Több, mint egy meccs: játékosok a gyűlölt riválisoknál

Luís Figo (Barcelona: 1995–2000, Real Madrid: 2000–2005)

Az évezred végéhez közeledve óriási felháborodást keltett, amikor Florentino Pérez Galaktikus-projektje részeként megszellőztette, hogy a katalánok kiváló karmesterét elrabolja. Sokan nem is vették komolyan az elnöki kampány során tett ígéreteket, hogy aztán 2000 júliusában 62 millió euróért mégiscsak a királyi gárdánál kössön ki a portugál klasszis.

A gránátvörös-kékekkel két bajnoki címet, két hazai kupát és egy Szuperkupát, egy KEK-et, valamint európai Szuperkupát nyerő Figo finoman szólva is közellenség lett ezt követően Barcelonában, 2002-es visszatérése során még egy levágott disznófejet is a pályára hajítottak az „árulónak”.

— On this day 20 years ago, Luis Figo played at the Camp Nou for the first time back as a Madrid player. What happened later was history. pic.twitter.com/qoSE3cDqJH

— Barça Universal (@BarcaUniversal) October 22, 2020

Az év aranylabdásának megválasztott portugál a Real Madriddal is nyert két bajnokságot, valamint BL-t, európai Szuperkupát és Interkontinentális Kupát, na meg újabb két hazai Szuperkupát is, mielőtt 2005-ben az Interhez igazolt.

Ronaldo (Barcelona: 1996–1997, Real Madrid: 2002–2007)

Lényegesen kisebb volt a visszhangja a brazil Fenomén váltásának, nyilván azért ebbe az is belejátszott, hogy csak egy idényt volt (mondjuk abban 49 meccsen 47 gólt vágott)  a katalánoknál, és hogy ő a köztes időszakban volt az Inter alkalmazottja, valamint hogy éppen a kismilliomodik térdsérülését követően próbált meg még valahogy visszatérni a futballpályára.

Ez amúgy egészen jól ment neki, a Barcával nyert KEK után az Interrel UEFA-kupát, a brazil válogatottal pedig világbajnoki címet szerzett, a BL viszont a „galaktikusokkal” már nem lett meg. Átigazolása előtt még pont nyert egyet a Real, így az Interkontinentális Kupát már a brazillal húzta be a királyi gárda.

Samuel Eto'o (Real Madrid: 1997–2000, Barcelona: 2004–2009)

Egy újabb kevésbé szép sztori, bár itt nem a szurkolókban, hanem a játékosban maradt jelentős ellenérzés a másik fél irányában. A nemrégiben a kameruni szövetség elnökévé választott csatárt 1996-ban szerződtette utánpótlásába a Real Madrid, hivatalosan 2000-ig volt a klub játékosa, de csupán három bajnokin és hét tétmérkőzésen jutott ezalatt szóhoz, és rendre kölcsönadták. A Mallorca színeiben is sokszor keserítette a királyi gárdát, majd 2004-ben a katalánokhoz igazolt, ahol három bajnoki címet, két BL-t, két hazai Szuperkupát és egy Király-kupát is nyert.

Pályafutása során egy csapat ellen sem játszott többször a Real Madridnál, a 20 fellépésből tíz győzelem, öt döntetlen és öt vereség volt együttesei mérlege, ő maga pedig 16 találatból vette ki a részét (11 gól, 5 gólpassz).

Legjelentősebb kikelése korábbi klubja ellen a Barcelona bajnoki címének ünneplése során volt, amikor az örömittas katalán publikumot skandáltatta a nagy rivális pocskondiázásával:

Bár ez már a nyomdabarátabb változat…

Érdekesség, hogy a Zlatan Ibrahimovic-transzferben ellentétes vonalon mozogva hogy, hogy nem, ő is kikötött az Internél, ott is nyert bajnokságot, kupát, szuperkupát, BL-t, sőt klub-vb-t is.

