Elkerülhetetlennek tűnik a Szuperliga, de ennek a Real Madridnál aligha örülnek majd

Elképesztő angol gazdasági fölényről árulkodik a Deloitte január végén megjelent gazdasági tanulmánya a labdarúgás világában. A 30 leggazdagabb klub közé egy híján – a relatív kis költségvetése ellenére is remeklő Brentford – minden olyan Premier League-csapat bekerült, amely nem váltott osztályt a 2022-es naptári évben. Míg az angol élvonal tizenhat helyet tudhat magáénak a listán, addig a másik négy topligaként emlegetett első osztály, azaz a francia, a német, az olasz és a spanyol élvonal tagjai összesen tizennégy helyen osztoznak.

„Kétségtelen, hogy a Premier League mára elszakadt anyagi lehetőségek tekintetében a többi topligától. Olyan anyagi lehetőségek állnak jelenleg rendelkezésre Angliában, amellyel egy-egy kivételes helyzetben lévő csapat tud csak versenyezni a kontinens többi részén. A koronavírus-járvány okozta válság csak fokozta az olló nyílását, mostanra pedig megérkeztünk oda, hogy az angol középmezőnynek is akkora bevételei vannak a televíziós jogdíjakból és egyéb szponzorációkból, mint akár a spanyol, akár a német dobogósoknak. Ez nem is annyira az európai élmezőnyt, mint inkább középmezőnyt szaggatta szét, hiszen egy angol nyolcadik helyezett lehetőségeivel képtelen a többi topliga akár negyedik-ötödik helyezettje is felvenni a versenyt, amikor játékosok megszerzéséről, kivásárlásáról, bérezéséről van szó” – fogalmazott az Indexnek Miskolczi István, futballszakíró, aki hosszú évek óta elemzi a Deloitte és az UEFA sportgazdasági jelentéseit.

Büntető.com és a Mesebeli Afrikai sportoldalak szerzője szerint korai lenne kijelenteni, hogy máris megszületett Európa Szuperligája, a gazdasági folyamatok azonban egyértelműek, s ha így nyílik az olló az angol csapatok és a többi liga képviselői között, akkor azt hamarosan presztízsből sem lesz képes áthidalni a két spanyol gigász, a Barcelona, a Real Madrid vagy épp a német Bayern München.

Lassan nincs, aki első szándékból ne Angliába vágyna

Ezzel a vízióval ért egyet Élesztős Zoltán, az ARENA4 sportszerkesztője, aki több mint egy évtizede szerkeszt nemzetközi labdarúgásról szóló műsorokat.

Már most is egyértelmű a trend. Nagyon nehéz olyan átigazolást felidézni az elmúlt évekből, amikor valakinek volt ajánlata a Liverpooltól, a Manchester Citytől vagy a Chelsea-től, ám mégis a Bayern Münchent vagy a Barcelonát választotta. Múlt nyárról talán a francia középpályás, Aurélien Tchouaméni esetét lehet kiemelni, aki nemet mondott a Liverpoolnak és a Real Madridba szerződött. Kezdünk belépni abba a korszakba, amikor a legjobbak mind a Premier League-be igazolnak, és a többi topliga vagy feltörekvő tehetségekből válogathat majd, vagy azokból, akiknek valamiért nem jött be az angol élvonal stílusa, tempója.

Az angol csapatok versenyelőnyét hosszú évek óta a televíziós jogdíjakból befolyó összegek jelentik. A Premier League-et jó ideje a legerősebb bajnokságként emlegetik világszerte, ez pedig az árak felsrófolásában is meglátszik. Most még talán túlzás kijelenteni, de az angol bajnokság a labdarúgás világán belül kezd hasonlóan kiemelkedni, mint az NBA, vagy az NFL teszi ezt a kosárlabdában és az amerikai futballban. Vannak ők – és vannak a többiek.

