, így végzem a munkám, ami egyben a szenvedélyem is.

Lahoz nemcsak a játékosokkal, hanem az edzőkkel is különleges kapcsolatban van. Pár éve leküldte Diego Simeonét, az Atlético Madrid trénerét, aki az ellenfél támadását megtrollkodva még egy labdát dobott a pályára. Hogy jár el ilyenkor az átlagos bíró? A lelátó felé mutat, és felküldi az edzőt (illetve azóta már piros lapot is felmutathat), Lahoz viszont ekkor is kerekített egy kisebb show-t: leordított mindenkit a pályáról, majd higgadtan Simeone fülébe mondta, hogy a második félidőt már csak a lelátóról nézheti.

Nem kímélte Pep Guardiolát sem, aki a Manchester City edzőjeként, a Bajnokok Ligájában támadta Lahoz döntéseit. Ő is a tribünön végezte, majd Lahoz ars poeticáját némileg cáfolva, miszerint ő sosem akar a reflektorfénybe kerülni, így értékelte a bírót: „Hogy miért küldött le? Mert azt mondtam, hogy szerintem az egy szabályos gól volt. Nem inzultáltam, korrekt voltam és tisztelettudó. De Mateu Lahoz kivételes srác, szeret más lenni, szeret különleges lenni. Ha mindenki ugyanúgy lát valamit, ő szeret ezzel ellentétesen dönteni.”

Szakmailag nem volt Lahoz karrierje fénypontja, emberileg mégis jól jött ki a 2014-es spanyol bajnoki döntőből, amikor az utolsó fordulóban a tabellát vezető Atlético a Barcelonához utazott, és egy döntetlennel bajnok lehetett. A meccs 1-1-re állt a második félidő hajrájában, amikor Messi betalált, és ezzel útban volt csapata a bajnoki cím felé. Lahoz viszont les miatt azonnal érvénytelenítette a találatot, maradt az 1-1, és az Atlético bajnok lett. Négy évvel később az akkori Barca-vezetőedző, Tata Martino másodedzője mesélte el, mi történt a lefújás után. 

Maga Lahoz tavaly mesélte el részletesebben, ő hogyan emlékszik ugyanerre az esetre: „Az én pozíciómból úgy láttam, hogy Cesc Fábregas adja Messinek a labdát, nem tudtam kiszúrni, hogy az a védőtől jött. Bárcsak lett volna már akkor is videóbíró!” Talán emiatt, vagy mert legtöbb kollégájával ellentétben hajlandó kommunikálni a futballistákkal, a legtöbb játékos és edző nem tudja nem kedvelni Lahozt. „Fantasztikus bíró, nem szereti a pályán a műugrókat” – mondta róla a bírókkal általában nem túl jó viszonyt ápoló José Mourinho, aki úgy gondolja, Lahoz remekül szűri ki a színészkedőket. Maga Lahoz nemrég Guardiolát méltatta, állítja, afférjaik ellenére is bevallotta neki négyszemközt az edző, hogy kedveli, ahogy a meccseket levezeti.

A játékosok közül csak Andrés Iniestával akadt problémája Lahoznak, ám ez is inkább azt bizonyítja, sokkal közelebb tud kerülni a sztárokhoz. „Andrésszal a pályán mindig kicsit kényelmetlenül éreztem magam, ugyanis a meccsek közben folyamatosan beszélt hozzám. »Mateu, zavarsz! Mateu, menj már arrébb!« Folyton oda-odaszólt nekem, hogy helyezkedjek máshová a pályán. Annyit tudtam neki mondani, a ti meccseiteken nem könnyű jól helyezkedni.”

A hamarosan 43 éves Mateu Lahoz jelenleg a csúcson van, ötödik Clásicóját vezette a hétvégén, két éve ő képviselte a spanyol bírókat a világbajnokságon, és szinte biztosan őt küldi Spanyolország a nyári Európa-bajnokságra is.

Klubszinten a 2014-es Spanyol Kupa-döntő a Real és a Barca között, a már említett Barca–Atlético bajnoki döntő és a tavalyi Tottenham–Ajax BL-elődöntő-odavágó voltak a legfontosabb meccsei. Idén a BL-ben a Borussia Dortmund–Paris Saint-Germain-nyolcaddöntő első meccsét fújhatta. Tavaly a BL-döntőn ő volt a negyedik bíró, ha idén sem jut spanyol csapat a fináléba, jó eséllyel pályázhat játékvezetőnek a klubfutball legnagyobb meccsére.

(Borítókép: David S. Bustamante/Soccrates/Getty Images)