Játékosként ikonok, edzőként jóformán senkik

Frank Lampard neve kis túlzással egybeforrt a Chelsea-vel, a hihetetlen intelligenciával bíró középpályás – nemcsak a pályán, de azon kívül is, hiszen 150 fölött van az IQ-ja – 2001 és 2014 között játszott a Stamford Bridge-en. A csapattal gyakorlatilag minden trófeát megnyert, emellett ő a Chelsea történetének legtöbbször pályára lépett futballistája (609), illetve a legjobb gólszerzője (177) is.

A 44 éves egykori középpályás a másodosztályú Derby County irányításával kezdte edzői karrierjét, amellyel nagy meglepetésre bejutott a Championship rájátszásába, ahol egyetlen meccsen, az Aston Villa elleni 2–1-es döntőben elszenvedett vereségen múlt, hogy nem juttatta vissza azonnal az élvonalba a kosokat.

Steven Gerrard a liverpooli utánpótlásban szerzett tapasztalatokat követően a Glasgow Rangersnél kapta meg első lehetőségét a bizonyításra, ahol 2018-tól felelt a szakmai munkáért. Nem is akárhogyan, hiszen a 2020/21-es pontvadászatban megtörte az örök rivális Celtic dominanciáját, és skót bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal. A két, játékosból avanzsált edző elmondása szerint abban az időben többet beszélgettek egymással, mint futballista korukban, rendre közösen vitatták meg az új kihívásokat, amelyekkel menedzserként kellett szembenézniük.

Közben Lampard 2019 nyarán a Chelsea hívó szavára szeretett klubjához került, Maurizio Sarrit váltotta a kispadon.

Rendkívül büszke vagyok rá, hogy a Chelsea-t irányíthatom vezetőedzőként. Mindenki tudja, mennyire szeretem a klubot, és mennyi szép emlékem van innen. Minden erőmmel azon leszek, hogy felkészítsem a csapatot a következő idényre. Azért vagyok itt, hogy keményen dolgozzak, és már alig várom, hogy elkezdődjön a közös munka.

Bár az említett munkát alaposan megnehezítette, hogy a FIFA egy évre kitiltotta a kékeket az átigazolási piacról, mivel 29 esetben vétettek a 18 éven aluli külföldi futballisták szerződtetésének szabályai ellen. Ennek ellenére Lampard első éve valóságos tündérmesének bizonyult a Stamford Bridge-n: a BL-indulást érő negyedik helyre vezette csapatát, az FA-kupában pedig döntőbe jutott. Ráadásul mindezt olyan, addig általában kölcsönadott vagy mellőzött, saját nevelésű angol játékosok vezérletével, mint Mason Mount, Tammy Abraham és Reece James.

A következő idény viszont nem indult rózsásan, a Chelsea decemberre jókora hullámvölgybe került, ahogyan pedig az arrafelé lenni szokott, nem volt meg a türelem Lampard felé, akit menesztettek, és Thomas Tuchel váltotta.

Gerrard három év után távozott a skót fővárosból, méghozzá önszántából, hogy a Premier League-be is bemutatkozhasson, méghozzá az Aston Villa vezetőedzőjeként. Nagy űrt hagyott maga után Glasgow-ban, imádták őt a drukkerek, abban az időben a legendás Ibrox Stadion környékének minden kocsma ablakában felirat hirdette: 

Ennél nagyobb elismerés pedig egy angolnak Skóciában aligha járhat… 

Ám az egykori Liverpool-legendának sem vált be a birminghami kaland, kevesebb mint egy évet töltött a Villa élén, a gyenge szereplés miatt 2022 októberében megváltak tőle. Akkor Lampard már az Evertont irányította, finoman szólva az sem volt azonban sikersztori, a liverpooliak az utolsó helyre csúsztak vissza a tabellán. Helyzetüknél pedig csak a játékuk tűnt kilátástalanabbnak, így nyolc nappal a posztján töltött első évforduló előtt elköszöntek a korábbi 106-szoros válogatott játékostól.

Hogyan tovább?