Az Európai Labdarúgó-szövetség 2021-es jelentése szerint a PL jogdíjainak jelentős része külföldről érkezik, a 2020–2021-es idényben például a liga televíziós bevétele megközelítette a 3,7 milliárd eurót. Ezzel sem a La Liga (2 milliárd), sem a német (1,25 milliárd), az olasz (1,1 milliárd), vagy a francia élvonal (0,7 milliárd) nem tud versenyezni. Ahhoz, hogy utóbbi bajnokságok legalább a Bajnokok Ligája-induló klubjaik versenyképességét fenn tudják tartani, jóval aránytalanabbul osztják el az így keletkezett bevételeiket a csapatok között, mint az angolok.

Rendkívül összetett kérdés, hogy ezt a népszerűséget minek köszönhetik az angolok – vélekedik Miskolczi István. – A nyelv, az, hogy a világon szinte mindenhol beszélik az angolt, részben a korábbi kiterjedt gyarmatviláguknak, egyértelmű előny. Nem véletlen, hogy ma már a többi klub is igyekszik angol nyelvű hivatalos csatornákat működtetni. Ám ez mégsem ugyanolyan, mint amikor a tartalom valaki anyanyelvén készül és érkezik is. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, a futball esetében a mérkőzés maga a fő termék, de a híreknek, az egyéb tartalmaknak legalább ilyen nagy jelentőségük van, sőt, a fiatal generáció esetében talán még nagyobb is.

Ezzel pedig elérünk egy másik nagyon fontos tényezőhöz: a sztárok nemcsak a pénz miatt akarnak az angol élcsapatokhoz igazolni, hanem azért is, mert így érhetik el a lehető legtöbb embert.

Manapság egy futballista bevételeinek jelentős része a szponzoroktól érkezik, elképesztő értékkel bír az a követői bázis, amit a közösségi oldalakon fel tudnak építeni. Az angol liga jelenleg a legideálisabb közeg ilyen szempontból is. A szponzoráció pedig a klubokat is segíti, ráadásul egy jóval kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb bevételi forrást jelent. Mivel egy angol középcsapat mérkőzéseit is jóval több helyen vetítik a világban, a reklámértéke is nagyobb, így pedig hamarabb költ egy multinacionális vállalat dollár vagy euró százmilliókat bármely Premier League-csapatnál, mint a jóval kisebb eléréssel rendelkező francia vagy olasz bajnokságban”

– fogalmazott Miskolczi az öngerjesztő folyamatról.

Nem csak marketingben úttörőek

Élesztős szerint nemcsak jó marketingről van szó a Premier League esetében, hanem valóban nívós tartalomról is. A meccsek átlagszínvonala és izgalmi-faktora mellett a körítés is világelső, rendkívül sok az innovatív megoldás a közvetítésekben és az azokat kiegészítő tartalmakban.

Nyilván kell a jó marketing, ami az angol bajnokság esetében többszörösen megvan, viszont a termék is nagyon rendben van. Nem csak üres frázis, amikor arról beszélnek, az övék a világ legjobb, legerősebb bajnoksága. Elég olyan apróságokra gondolni, minthogy a Premier League volt az egyik első bajnokság, amely nem adott teret képileg a pályára rohanó szurkolóknak, valamint politikai üzeneteket is mernek megjeleníteni különböző módokon. A grafikai elemekben, külsőségekben is úttörők voltak, de meg kell jegyeznem, ebben azért a

német Bundesliga is nagyon erős. A sajtóval való kapcsolattartás pedig a maga

szigorúságával, profizmusával ugyan sokszor nehezíti az újságíró dolgát, még

jogtulajdonosként is, ám elvitathatatlan a rendszer, amit alkalmaznak.

A Deloitte-jelentésből még két folyamat egyértelműen kiolvasható.

Az egyik: a helyi szurkolótáborok értéktelenedése: a topklubok bevételeiben egyre kisebb és kisebb szerepet játszik a meccsnapi jegybevétel. A televízió kiszolgálása és az általa elérhető globális piac nemcsak átvette a prioritást, de mostanra többszörös bevételt generál. Nem véletlen az sem, hogy egyre több csapatnál igyekeznek egy-egy ázsiai vagy dél-amerikai tehetség felkutatására és beépítésére odafigyelni, szemben akár a saját nevelésű játékosokkal is. A Tottenhamben játszó Szon Hung Min tottenhames pályafutása tökéletes példa arra, mi mindent érhet el egy csapat, ha megtalálja ezt a távol-keleti tehetséget: Dél-Koreában egy évtized alatt többszörösére nőtt a Premier League-nézők száma, a Spurs pedig toronymagasan a legnépszerűbb angol klub az országban.

