Közel volt az újabb focibravúr, de egy góllal kikaptunk az Eb-címvédőtől

Ha hatvan év elteltével sikerült ismét megverni az angol labdarúgó-válogatottat a mieinknek, akkor miért ne sikerülhetne közel hetven év után idegenben legyőzni az olaszt? Ez volt a kedd este egyik legfontosabb kérdése magyarként Cesenában.

Az ember – a szurkoló – már csak ilyen. A realitásokra fittyet hányva reménykedik. Másként nem is lehetne, hogy az Európa-bajnok otthonában perceken át a vendégtábor bizonyuljon hangosabbnak. Mintegy 2000 szurkoló vette a nyakába a lábát, hogy a Budapesttől mintegy 700 kilométerre fekvő – egy bolognai átszállással repülővel és vonattal viszont egész könnyen elérhető –, 100 ezer fős olasz kisvárosban kiszurkolja az újabb bravúrt.

Az olaszok azonban nem tették meg azt a szívességet, mint három napja az angolok: kifejezetten lendületesen, már az első két percben két helyzetet is kialakítva vetették magukat a meccsbe, szemben a Budapesten rendkívül fásultnak tűnő, többnyire meddő mezőnyfölényben passzolgató szigetországiakkal. Különösen Leonardo Spinazzolával gyűlt meg a mieink baja a meccs elején. Az AS Roma balhátvédje adta be a labdát Gianluca Mancini Dibusz Dénes által könnyedén védett fejese, majd nem sokkal később Szalai Attila nagy mentése előtt is.

Az első tíz percben a hazai térfélre is alig-alig jött át labdával a magyar válogatott bármely tagja, nem véletlen, hogy óriási ovációt váltott ki a vendégtáborból, amikor a 10. perc legvégén Szoboszlai Dominik csak-csak kiharcolt egy szögletet. Igaz, a beívelést követően ebből sem alakult ki komoly veszély. Két perccel később Willi Orbán harcolt ki a hazai tizenhatos előterében szabadrúgást, az Európa-bajnok Gianluigi Donnarumma kapujától alig húsz méterre – ám Szoboszlai lövése, majd az ismétlés is elhalt a sorfalon.

A magyar védelem jobb széle a folytatásban is sebezhető maradt. Igaz, ez nemcsak a mieinken múlt. Az olaszok rendre jól fogatták át a labdát, akár 35-40 méteres keresztpasszokkal is, így pedig az ellentétes széleken újra meg újra meg is tudták futni a magyar szárnyvédők – balról Nagy Zsolt, jobbról Loic Nego – mögötti területeket. Ilyen szempontból egész jól bejött az olasz sajtó keddi jóslata, a Gazzetta dello Sport és a Corriere dello Sport egyaránt a „futóversenyt” jelölte meg a magyar válogatott védelmének legnagyobb gyengéjeként.

Az is megjegyzendő, hogy – elsőre tán furcsa mód – egy 18 éves fiataltól, a Németország elleni 1–1 alkalmával a hajrára beállt, az FC Zürichben légióskodó Willfried Gnontótól várták a legtöbb ilyen elfutást. Attól a Gnontótól, aki ugyan ott volt Roberto Mancini kezdőcsapatában, ám az első húsz percben szerencsénkre lefelé lógott ki abból.

A mi válogatottunkat Dibusz húzta felfelé, a 21. percben például Mancini közeli, az előzőnél jóval erősebb és helyezettebb fejesét tenyerelte ki nagyot nyújtózva a kapunk jobb oldala elől. A 21-szeres válogatott kapus mentése rövid ideig fordulópontnak tűnt, ezt követően ugyanis a magyar válogatott pillanatai következtek. Előbb Sallai 15 méterről, jobbról, keményen megküldött labdáját tolta szögletre Donnarumma, majd néhány pillanattal később a leshatárról kilépő Szoboszlai elől tisztázott lábbal a tizenhatoson kívül.

Ám amint elhittük volna, hogy kijöttünk a szorításból és innen akár az angolok elleni meccséhez hasonló mederbe is terelhető a játék, jött a gól. A meccsen már sokadjára Spinazzola volt az, aki megfutotta a pálya bal szélét, majd ezúttal laposan centerezett, pont a tizenhatos jobb oldalától befelé húzó Nicolo Barellát megtalálva a labdával, aki 18 méterről óriási erővel lőtt a kapunk jobb oldalába. Jelzésértékű, Dibusz még ebbe is belekapott – védeni viszont nem volt sansza (1–0).

A folytatásban sem változott a játék képe, az olaszok domináltak minket, Szoboszlaiék pedig maximum egy-egy kontra végén okoztak egy kis fejtörést a hazai védelemnek. A félidő végén Lorenzo Pellegrini előbb elszórakozott egy óriási ziccert, majd jó egy perccel később Matteo Politano jobbról érkező, lapos beadása után megérdemelten növelte kétgólosra az „azzurri” előnyét (2–0).

Fordulás után az olaszok kicsit mélyebben kezdték a második félidőt, a mieinknek így több tere volt labdával. A mieinkre rá is fért egy kis labdajáratás, hiszen az első játékrészben kevesebb mint 40 százalékban volt az nálunk. Ám nemcsak mezőnyjátékban, hanem a helyzetek kialakításában is jobban indult számunkra ez a félidő: az 53. percben Sallai tornáztatta meg egy közeli lövéssel Donnarummát.