Gerrard neve korábban többször felmerült a lengyel válogatottal kapcsolatban, azt a munkát azonban a portugálokat Eb-győzelemre vezető Fernando Santos töltötte be. Abbéli reménye pedig, hogy ő legyen Jürgen Klopp utódja az Anfielden, jóval távolabbinak tűnik, mint a Rangerstől való távozását követően. Annál is inkább, mert a napokban volt csapattársát, Xabi Alonsót emlegetik a Liverpool következő edzőjeként, aki mostanság a Bayer Leverkusennél végez remek munkát.

Lampard menesztése még friss dolog és az Evertonnal mutatott összkép alapján aligha ő lesz most a legkeresettebb szabadügynök az edzőpiacon, egyelőre vele kapcsolatban tehát még nincsenek információk, sem pletykák a folytatást illetően. Általában vele kapcsolatban azt szokták felróni kritikaként, hogy túlságosan ragaszkodik a sémáihoz és az általa jónak vélt stíluselemekhez, meccsen belül pedig nem igazán tud akár cserékkel, akár szerkezetváltásokkal alkalmazkodni az ellenfélhez vagy az eredményhez.

Azt sem szabad elfelejteni persze, hogy mindketten az új generáció tagjai, bőven szükségük van még tapasztalatra ebben a világban. Gerrardnak 232, Lampardnak 185 mérkőzése van edzőként, ám a jelek szerint a játékospályafutásuk alatt szerzett rutinjuk egyelőre elhalványul, ha nagyobb tudású menedzserekkel találkoznak. Mint például Guardiola, Antonio Conte, vagy akár Julen Lopetegui és Unai Emery, akik közül mindannyian évek óta versenyben vannak a hazai és a nemzetközi kupaporondon is csapataikkal. A korban hozzájuk hasonló, jelenleg a Newcastle-lel szárnyaló Eddie Howe pedig már 596 (!) mérkőzésen ült kispadon, a Nottinghamet irányító Steve Coopernek pedig bár még „csak” 175 meccse van, több mint egy évtizede edzősködik.

Mikel Arteta, az angol bajnoki címre immáron első számú várományos Arsenal menedzsere pedig egyértelműen azért lehet előnyben, mert három éven keresztül a csúcson lévő Guardiolától leshette el a szakma fortélyait, amely leginkább az idei szezonban csúcsosodik ki a munkájában. 

Hogy egy edző sikeres lesz-e, azt nagyon nehéz megjósolni az elején, az azonban bizonyos, a futballmúlt csak egy dolog, számtalan példát említhetnénk José Mourinhótol kezdve Arrigo Sacchiig, akik játékosként nem, szakvezetőként azonban annál inkább maradandót alkottak. Ezzel kapcsolatban éppen az olasz mester azóta legendássá vált frázisa idézhető:

Soha nem gondoltam, hogy először lónak kellene lennem ahhoz, hogy jó zsoké legyek…

Gerrard és Lampard már mutatott pozitív jeleket, amelyeket korábban említettünk, temetni tehát korai lenne még őket. Előbbi álma továbbra is a liverpooli kispad, ám éppen jóbarátja kárán tanulhat, akinek túl korán jött a Chelsea felkérése, amelyre nem tudott nemet mondani. Talán Patrick Vieira pozitív példája lebeghet a szemük előtt, aki a New York Citynél sikereket ért el, majd a francia élvonalbeli OGC Nice-nél nem alkotott maradandót, így nevezték ki a Crystal Palace élére, ahol 2021 nyara óta egyértelműen jó irányba lökte a csapat szekerét – az egyet hátra, kettőt előre tipikus esete.

Lehet még egy érdekes eshetőség, nevezetesen az angol válogatott irányítása, hiszen bár Gareth Southgate hosszabbított a nemzeti együttessel, vélhetően az idők végezetéig nem ő lesz a szövetségi kapitány. Márpedig az angol szövetség előszeretettel karolja fel korábbi ikonjait, Southgate esetében is éppen ez volt a helyzet, így adott esetben Lampard és Gerrard neve is benne lehet majd a kalapban, ha új vezérre lesz szüksége Angliának.

Ez viszont alighanem bármelyikük számára a mélyebbnél is mélyebb vizet jelentene, kérdés, hogy fejest ugranának-e egy ekkora kihívásba…

(Borítókép: Frank Lampard és Steven Gerrard 2022. augusztus 13-án. Fotó: Michael Regan / Getty Images Hungary)