A másik: a topligák közt az olasz bajnokság gazdasági erejének látványos visszaesése. Hiába a Juventus 2021-2022-es 194 millió eurós szponzori bevétele, az Inter és a Milan a 100 milliót sem éri el e téren, így pedig a német és a spanyol dobogósokkal, például a Dortmunddal vagy az Atlético Madriddal sem tud versenyezni. Ezekből a számokból is az látszik, nem véletlen, hogy az utóbbi időben épp a Serie A kapcsán hallottunk a legtöbb pénzügyi trükközésről és visszaélésről, így például a Juventus könyvelési csalásáról és az azért januárban kiszabott 15 pontos levonásról. Az olasz élcsapatok minden eszközt bevetnek nemzetközi versenyképességük megőrzéséért, ezen eszközök egy része pedig a jelek szerint túl is nyúlt a gazdasági szürke zónán.

A pénzügyi fairplay valójában a kicsiket korlátozza

Miskolczi István úgy látja, a gazdasági erőviszonyokat az UEFA gazdasági fairplayről szóló szabályai csak még inkább bebetonozzák. Legyen szó a ligák tagozódásáról, vagy akár egy-egy nemzeti bajnokságon belüli erőviszonyról.

Ma már nem tudod megkerülni az egyértelműen a nagyok malmát hajtó gazdasági folyamatokat. Mivel Kelet-Európában kisebb a gazdasági erő, itt nem várható, hogy minden idényben mindenki új mezt vegyen, vagy csupán azért beruházzon egy drága termékbe, szolgáltatásba, mert épp a kedvenc csapata új mezszponzora lett a cég, a marketingérték is sokkal kisebb. Nem jön annyi szponzor, nincs olyan televíziós bevétel. S ma már az sincs, hogy egy nyugati – vagy látva a tendenciákat, keleti – nagytőkés a kelet-közép-európai labdarúgásban fektetne be. Hiszen hiába lehetne kisebb összegből is jelentős előrelépést elérni, ez ma már tiltott tulajdonosi finanszírozásnak minősülne.

Ráadásul a Bajnokok Ligája érkező reformja is a keleti csapatok versenyképességét rontja. Nem véletlenül, hiszen a Real Madridhoz hasonló gigászok lobbierejére és az általuk bemutatott Szuperliga ötletére válaszul született meg.

Míg a nyugat-európai bajnokságok 32 helyet kapnak az új rendszerben, addig a keleti régió négy helyért küzd. Nyilvánvaló, hogy innen senki sem tud állandó szereplőjévé válni a Bajnokok Ligájának, így pedig viszonylag kiszámítható, jelentősebb bevételre szert tenni.

Ezen a ponton viszont a keleti bajnokságok versenyképessége is sérül. A Bajnokok Ligája- vagy az Európa-liga-csoportkörébe jutó csapatok ugyanis nem kapnak annyi pénzt az UEFA-tól, hogy versenyre kelhessenek a nyugati gigászokkal, ahhoz viszont épp elég bevételre tesznek szert, amivel hazai riválisaik – piaci forrásokból – nem tudnak versenyezni. Ez vezet ahhoz, hogy a régió legtöbb bajnoksága – így a magyar is – kezd egy-két csapatos versenyfutássá válni, pont úgy, mint amit a spanyol vagy épp a francia élvonalban látunk, ám egészen más okok mentén...

A Deloitte-jelentés alapján mindenesetre aligha kell sokáig gondolkodnunk azon, a 2021-ben bedobott Szuperliga-ötletét miért az angol csapatok engedték el a leggyorsabban, és miért van az, hogy az olasz és spanyol nagyok még mindig próbálkoznak. 

A gazdasági jelek szerint az európai Szuperliga kialakulása elkerülhetetlen, a kérdés csak az, hogy a Premier League-ből jön létre, vagy teljesen új alapokon, nemzetközi szinten, a kontinens sztárcsapatainak bevonásával.

Európa „szuperköltői” már most is angolok.

(Borítókép: Michael Regan/Getty Images Hungary)