Luis Enrique (Real Madrid: 1991–1996, Barcelona: 1996–2004)

A korábbi támadó középpályás a Sporting Gijón utánpótlását kijárva mutatkozott be a felnőttek között, majd 21 évesen igazolt a Real Madridhoz, ahol minden hazai sorozatban felért egyszer a csúcsra, mielőtt öt évre rá a Barcelona alkalmazásába került. Itt az első idényében több bajnoki gólt (17) szerzett, mint a Realban összesen (15), összesen pedig 109 alkalommal volt eredményes a visszavonulásáig. Ő is tagja volt a KEK-et és európai Szuperkupát nyerő katalán gárdának, két-két bajnoki cím és egy hazai Szuperkupa is összejött neki.

Az 1992-es olimpián aranyat nyerő Enrique később edzőként is maradt a gránátvörös-kékeknél, 2015-ben bajnok, kupagyőztes, BL-győztes, európai Szuperkupa-győztes és klubvilágbajnok is lett az együttes (ebben az évben kevéssé sokkoló módon mindenhol az év edzőjének választották meg), majd később még két kupát, egy hazai Szuperkupát és egy bajnoki címet szerzett az irányításával. 2018-ban a spanyol válogatott kapitánya lett, a legutóbbi Nemzetek Ligája-kiírásban döntőig jutottak.

Elmondása szerint nem őriz túl sok kellemes emléket madridi időszakáról, a régi felvételeket visszanézve pedig furcsának tűnik magát fehér mezben látnia, a Barçáé sokkal jobban passzol hozzá.

Michael Laudrup (Barcelona: 1989–1994, Real Madrid: 1994–1996)

Minden idők egyik legkiválóbb dán karmestere 1983-ban Olaszország felé vette az irányt, ahol a Lazio, majd a Juventus játékosaként szerzett magának hírnevet, mielőtt 1989-ben a Barcelonába igazolt volna. Egy évre rá lemondta a válogatottságot, miután összekülönbözött a kapitánnyal, és bár a jugoszlávok kizárása miatt Dánia végül mégiscsak elindulhatott az 1992-es Eb-n, Michael Laudrup testvérével, Briannal ellentétben nem tért vissza ekkor még a csapatba, mondván, vajmi kevés esélyük van bármire is, marad neki a pihenés. Nos, Dánia beugróként óriási meglepetést szerezve csak megnyerte az Eb-t…

Az 1995-ös Konföderációs Kupán már Michaellel diadalmaskodtak az északiak, addigra viszont már a Real Madrid játékosaként ténykedett, miután négy bajnoki arany, egy BEK-győzelem és európai Szuperkupa, valamint egy Király-kupa és két spanyol Szuperkupa után 1994-ben klubot váltott – miután összeveszett Johan Cruyff-fal is. Első fővárosi évében sorozatban ötödször is spanyol bajnok lett, egy évre rá viszont távozott.

Érdekesség, hogy két 5–0-s sikerben is volt része el Clásicón, a 1994. január 8-án a Barcelona, szinte napra pontosan egy évvel később (1995. január 7-én) a Real Madrid színeiben.

Gheorghe Hagi (Real Madrid: 1990–1992, Barcelona: 1994–1996)

A bukaresti Steauával 1986-ban európai Szuperkupát eldöntő gólt szerző, három évvel később együttesét BEK-döntőig vezető középpályást játékstílusa miatt egyszerűen csak a Kárpátok Maradonája becenévvel illették.

1990-ben lett a Real Madrid játékosa, de az igazán nagy áttörés és sikerek elkerülték, csak egy hazai Szuperkupa jött össze, hogy a Bresciánál töltött évek után a barcelonai két éve alatt is ennyi legyen a jussa.

A Galasatarayban már lényegesen több trófea jutott neki, és nem csupán Törökországban, hiszen UEFA-kupát és európai Szuperkupát is nyertek. A Real Madrid ellen!