A fellendülés pünkösdinek bizonyult, jó tíz perccel a szünet után ismét átvette a kezdeményezést az Eb-győztes, az 55. és az 58. perc között három nagy helyzete is volt a hazai csapatnak – ezek közül az egyiknél Dibusz, a másiknál (Politano löketénél) a keresztléc mentett nagyot, a harmadikat meg egyszerűen túltilitolizták. Érezte Marco Rossi is, hogy eljött az ideje annak, hogy belenyúljon a meccsbe. Az első 45 perc alapján nem meglepő, hogy a csapat jobb oldalát frissítette: Nego helyére Fiola Attilát állítva, a jobb oldali középső középpályás helyén pedig Nagy Ádámot Callum Stylesra váltva.

Az Európa-bajnokságon a franciákat góllal szomorító Fiola rögvest főszereplő lett! A 61. percben az ő jobb oldali elfutása és beadása után a menteni igyekvő Gianluca Mancini ugyanis a öt méterről a saját kapujába továbbította a labdát (öngól, 2–1). Szempillantás alatt jött vissza a meccsbe a magyar válogatott.

A 68. percben Sallai lábában lehetett volna az egyenlítés, a freiburgi szélső a 16-os jobb oldalánál vette át remekül a labdát, a léc alá tartó lövését azonban szögletre tudta tolni – a Mancini által hétfőn szerényen csak a világ jelenlegi legjobb kapusának nevezett – Donnarumma. Az exmilánói játékos már a harmadik párharcát nyerte Sallaival szemben ezen az estén… 

A szöglet után ismét a 196 centis hálóőr pulzusa emelkedhetett egy fél ütemmel: Szoboszlai beadására Willi Orbán robbant be a röviden, de tíz méterről, kapásból a kapus kezei közé lőtte a labdát.

Az utolsó tíz percnek úgy mentünk neki, hogy a magyar válogatott egyenlítése legalább annyira benne volt a játékban, mint az, hogy az olaszok egy harmadik találattal lezárják a párharcot. A 82. percben Szoboszlai szerette volna a nagyobbnál is nagyobb helyzetig tolni a labdát a tizenhatos előterében, amikor aztán végre lőtt, a becsúszó védő testtel blokkolni tudott előle. Jött Szalai Attila fejese és Donnarumma újabb védése – ezzel a kaput eltaláló lövések, fejesek számában a Rossi-csapat már beérte a hazait (5). A másik oldalon a csereként beállt Manuel Locatelli lapos lövése jelentett némi veszélyt.

Ekkor már csak két perc volt hátra a rendes játékidőből, s bár újabb négy perc ráadás következett, ez már kevés volt az újabb gólhoz. Az azonban mindennél beszédesebb, hogy a hosszabbítás pillanataiban, egy-egy fault lefújásánál a játékvezetői sípszó hallatán olyan örömujjongásban tört ki a hazai drukkerek egy része, mintha csak ismét az Eb-döntőbe jutottak volna be; majd érzékelve, hogy megy tovább a játék, szempillantás alatt elcsendesedtek…

Az olaszok valóban nem könnyebbülhettek meg egészen az utolsó pillanatig, de az újabb magyar focibravúr egyelőre várat magára.

Szombaton a Puskás Arénában Németország, jövő kedden Wolverhamptonban Anglia ellen lesz rá újabb esélyünk.

Müncheni pontosztozkodás

A csoport másik meccsén a németek az első félidőben még csak lesgólig jutottak Jonas Hofmann révén, a második játékrész elején viszont már akcióból is bevették az angolok kapuját (1–0).

A vendégek játéka Jack Grealish beállításával felpörgött, a végjátékban Harry Kane büntetőből megszerezte az 50. gólját a „háromoroszlánosok” színeiben, sőt a végén fordíthatott is volna (1–1).

LABDARÚGÁS
NEMZETEK LIGÁJA
A LIGA, 3. CSOPORT, 2. FORDULÓ
OLASZORSZÁG–MAGYARORSZÁG 2–1 (2–0)
Stadium Dino Manuzzi, Cesena, 20 ezer néző. Vezette: Sandro Schärer (svájci)
OLASZORSZÁG: Donnarumma – Calabria, G. Mancini, Bastoni, Spinazzola (Dimarco, 75.) – L. Pellegrini (Locatelli, 66.), Cristante, Barella (Tonali, 84.)– Politano (Belotti, 75.), Gnoto, Raspadori (Zerbin, 84.). Szövetségi kapitány: Roberto Mancini
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Lang Á., W. Orbán, Szalai Attila – Nego (Fiola 58.), Nagy Á. (Styles, 58.), Schäfer (Vancsa Z., 87.), Nagy Zs. (Bolla B., 81.) ­– Sallai R., Szoboszlai – Szalai Ádám (Ádám M., 87.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Barella (29.), L. Pellegrini (45.), ill. G. Mancini (61. – öngól)

A csoport másik meccsén

Németország–Anglia 1–1 (Hofmann 50., ill. Kane 88. – 11-esből)

A csoport állása: 1. Olaszország 4 pont (3–2), 2. Magyarország 3 (2–2), 3. Németország 2 (2–2), 4. Anglia 1 (1­–2)

A TOVÁBBI PROGRAM
3. FORDULÓ (június 11., szombat)
20.45: Magyarország–Németország
20.45: Anglia–Olaszország

4. FORDULÓ (június 14., kedd)
20.45: Anglia–Magyarország
20.45: Németország–Olaszország

5. FORDULÓ (szeptember 23.)
20.45: Németország–Magyarország
20.45: Olaszország–Anglia

6. FORDULÓ (szeptember 26.)
20.45: Magyarország–Olaszország
20.45: Anglia–Németország

(Borítókép: Marco Luzzani / Getty Images)