Három magyarral a legyőzhetetlennek hitt német gigász ellen

Kellemes meglepetést okozott ősszel az SC Freiburg, az Union Berlin és az Eintracht Frankfurt is a német élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban. Ám ha a számok mélyére ásunk – ahogyan azt több német szakértő mellett a Bundesligában pallérozódó Schäfer András is állítja – csak egy klubnak, az RB Leipzignek lehet valós esélye a listavezető Bayern München utolérésére. Mit ad isten, a két együttes – péntek este 20 óra 30 perctől – épp egymás ellen kezdi a német „focitavaszt”.  A bajorok sorozatban a tizenegyedik bajnoki címüket zsebelhetik be májusban, hacsak a Marco Rose irányítása alatt remek formába lendült, az őszi idény felénél még az alsó házban tanyázó, mostanra viszont a dobogóig kapaszkodott keletnémetek borsot nem törnek az orruk alá.

„Mindig azon a véleményen vagyok, hogy nem – felelte a Sportcast múlt heti adásában Schäfer András, az Union Berlin magyar válogatott középpályása arra a kérdésre, van-e esélye bármelyik klubnak legyűrni a Bayern Münchent a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. – De ha valamikor, akkor idén a Lipcsének jó esélye lehet erre. Most nagyon egyben vannak. A magyar játékosaik is jól teljesítenek. Unionosként nem mondhatom, hogy a lipcseiek nyerjenek, mert nagy a klubok közti ellentét, szóval inkább azt mondom: szurkolok annak, hogy szoros bajnokság legyen.”

Már pénteken este közelebb kerülhetünk egy lépéssel az igazsághoz és ahhoz, hogy megtudjuk, a 23 esztendős magyar középpályás diplomatikus tippje teljesülhet-e. A német élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 2022–2023-as tavaszi szezonjának rajtján ugyanis az RB Leipzig épp a Bayern Münchent fogadja majd. A katari világbajnokság szokatlan időpontja miatt megbolygatott versenynaptár az oka annak, hogy a két ellenlábas ősszel a bajnokságban nem találkozott, rendhagyó módon ugyanis nem tett meg egy „teljes kört" a Bundesliga az óévben, tizenhét helyett mindössze tizenöt fordulót bonyolítottak le. Mindez azt is jelenti, hogy az idény hajrájában, az utolsó előtti fordulóban még a Lipcse is vizitál majd Münchenben. Ám ahhoz, hogy annak a meccsnek komoly tétje legyen, a három magyar légióst is foglalkoztató klub nem engedheti meg magának, hogy a címvédő három ponttal távozzon a Red Bull Arénából.

A felek legfrissebb emléke egymásról a július végi német Szuperkupa-meccs, amely igazi gólözönt hozott, a bajorok 5–3-ra nyertek, úgy, hogy szünetben már hárommal vezettek, majd a félidőnyi előny után a Leipzig megrázta magát, és a véghajrára 4–3-ra felzárkózott. Végül Leroy Sané 98. percben szerzett találata pecsételte meg az egykori keletnémet település kirakatcsapatának sorsát...

Azóta viszont sok víz lefolyt München folyóján, az Isaron és Lipcséjén, a Fehér-Elsteren is.

Aki a Leipzig kispadjára született

Főleg utóbbiaknál zajlott az élet, az együttes alaposan beragadt a rajtnál, csupán a negyedik fordulóban szerezte meg az első győzelmét, és öt forduló után is mindössze öt pont szerénykedett a neve mellett. A pocsék rajt (no meg a Sahtar Doneck elleni, hazai 4–1-es Bajnokok Ligája-zakó) pedig Domenico Tedesco állásába került.

A helyére kinevezett Marco Rose a város szülöttjeként régi várományosa volt a lipcsei kispadnak. Bár karrierje az elmúlt években viszonylag messzire terelte onnan, eredendően ő is a Red Bull-csoport és így a Ralf Rangnick vezette iskola növendéke, 2013 és 2019 között számos korosztállyal dolgozott a Salzburgnál, 2017 őszétől pedig az első csapat vezetőedzője lett. Két idény alatt kétszer nyert bajnokságot és egyszer kupát, kifejezetten attraktívan futballozó csapatával pedig a nemzetközi mezőnyben is letette a névjegyét, 2018 tavaszán az Európa-liga elődöntőjéig menetelt, olyan csapatokat legyűrve, mint a Real Sociedad, a Borussia Dortmund vagy az SS Lazio.

