Ő volt a legelegánsabb középhátvéd, a katalán Beckenbauer

2008. augusztus 13. Bajnokok Ligája-mérkőzés a Camp Nouban, a Barcelona a Wisla Kraków csapatát fogadja a Bajnokok Ligájában. Pep Guardiola, az újonc edző ezt a tizenegyet küldi pályára: Víctor Valdés – Dani Alves, Márquez, Abidal, Puyol – Keita, Xavi, Iniesta – Henry, Eto'o, Pedro.

És eljön a 76. perc, a Barca már 3–0-ra vezet, nyugodtan lehet kockáztatni. Guardiola Dani Alves helyére becseréli a 21 éves Gerard Piquét, a Manchester Unitedtől frissiben – már egy Premier League- és BL-címmel a tarsolyában – 5 millió euróért visszaigazolt középhátvédet. Kockáztatás? Ugyan már! A 194 centis srác berakja a sípcsontvédőket, majd a megilletődöttség legcsekélyebb jele nélkül illeszkedik be a csapatba, ahonnan a következő csaknem tizenöt évben ki sem lehet robbantani. A futballtörténelem egyik legfényesebb karrierje elkezdődött.

Guardiola azonnal bizalmat szavaz neki, és így részese lehet a klubtörténelem egyik legnagyobb bravúrjának, 2009. május 2-án a Real Madrid 6–2-es legyőzésének a Santiago Bernabéu Stadionban. Piqué rúgja a hatodik gólt – élete első felnőtt Barca-gólja –, majd utána diadalittasan mutatja a mezén a Barca-címert a madridistáknak. A jelenet örökre bekerül a culé-legendáriumba.

2010. november 29-én már a Camp Nouban agyabugyálják el 5–0-ra José Mourinho Real Madridját, Piqué annak a történelmi verésnek is részese, bár ezúttal nem szerez gólt.

No de menjünk tovább. 2009. február 11-én a válogatottban is bemutatkozik, Sevillában, az Anglia elleni találkozón, és mindjárt kezdőként! Vicente Del Bosque együttese 2–0-ra győz, ez már a 2010-es világbajnok csapat gerince Casillasszal, Sergio Ramosszal, Xavival, Iniestával. És persze a fiatal Piquével.

Ettől kezdve nincs megállás.

Összeáll a legendás Puyol, Piqué páros a Barca-védelem közepén, aminek Graham Hunter, a Barca – A világ legjobb csapatának története című könyvében külön fejezetet szentel A furcsa pár alcímmel. A futball Walter Matthauja (Puyol) és Jack Lemmonja (Piqué). Az előbbi a komoly, tréfát nem ismerő idősebb, tapasztaltabb centerhalf, az utóbbi a kilenc évvel fiatalabb, mindig tréfára hajlamos bohóc. Aki kiszorította Rafa Márquezt, a büszke mexikóit Puyol mellől.

Jobban nem is különbözhetett volna két ember, mint ők. Puyol Katalónia vidéki szívében, egy La Pobla de Segur nevű kis faluban született, szülei szegény földművesek voltak. Piqué? Ezüstkanállal a szájában jött a világra, a katalán arisztokrácia sarjaként, barcelona Rózsadombján, a puccos Pedralbes negyedben.

Első közös meccsükre 2008 nyarán került sor, az előszezonban, a firenzei Artemio Franchi Stadionban, ahol a Barca parádés játékkal 3–1-re verte a Fiorentinát. És a két, teljesen eltérő társadalmi közegből érkezett labdarúgó csodálatosan passzolt egymáshoz. A pályán és azon kívül is elválaszthatatlan – ámbár furcsa – párost alkottak. Piqué humoros természete átragadt az addig komor Puyolra, Piqué pedig végre megkomolyodott a kilenc évvel idősebb csapattárs hatására.

