Ezt tudja Dárdai, amit az elődei nem

Nincs könnyű helyzetben az edzői stáb, öt meccsen négy vereség és egy döntetlen a mérleg, szombaton az Augsburg következik (15.30), aztán a Borussia Dortmund, majd a Bayer Leverkusen. Mennyire stresszes a jelenlegi helyzet?

Sajnos senki nem választhatja meg, milyen sorrendben kapja az ellenfeleit. Persze, valamilyen szinten segíthet, ha gyengébb csapatok ellen kezd egy bizonyos periódust az együttes, nézzük meg például Thomas Tuchelt és a Chelsea-t. A Tottenhamen kívül az első négy-öt meccset papíron gyengébb csapatok ellen kellett játszaniuk. Jöttek is a győzelmek, ez pedig erőt adott a csapatnak.

A Herthának viszont az Eintracht Frankfurt, a Bayern München, az RB Leipzig és a VfL Wolfsburg ellen is meccselnie kellett, ezek a csapatok jelenleg az élmezőny tagjai.

Igen, ebből a szempontból kicsit pechünk volt, de úgy gondolom, előbb-utóbb jönni fognak az eredmények is. Pszichikai előnyhöz nem jutottunk, de ez hétközben nem látszik a csapaton, becsületesen teszik a dolgukat, fegyelmezettek, céltudatosak a játékosok. Biztos vagyok benne, hogy az edzésmunka hamarosan a mérkőzéseken is visszaköszön majd.

Dárdai Pál nemrég a Kickernek adott interjújában is elmondta, hogy nem a legideálisabb volt a hangulat a csapat háza táján, amikor január végén átvette az irányítást. Mi változott az utóbbi egy hónapban?

Akármilyen közegről van szó, ha több ember egy közös célért küzd, nagyon fontos az összhang, a kohéziós erő. Sok edzőnél nem ez a legfontosabb tényező.

Pali nagyon jó pedagógus, nagy erőssége, hogy olyan közösséget tud formálni, ahol mindenki hasznosnak és értékesnek érzi magát. Az elődei ezt nem tudták megtenni. Ő játékosokból csapatot gyúr, aztán jöhet a taktikai rész, az edzéselmélet, a felkészülés, és így tovább.

Mennyire fontos a mai topfutballban egy edző pedagógiai érzékenysége?

Nagyon fontos, de ez régen sem volt másképp. Nagyjából 70-30 százalékban a csapat eredményessége az edző közösségformáló erejétől függ. Emlékszem, a Feyenoordban Leo Beenhakker irányítása alatt a tartalék kapusok is nagy kedvvel és jó érzéssel mentek edzésre. Pozitív és motiváló volt a légkör, mindenkinek erőt adott, hogy a holland edző elhitette minden egyes játékossal, hogy fontos szerepet tölt be az együttesnél.

Ha már kapusok, Alexander Schwolow állt a Hertha kapujában az első 18 bajnoki mérkőzésen, Dárdai érkezésével azonban a rangidős Rune Jarstein visszakerült a kezdőcsapatba. Ez az ön döntése volt?

Pali megkérdezte a véleményemet, én azt javasoltam, hogy szerintem nem kellene cserélnünk, hiszen Alexander nem védett rosszul, csupán olyan stádiumban volt, mint a csapat, egy negatív spirálba került. Nem vesztettünk pontot miatta, de nem is nyertünk. Hosszú távra szerződtettük Freiburgból, ugyanakkor mindig a vezetőedzőnek kell biztonságban érezni magát a pálya szélén, amikor eldönti, ki legyen az első számú kapus. Azt tegyük hozzá, hogy Rune az edzéseken jó teljesítményt nyújtott, végül ezért kapott bizalmat. Teljesen fair és szakmai szintű érvelés volt mindkét részről. Palié az utolsó szó, és ez rendben is van így.

Mióta ismét Dárdai a vezetőedző, öt meccsen tíz gólt kapott a csapat és viszonylag kevés gólt szerzett. Miért nem működik most a gépezet?

Legtöbb esetben, amikor ilyen helyzet áll elő, és még nagyobb nyomás alá kerül egy labdarúgó, ráadásul néhány vereséggel már a kieső zóna közelében találja magát az ember, akkor mentálisan is meg kell küzdeni a kialakult szituációval.

A koncentráció legkisebb hiánya – akár elöl vagy hátul – végzetes lehet. Ha azt nézzük, hogy mennyi helyzetünk volt – kivéve a Stuttgart elleni első félidőt –, rendre olyan teljesítményt nyújtottunk, hogy vezetést szerezhettünk volna, vagy egyenlítettünk volna, esetleg a győzelmet is megszerezhettük volna.

Stresszhelyzetben sokszor nem futballoztunk felszabadultan, ilyenkor tud segíteni akár egy edző, egy játékos, vagy egy pszichológus is.

Foglalkozik jelenleg külön sportpszichológus vagy mentáltréner a csapattal?

Nem. Szerintem mindenkinek megvan a maga mankója, például egy családtag, egy saját pszichológus, akivel megbeszéli a problémáit. Az a legjobb, ha olyanokkal beszélget az ember, akit ismer, akiben megbízik. Ez sokkal többet tud segíteni, mint amikor valaki kiáll a csapat elé és közhelyeket puffogtat. Nem beszélve arról, hogy minden játékosnak más az igénye ebből a szempontból is.

Talán a szurkolók lennének a legnagyobb segítség...

Nagyon hiányzik az az 50-60 ezer ember, teljesen más az adrenalinszint telt lelátók előtt, mint egy üres stadionban. Ez nem a profi futballhoz való körülmény. Lassan egy éve futballozzunk zárt kapuk mögött, de reméljük, hamarosan ismét kiélhetik a vágyaikat a stadionban az emberek.

(Borítókép: Jan-Philipp Burmann / Getty Images Hungary)