Amiért viszont számunkra kulcsfigura, az az, hogy ő volt, aki beépítette a salzburgi kezdőbe az ifjú Szoboszlai Dominikot. A magyar középpályás az ő kezei alatt érett a magyar labdarúgás óriási tehetségéből több tízmillió euróra taksált játékossá, aki aztán a felnőttválogatottunkban is pikk-pakk letette a névjegyét.

Lipcse az otthonom, maradéktalanul azonosulok vele. Edzőnek lenni a szülővárosodban különleges felelősség, amit nem mindig könnyű kezelni. De aligha tagadhatnám, mennyire örülök, hogy itt lehetek

– mondta székfoglalójában a Deutsche Welle-nek a 46 esztendős szakember, aki játékosként 1995 és 2000 között segítette a város első sikercsapatát, az 1900-as évek elején három bajnoki címet is nyert VfL Leipziget, majd a Hannovert érintve Mainzban véget ért játékos-pályafutása után egy éven át edzőként is irányította az ekkor már Lokomotive Leipzig néven szereplő gárdát. Ezt követően került a Red Bull-családhoz.

Rose egy mönchengladbachi, majd dortmundi kitérővel érkezett a Leipzig kispadjára, ahol aztán pillanatok alatt csodás hatást ért el. Rögvest 3–0-ra legyűrte exklubját, a BVB-t, majd ugyan a másik extől, a Borussia Mönchengladbachtól ugyanilyen különbséggel kikapott, nyolc forduló alatt több vereséget már nem is szenvedett vele a csapat. Ennek eredményeként az „energiaitalosok" az alsóházból egészen a dobogó harmadik fokáig kapaszkodtak a téli szünetre.

Az edző annyit kért, vigyünk intenzitást, energiát és jó mentalitást a pályára

– foglalta össze a The Athletic által idézett Szoboszlai Rose edzői felfogásának lényegét rögvest az első közös lipcsei meccsük, a Dortmund elleni kiütéses siker után. A filozófia jól hangzik, ám ahhoz, hogy egy csapatnál ennyire jól működjön, tényleg egy hullámhosszon kell legyen játékos és edző.

Parádézó magyarok az élmezőnyben

Az idény eleji középszerű mutatók után tizenhat fordulót követően a lipcsei a harmadik legintenzívebben letámadó csapat lett ismét a ligában. Átlagosan 11,6 passzt engednek ellenfeleiknek, mielőtt valahogy megpróbálnák megszerezni a labdát tőlük (PPDA), ennél csak a Bayern (9,5) és a Dortmund (11,2) jobb. Amiben még bőven van hová fejlődniük, az az így megszerzett labdákból felépített akciók befejezése: 18 gólszerzési kísérletükkel csak az ötödik helyen állnak ebben a mutatóban (a Bayern 31-gyel vezet), miközben egyetlen gólt sem szereztek belőlük, szemben a bajorok hat találatával.

Az intenzitás másik fontos fokmérője a meccsenkénti sprintek száma, itt a legjobb húsz futballista közt két, a legjobb negyvenben a legtöbb, négy lipcsei játékost találunk. Christopher Nkunku (392) és David Raum (367) a két kiemelendő sprintkirály. Mivel viszonylag sokat van náluk a labda (56 százalék, a Bayern mögött a második legmagasabb mutató), az összesített futómennyiségben elmaradnak az élbolytól. 1680 megtett kilométerük a liga negyedik legkisebb távolsága, stílusukból fakadóan azonban nem is elvárás az ennél több. Annál inkább a pontos passzjáték, amiben ismét csak a bajnokság második legjobbjai (82,4 százalék).