De vissza a búcsúzó Piquéhez, akinek az eredménylistája bámulatos. 613 hivatalos mérkőzés a Barcelonával, amellyel az ötödik az örökrangsorban Leo Messi, Xavi Hernández, Sergio Busquets és Andrés Iniesta mögött. Ebből a 613-ból 395-et a La Ligában játszott, 125-öt a Bajnokok Ligájában, 65-öt a Király Kupában, 16-ot a spanyol Szuperkupában, ötöt az Európa-ligában, ötöt a klubvilágbajnokságon és kettőt az UEFA Szuperkupában.

És akkor az el Clásicók! Piqué 40 Barca–Real Madrid szuperrangadón szerepelt, ezzel a hetedik az örökös ranglistán Sergio Ramos és Leo Messi (45-45), Sergio Busquets, Paco Gento, Manolo Sanchís és Xavi mögött. A mérlege erősen pozitív: 19 győzelem és 12 vereség mellett 9 döntetlen. Két gólt szerzett ezen a 40 klasszikuson, az elsőről már beszéltünk, a másodikat a 2015–2018-os szezonban, apró szépséghiba, hogy azt a mérkőzést 2–1-re elvesztették.

A válogatottban 102 alkalommal lépett pályára, ezzel a tizenegyedik a ranglistán, holtversenyben Raúl Gonzálezzel. Lehetett volna sokkal több is az a 102, de igen fiatalon, 29 évesen, a 2016-os Eb után lemondta a válogatottságot üzleti elfoglaltságára hivatkozással.

Persze trófeái így is számosak: összesen 36, ebből 30 a Barcával. Ezzel a világranglistán az ötödik Dani Alves (48), Leo Messi, Andrés Iniesta és Maxwell mögött – valamennyien a katalánokkal gyűjtötték serlegeik zömét. A Barcelonával három BL, nyolc La Liga, hét Király Kupa, hat spanyol Szuperkupa, három európai Szuperkupa és három klubvilágbajnokság. Ezzel a harminc trófeával a klubrangsorban harmadik Messi és Iniesta mögött.

Ehhez jön a Manchester Uniteddel szerzett egy-egy BL-serleg, PL-cím, Community Shield és Ligakupa. No és a válogatottal a két csúcsteljesítmény: a világ- és Európa-bajnoki cím 2010-ben, illetve 2012-ben.

Hiba volna megfeledkezni az egyéni elismerésekről, hiszen ezért emlegethetjük Gerard Piquét minden idők legnagyobb középhátvédjei között Franz Beckenbauer, Bobby Moore, Carles Puyol és Sergio Ramos társaságában. Beválasztották a 2012-es Európa-bajnokság és a 2015-ös BL-sorozat All-Star tizenegyébe. Öt alkalommal (2010, 2011, 2012, 2015, 2016) bekerült az Év csapatába, amit az UEFA állított össze. A 2009–2010-es idényben őt választották a La Liga legjobb védőjének. Mi több, 2011-ben és 2012-ben szavazatokat kapott az Aranylabda-választáson, ami védőkkel ritkán fordul elő.

Piquét előszeretettel emlegették egy napon Franz Beckenbauerrel elegáns játékstílusa, fantasztikus helyezkedése okán, és azért is, mert a nagy elődhöz hasonlóan hátulról, a védősorból irányította klubcsapatát és a válogatottat is, mi több, előszeretettel csatlakozott a támadásokhoz. Nem véletlen, hogy a szombati, Almería ellen búcsúmeccsén – amelyre idei rekordot jelentő 92 605 jegyet adtak el a Spotify Camp Nouba – a közönség többek között „Piquenbauer!” kórussal is búcsúztatta kedvencét. Majd a játékostársak feldobták a levegőbe Piquét, aki ezen a meccsen a kapitányi karszalagot viselte. Nem csoda, hogy eltörött a mécses.

Búcsúzóul nézzük meg a Gerard Piqué pályafutását összegző kis videót, érdemes:

(Borítókép: Gerard Piqué 2022. november 5-én. Fotó: David S. Bustamante/Soccrates/Getty Images)