Javier Saviola (Barcelona: 2001–2007, Real Madrid: 2007–2009)

A 2000-es évek eleji nagy dél-amerikai „import” egyik kiemelt szereplőjének várták, miután 2001-ben 11 góljával U20-as világbajnoki címre vezette a hét meccsét egyaránt – összesen 27–4-es gólkülönbséggel – megnyerő Argentínát, a River Plate alacsony támadóját pedig a torna legjobbjának is megválasztották. Néhány héttel később 35,9 millió euróért lecsapott rá a Barcelona, de nem tudta megváltani a világot.

A hazájával 2004-ben olimpiát nyerő, ugyanebben az évben Copa América-, egy évre rá Konföderációs Kupa-döntős Saviola 172 meccsen eljutott ugyan 72 gólig és 31 gólpasszig, de egy trófeát sem nyert a katalánokkal, akik előbb a Monacóhoz, majd a Sevillához adták kölcsön.

2007-ben szabadon igazolhatóként a Real Madridhoz szerződött, de ez sem volt fáklyásmenet, 30 találkozón csupán ötször volt eredményes – speciel egy bajnoki cím azért így is összejött.

Akiknek a nagy hármas is összejött

Miquel Soler (Barcelona: 1988–1991, 1992–1993, Atlético Madrid: 1991–1992, Real Madrid: 1995–1996)

Listánk végéhez közeledve két játékosról kell még beszélni, akik nem csupán a Barcelonában és a Real Madridban, hanem még az Atlético Madridban is megfordultak a pályafutásuk során.

Soler 1983-ban az Espanyolban kezdte a karrierjét, hogy öt évvel később a városi rivális Barcelonához igazoljon. A balhátvéd három idényt követően egy röpke kitérőt tett az Atléticónál, mielőtt visszatért volna a gránátvörös-kékekhez. Mivel nem tudott magának fix helyet kiharcolni, továbbállt a Sevillához, ahol jó játékával felkeltette a Real Madrid érdeklődését, de itt is csupán egy év jött össze neki.

A katalánokkal nyert két bajnoki címet, egy kupát és egy KEK-et (még egy döntő jött itt össze a Barcával, egy pedig később a Mallorcával is), az Atléticóval és a Mallorcával újabb Király-kupa-elsőségeket jegyzett, a szigetlakókkal pedig hazai Szuperkupának is örülhetett – a Barcelonával szemben.

Bernd Schuster (Barcelona: 1980–1988, Real Madrid: 1988–1990, Atlético Madrid: 1990–1993)

A profik között a Kölnben bemutatkozó Szőke Angyal az NSZK-val megnyert 1980-as Európa-bajnokságot követően szerződött a katalánokhoz, ahol rendkívül eredményes középpályásként ténykedett, 1980-ban második lett az Aranylabda-szavazáson, egy évre rá harmadik, 1985-ben ugyancsak harmadik helyen végzett.

A nyolc barcelonai évében 74 gólt szerzett, és hat trófeát nyert, majd a Realhoz igazolva mindkét idényében bajnok lett, valamint egy-egy kupa és Szuperkupa is került a vitrinbe. 1990-ben a „matracosokhoz” igazolt, ahol kétszer lett kupagyőztes, trénerként pedig 2007-ben visszatért a Realhoz, ahol egyetlen teljes idényében megint bajnok lett.

LA LIGA
29. FORDULÓ
vasárnap 21.00:  Real Madrid–Barcelona
Az élmezőny állása: 1. Real Madrid 66 pont (59–21), 2. Sevilla 56 (40–19), 3. Barcelona 51 (52–29, 27 meccs), 4. Atlético Madrid 51 (52–36), 5. Betis 49 (50–35), 6. Real Sociedad 47 (29–29), 7. Villarreal 45 (48–26)

(Borítókép: Luís Figo egy levágott malacfejet is kapott a szurkolóktól 2002-es barcelonai visszatérésekor – Firo Foto / Getty Images)