A két legpontosabban passzoló futballista egyaránt magyar, Willi Orbán 91,67, Szoboszlai 85,91 százalékon áll. Szoboszlai ráadásul a kockázatos passzokkal is remekel: hét gólpassza a második legtöbb a Bundesligában, csak a frankfurti Randal Kolo Muaninak van nála is több (9). Továbbá övé volt ősszel a legtöbb közvetlenül lövéssel/fejessel követett átadás is a ligában, 6,47 kilencven percenként. Igaz, ehhez az is nagyban hozzájárul, hogy a szögleteket és a pontrúgásokat is rendre ő végezheti el.

Rose nemcsak a Lipcse-meccsekre jellemző korábbi intenzitást hozta vissza, de pillanatok alatt képes volt felépíteni futballistái megcsappant önbizalmát is. Ez abból is látszik, hogy a csapat óriásit lépett előre a helyzetei kihasználásában: míg Tedescóval öt forduló alatt majdnem három góllal lőtték alul a helyzetminőség-mutató (xG) alapján várható gólszámukat, addig most egygólos túlteljesítésben vannak. Nem mellékesen az ötödik forduló óta a második legjobb össz xG az övék 22,98-cal, ismét mindössze a Bayern Münchentől elmaradva (26,44).

Nkunku 10,29-es xG-re tizenkét gólnál jár – ezzel nemcsak a csapat házi gólkirálya jelenleg, de a Bundesliga legeredményesebb támadója is. A következő évadot már biztosan a Premier League-ben, a Chelsea-nél kezdő francia szerepköre minden korábbinál világosabb: anno szélsőként kezdett Lipcsében, majd Tedesco előszeretettel szerepeltette középen, árnyékékként vagy épp szervezőként. Rosénál egyértelműen csatárt játszik – hol egyedül, hol a visszatért Timo Werner vagy André Silva ékpárjaként –, így ugyan az előkészítésekben kisebb a szerepe (a kulcspasszok terén jelentősen vissza is esett és ezt a feladatkört vette át remekül tőle Szoboszlai), de a kapuhoz még többször, még veszélyesebben ér oda. A 2021–2022-es évadban 34 forduló alatt volt összesen 20 gólja és 15,51-es xG-je.

Szívmelengető lehet a magyar szívek számára, hogy a liga egyik legjobb védelmének (a Lipcse holtversenyben az ötödik legkevesebb gólt kapta, xGA – az ellene kialakított helyzetek minősége – alapján pedig a harmadik legkisebb mutatóval – 17,80 – bír a Bayern és az Union mögött) vezére válogatottunk oszlopos tagja, Orbán. A 30 éves bekk egyedüliként végigjátszotta a Leipzig mind a tizenöt bajnokiját (1350 perc). Nkunku 1282-vel, Raum 1034-gyel követi. Alighanem itt említhetnénk Gulácsi Pétert is, ha nincs az 51-szeres magyar válogatott kapus súlyos térdsérülése októberben.

Az ezüst minimum elvárható

A számokból is kiviláglik, abszolút dobogóesélyes csapatról van, és ha az idényüket az edzőváltás előtti és utáni két részre tagoljuk, még egyértelműbb, Schäfer András kijelentésének statisztikai alapja: a lipcseiek Roséval a „volánnál” a legtöbb mutatóban a Bayern Münchentől sem sokkal maradnak el.

A csapat az őszt nyolc veretlen bajnokival, minden sorozatot tekintetbe véve tizenhárom zakó nélkül megvívott találkozóval zárta le, közte egy Real Madrid elleni BL-összecsapással.

Marco bő negyedév alatt a legfelsőbb szintre vezetett vissza minket. Pontosan tudja, mit akar, és nem alkuszik, maradéktalanul a maximumot követeli mindenkitől. A mentalitásunknak kellett javulnia, no meg a csapatszellemnek. Rengeteg minőségi játékosunk van, de az egyéni kvalitás nem mindig nyer meccseket. Csak egységes csapatként lehet címeket nyerni

– értékelte a Rose irányítása alatt elért eredményeket a csapat kulcsfigurája, a csapatot immár nyolc éve erősítő Emil Forsberg a Kicker hasábjain, aki hozzátette, érzetre Rangnick és Ralph Hasehüttl stílusához hasonlít leginkább az, amit a Leipzig most ismét játszani igyekszik. Azzal a kiegészítéssel, hogy a labdabirtoklás most még hangsúlyosabb, mint az említett edzők idejében volt a klubnál.

