Darabjaira hullik Európa egyik legpatinásabb klubja

Bő egy évvel ezelőtt, 2020. január 17-én a Schalke hazai pályán, 62 ezer néző előtt 2–0-s győzelmet aratott a Borussia Mönchengladbach elleni bajnoki mérkőzésen. A gelsenkircheniek akkor a tabella ötödik helyén álltak holtversenyben a Borussia Dortmunddal, lemaradásuk pedig csupán három pont volt a Bayern München mögött. Nos, azóta történt egy s más a csapat háza táján.

A Gladbach elleni győzelmet követően nyeretlen maradt az előző idényben a kék-fehér együttes, amely a remek őszének köszönhette, hogy végül benn maradt az élvonalban. A 2020–2021-es idény második játéknapja után megköszönték David Wagner vezetőedző addigi munkáját, aztán menesztették Manuel Baumot is, de ült a kispadon Huub Stevens és Christian Gross is, március eleje óta pedig a német–görög Dimitrios Grammozis irányít. Az évadban tehát már az ötödik edzőjét fogyasztja a gárda.

A helyzet finoman szólva sem rózsás a klubnál, amely tíz évvel ezelőtt Német Kupát nyert, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutott. Európa legrangosabb kupasorozatában az utóbbi tíz évben ötször is bejutott a kieséses szakaszba, most viszont még a koronavírus-járvány kirobbanása előtt 200 millió eurós mínuszban volt, helyzete pedig egyre aggasztóbbá vált.

Manuel Neuer, Leon Goretzka, Leroy Sané és Julian Draxler már a múlt, az elbaltázott játékospolitika a hanyatlás egyik legfőbb indoka. Draxlert 2015-ben 43 millió euróért adta el a klub, Sanét egy évvel később 52-ért, Thilo Kehrer pedig három évvel ezelőtt 37 millióért csatlakozott a Paris Saint-Germain együtteséhez. A befolyó összeggel nem sikerült jól sáfárkodnia az együttesnek, amelynek jelen pillanatban nemhogy sztárja, de még csak vezéregyénisége sincs.

Tavaly ősszel a klub marketingigazgatója, Alexander Jobst a Kickernek adott interjújában arról beszélt, hogy új koncepción dolgoznak, olyan struktúrát szeretnének létrehozni, amely egyrészt száz százalékban illik a klubhoz, másrészt pedig hosszú távon ismét nagy célokért szeretnének küzdeni. Nos, hogy ez rövid távon nem sikerül, az szinte biztos, ugyanis jelen pillanatban 10 szerzett ponttal az utolsó helyen áll a csapat a Bundesligában, csodának kéne történnie, hogy ne essen ki az első osztályból.

Tönnies volt tulajdonképpen a Schalke lelke, 19 évig ült az elnöki székben, 2006-ban mezszponzori megállapodást kötött a Gazprommal. Ez hatalmas sikernek számított, garancia volt a pénzügyi stabilitásra, még Vlagyimir Putyin orosz elnök is Németországba utazott, hogy ott legyen a bejelentésen.

Tönnies aztán nemrég kihúzta a gyufát, 2019-ben egy rasszista megnyilvánulása után három hónapig önként visszavonult, tavaly pedig kiderült, hogy ezernél is több dolgozó kapta el a koronavírust az egyik vágóhídján, mert nem tartották be az egészségügyi előírásokat. A drukkerek megelégelték a morális csődöt, tüntetésekbe kezdtek, Tönnies pedig tavaly nyáron végleg lemondott tisztségéről, miközben gazdaságilag és sportszakmailag is katasztrofális állapotokat hagyott maga után.

De nem csak a vezetőségben, úgy tűnik, sehol nincs rend és egység a klubon belül. Ősszel a Wolfsburg elleni vereség után az edzés előtt heves szóváltás, majd kakaskodás alakult ki Vedad Ibisevic és Naldo segédedző között. A játékosok választották szét őket, az edzés félbeszakadt. A klub nem sokkal később reagált, a bosnyák támadót ideiglenesen felfüggesztették, majd az év végéig érvényes szerződését követően szélnek eresztették.

És ez még nem minden: ősszel Nabil Bentalebet és Amine Haritot is felfüggesztette a klub, mert meglátása szerint pocsék teljesítményt nyújtottak annak ellenére, hogy az előző idényben jól, stabilan futballoztak. Bentaleb februárban két meccs erejéig visszatért, aztán megsérült, Harit viszont ismét alapember.

A két játékos ideiglenes felfüggesztése után Steffen Freund, a csapat korábbi játékosa úgy fogalmazott a Sport1 adásában, hogy a két játékos származásból adódó mentalitásuk miatt alkalmatlanok a megfelelő koncentrációra. Az algériai és a marokkói válogatott labdarúgó kiállást várt a Schalke vezetőségétől, de az igazgatótanács csak hallgatott.

A hírek szerint az öltözőn belül többször is vita tárgyát képezték a fizetések körüli hercehurcák azután, hogy tavaly nyáron felvetődött, hogy a jövőben senki ne kereshessen évi 2,5 millió eurónál többet a klubnál.

Nem ez az első egzisztenciális válsága az együttesnek. A kilencvenes években Rudi Assauer menedzser irányítása alatt kilábalt a nehéz helyzetből. Nem volt egyszerű a helyzet 2009-ben sem, amikor Felix Magath lett a csapat edzője, a klubnak pedig 250 millió eurós tartozása volt. De a Schalke ismét megmenekült.

Ezúttal sokan Ralf Rangnicktól várják a megoldást. A 62 éves szakember korábban többször is dolgozott a királykékeknél, most szinte bármely pozícióban szívesen látnák, akár edzőként, sportigazgatóként vagy tanácsadóként. Egy online petíciót nemrég 50 ezren írtak alá, hogy csatlakozzon az együtteshez.

Rangnickot már szóba hozták a Herthával és a német válogatottal is az utóbbi hetekben, meglepő lenne, ha másodosztályú klubnál vállalna feladatot. Pedig a Schalke a következő idényben a Bundesliga 2.-ben fog szerepelni, ez néhány fordulón belül matematikailag is biztossá válhat.

Az együttes 26 mérkőzéséből 18 találkozót elveszített, hét döntetlen mellett pedig csupán egyszer tudott nyerni. A pályán mutatott teljesítmény sokszor kiábrándító, 16 szerzett gólja a legkevesebb, 69 kapott gólja pedig magasan a legtöbb a ligában.

A mai nap a Bayer Leverkusen ütheti be saját szögét a Schalke koporsójába. A találkozó 15.30-kor kezdődik.