Meglepetéscsapat uralja Londont az idei angol bajnokságban

Mindenekelőtt érdemes elhelyezni az együttest a futballtérképen, hiszen az angol főváros imént említett topcsapataihoz képest jóval kevesebb rivaldafény jut neki.

A klubot 1895-ben alapították, bajnoki címet azonban még nem ünnepelhetett az első osztályban, legjobb eredménye egy harmadik hely az 1985/86-os szezonban. A másodosztályt kétszer nyerték meg történetük során, az FA-kupában pedig háromszor diadalmaskodtak; 1964-ben, 1975-ben és 1980-ban. 

De ennyit a múltról, foglalkozzunk inkább a jelen csapatával, mert megérdemli: a West Ham 30 forduló után ugyanis 15 győzelemmel, 7 döntetlennel és 8 vereséggel vesztett pontok tekintetében a BL-indulást érő negyedik helyet foglalja el a tabellán az összegyűjtött 52 egységgel.

Pedig a csapat összértékét a Transfermarkt oldala nagyjából 280 millió euróra becsüli, ebből a legértékesebb futballista, az angol Declan Rice egymaga 60 milliót ér. Csak szemléltetésképpen, összegyűjtöttük a nagy hatos, a Big Six adatait:

• Arsenal, 550 millió euró (Bukayo Saka, 60 m)
• Chelsea, 780 millió euró (Kai Havertz, 70 m)
• Liverpool, 1 milliárd euró (Mohamed Szalah, 110 m)
• Manchester City, 1,03 milliárd euró (Kevin de Bruyne, Raheem Sterling 100-100 m)
• Manchester United, 718 millió euró (Bruno Fernandes, 90 m)
• Tottenham, 680 millió euró (Harry Kane, 120 m)

Ennek ellenére a londoni Arsenalt és Tottenhamet megelőzi a táblázaton David Moyes együttese, a Chelsea pedig egy meccsel többet játszva van előtte két ponttal, ami az iméntieket figyelembe véve már önmagában nagy meglepetés. Ha már a skót szakember szóba került, érdemes róla is beszélni egy kicsit, aki bár az Everton menedzsereként sikeres volt és szép jövőt jósoltak neki, Sir Alex Ferguson utódjaként csúfosan megbukott az MU kispadján – persze nem ő volt az egyedüli.

Azt követően a Real Sociedad és a Sunderland kispadján is dicstelen időket élt meg, félő volt, hogy érdemi karrierje véget ér. Ám a West Ham dobta mentőövet megragadta, kétszer is. Beugróként ugyanis 2017-ben egyszer már felkérték a csapat irányítására, ám hiába végzett végül a 13. helyen a kalapácsosokkal, nem hosszabbítottak vele a szezon végén. 2019 decemberében aztán visszahívták a menesztett Manuel Pellegrini helyére, a gárda ugyanis egy pontra volt a kiesőzónától. Ha nem is simán, de végül meglett a bennmaradás, ezúttal pedig megkapta a további bizalmat a vezetőségtől.

És élt is vele, ráadásul kis túlzással amihez – pontosabban akihez – nyúlt, arannyá változott.

Már most 40 millióra taksálják az értékét, a cseh futballistának köszönhetően pedig érezhetően stabilabbá vált a csapati, aki Mark Noble-lel és Declan Rice-szal közösen még a topcsapatok világklasszis támadóinak is nehéz feladatot állít támadásépítés szempontjából.

A védelmet az előző szezonban kieső Watford hátvédjével, Craig Dawsonnal szilárdította meg, aki remekül kiegészíti egymást Angelo Ogbonnával, vagy éppen Issa Dioppal, a másik cseh szerzemény Vladimir Coufal pedig szintén remekül muzsikál a jobb szélen.

Ám mit sem érne a szervezettség hátul, ha nem párosulna eredményes támadójátékkal, ezen a téren pedig Moyes drasztikus lépésekre szánta rá magát, az eredmények azonban szintén őt igazolják. Eladta ugyanis a klub legdrágábban vásárolt játékosát, Sebastien Hallert az Ajaxnak, a csapat legtechnikásabbnak tartott futballistáját, Felipe Andersont pedig Portóba küldte kölcsönbe. Center pozícióban Michail Antoniónak szavazott bizalmat, ami annak fényében nem csoda, hogy a 31 éves jamaicai az előző idény bennmaradásában kulcsfontosságú gólokkal segítette a West Hamet. Az új kiírásban is remekel, 7 gólja és 5 gólpassza van már. 

Januárban pedig a skót menedzser feltette a pontot az I-re, a kirakós utolsó darabját is a helyére illesztette: kölcsönbe megszerezte a Manchester Unitednél kegyvesztetté vált Jesse Lingardót. Jól ismerte a 28 esztendős támadó középpályást, hiszen az MU-nál már dolgoztak együtt, arra azonban talán még ő maga sem számított, hogy ezzel a transzferrel a pikk ászt húzta ki a pakliból. 

Teljesítményével a szövetségi kapitány, Gareth Southgate figyelmét is felkeltette, aki két év után újra behívta őt a válogatottba a márciusi vb-selejtezőkre, és a San Marino elleni 5–0-s diadal során a meccs embere címet is megkapta.

De térjünk vissza a Premier League-be, ahol még nyolc mérkőzés vár a londoniakra, ami viszont fontos lehet, hogy a nagyok közül már csak a Chelsea-vel találkoznak, ráadásul hazai pályán. A kedvező sorsolást amiatt érdemes megjegyezni, mert a Tottenhamet leszámítva ellenük nem muzsikált túl jól az együttes: 

Négy hazai meccs (Leicester, Chelsea, Everton, Southampton) és négy idegenbeli túra (Newcastle, Burnley, Brighton, West Brom) vár még Moyesékra, és bár a közép- és kiscsapatok ellen mutatott teljesítményre lehet alapozni, a pontvadászat hajrájában sérülések is nehezítik a csapat helyzetét: jelenleg Declan Rice, Angelo Ogbonna, Michail Antonio, Darren Randolph és Andrij Jarmolenko harcképtelen.

Intő jel továbbá, hogy a legutóbbi két meccsén hiába vezetett 3–0-ra az együttes az Arsenal és a Wolves ellen, az ágyúsok egyenlítettek és döntetlenre mentették a találkozót, Nuno Espírito Santo alakulata pedig szintén közel állt ehhez, végül 3–2 lett az végeredmény.

Ám a csapat sorsa a saját kezében van, hogy történelmet írjon, és fennállása során először jusson be a Bajnokok Ligájába. Bő egy hónapon belül kiderül, vajon sikerült-e.

(Borítókép: Mike Hewitt / AFP)