Ha van komoly kérdés a tavaszt illetően, akkor az a kapusposzt. Gulácsi visszatérése még odébb van (három-négy hét múlva kezdheti el a pályás futóedzéseket), az őt helyettesíteni igyekvő Janis Blaswich védési hatékonysága (67,9 százalék) pedig jelentősen elmaradt az élmezőny által bemutatottól. Bár itt is érdemes megjegyeznünk, még így is jobb, mint az első hat fordulóban Gulácsié volt (65,4). Ám azt sem érdemes elfelejteni, hogy a magyar kapus egy szétesőben lévő, mélyen alulteljesítő csapatban, sokszor kilátástalan helyzetben igyekezett megóvni kapuját a góltól, míg 31 esztendős német kollégája már jóval jobb csapatteljesítmény mellett, a liga második legjobban teljesítő védelme mögött kapott bizonyítási lehetőséget.

Állítólag felvetődött, hogy a nyáron szerződtetett, de 2024-ig még a Genkben szereplő belga szupertehetség, Maarten Vandevoort a tervezettnél hamarabb tegye át székhelyét Németországba, ám ebből nem lett semmi.

Jöhet a tavaszi hadjárat?

Ami a felkészülést illeti, a Leipzig a december-januári időszakban négy meccset vívott, hármat megnyert, az igazán komoly erőfelmérőnek ígérkező Eintracht Frankfurt ellenit (jelenleg a vörös-feketék a negyedikek), 2–1-es vezetésről 4–2-re elbukta. De itt is érdemes megjegyezni, a három frankfurti gólt hozó második félidő már istenigazából a kísérletezésről szólt a Rose számára. Kulcskérdésnek tűnik – mindkét oldalon –, hogy a Bundesliga történetének talán leghosszabb téli szünete, a világbajnoksággal együtt két hónapnál is hosszabb pauza alatt mennyire sikerült átmenteni a korábbi lendületet, vagy egyáltalán hány fordulóra lehet szükség ahhoz, hogy az „ősz” végén látott élességet lássuk. 

A pénteki folytatásra kanyarodva: a lipcseiek eddig csak egyszer, 2018 tavaszán tudták saját közönségük előtt legyűrni a Bayernt, akkor 2–1-re nyertek a „bikák”. Azóta négy bajnokin két döntetlen és két vereség a bajorok elleni mérleg a Red Bull Arénában. Legutóbbi négy tétmeccsüket kivétel nélkül a német rekordbajnok nyerte. Érdekesség, hogy az eddigi utolsó lipcsei pontszerzéskor még az a Julian Nagelsmann ült az RB kispadján, aki ma már a Bayern Münchent dirigálja. A 2021 nyarán – azóta is német rekordot jelentő – 20 millió euróért kivásárolt szakvezető régi ismerősként érkezik tehát a Fehér-Elster partjára. No meg tízmeccses bajnoki győzelmi sorozattal a tarsolyában.

A címvédő 15 forduló után 34 ponttal, a második helyen álló SC Freiburggal szemben négypontos előnyből vág neki a tavaszi pontvadászatnak. Az RB Leipzig 28 ponttal foglalja el a harmadik helyet. Azaz egy hazai győzelemmel nyomban megfelezheti a hátrányát.

LABDARÚGÁS
NÉMET BUNDESLIGA
A 16. FORDULÓ PROGRAMJA

Péntek
20.30: RB Leipzig–Bayern München

Szombat
15.30: Frankfurt–Schalke
15.30: Union Berlin–Hoffenheim
15.30: VfB Stuttgart–Mainz
15.30: VfL Bochum–Hertha BSC
15.30: Wolfsburg–Freiburg
18.30: 1. FC Köln–Werder Bremen

Vasárnap
15.30: Borussia Dortmund–Augsburg
17.30: Mönchengladbach–Bayer Leverkusen

(Borítókép: Willi Orbán és Szoboszlai Dominik az RB Leipzig–BVB Dortmund Bundesliga-mérkőzésen 2022. szeptember 10-én. Fotó: Ronny Hartmann / AFP)