Nem az osztálykülönbséget, az osztálykiírások különbségét kellett volna eltüntetni a Puskásban

Amint arról beszámoltunk, az élvonalbeli Zalaegerszeg a hosszabbítás hajrájában szerzett találatokkal 2–0-ra legyőzte a másodosztályú Budafokot a Mol Magyar Kupa szerda esti döntőjében. A finálét követően a két vezetőedző értékelte a látottakat, a sajtótájékoztató pedig a hazai labdarúgás közegében szokatlannak tűnő mélységű taktikai elemzést hozott mindkét oldalról. A Puskás Arénában elért sikerrel a ZTE története első MK-győzelmét vívta ki.

„Nem könnyű értékelni, de meg kell szólalni ilyen rövid idővel a meccs után is ­­– kezdte a Magyar Kupa-döntőt követő gondolatait Mátyus János, a hosszabbításban két gólt kapott Budafok vezetőedzője. – Úgy érzem, köszönettel tartozom azért, ahogy a közvélemény bánt velünk. A Magyar Kupa szempontjából olyan kilenc-tíz hónap áll mögöttünk, ami örökké emlékezetes lesz. Még akkor is, ha ez a pofon itt a végén még sajog. Küzdelmes meccs volt, amennyire lentről meg tudtam ítélni, élvezte a közönség. Az első félidőben talán még több lehetőségünk is volt, a másodikra kiegyenlítődött a játék, a hosszabbításra pedig fölénk is kerekedtek. Nagyobb a ZTE kerete, a kolléga jól is cserélt. Ezzel együtt is boldog, elégedett magyar edző vagyok.”

Nincs tét nélküli döntő – húzta alá a szakember, aki ősszel, idény közben vette át a BMTE irányítását. „Nincs nyomás nélküli játék. Ha valaki profi osztályban játszik, minden meccsen nyomás alatt játszik. Nem akartam tétnélküliségről hallani az öltözőben. Azért jöttünk, futballozzunk, nyerjünk, ha tudunk – és közel is voltunk hozzá.”

Mátyus beszélt arról is, nehéz volt megtalálni a megfelelő taktikát, tudva, a hosszabbítás kicsikarása is bravúr lenne tőlük, miközben épp a hosszabbításra jöhet ki leginkább a csapatok közti fizikális különbség.

„Tudtuk, hogy a ZTE az első osztályban is kiemelkedő erőnléttel bír, így szerettük volna elkerülni a hosszabbítást. Ami a játék képét illeti, számítottunk arra, hogy a Zalaegerszeg lesz a dominánsabb csapat, labdaszerzések után szerettünk volna minél gyorsabb kontrákat végigvinni, ezekből veszélyeztettünk is. A hosszabbításig eljutottunk, de aztán csak jött a kalamajka.”

A tréner szerint a legnagyobb különbséget végül mégsem az erőnlét jelentette.

A kiírás fonákja, hogy az ellenfélnél lehetnek légiósok, nem is rossz légiósok. A versenykiírás neheze, hogy nálunk nem lehetnek hasonló játékosok. Ezzel együtt igyekeztünk megoldani a helyzetet. Hogy fair-e, hogy 35. bajnokival érkeztünk a kupadöntőbe, az ellenfél meg 29-cel… Mit mondjak, tudtuk, hogy a Magyar Kupa ilyen lesz, ha elindulunk. De az ügy origóját sem érdemes elfelejtenünk: mi az NB II-ből jutottunk idáig, szerda-szombat ritmusban, nem is olyan rég még a kiesés ellen küzdve, a ZTE pedig NB I-es középcsapatnak számított sokáig. Óriási különbség van a két osztály és így a két csapat lehetőségei között, mi mégis kis híján eltüntettük ezt.

Az alig több mint egy hete kinevezett Boér Gábor – érthető okokból – jóval derűsebb hangulatban érkezett meg a sajtótájékoztató helyére. Nincs is ezen min csodálkozni, a 2–0-s siker után legfeljebb azt bánhatta, bő 10 percre ki kell szakadnia a falakon átszűrődő hangok alapján igencsak jó hangulatú öltözői ünneplésből.

A zalaegerszegi szakvezető szerint csapata egyáltalán nem játszott jól, ezt azonban nem lehet csak a nyomással magyarázni, véleménye szerint önbizalmilag még nincsenek ott a játékosai, ahol lenniük kéne ahhoz, hogy a bennük rejlő futballtudás is kijöhetett volna a szerda esti finálé minden percében.

„Megvolt bennünk az az akarat, ami átsegített a nehéz pillanatokban. S persze volt szerencsénk is. De ez a futball része. Gratulálok a Budafoknak, úgy gondolom, ők is győztesei a ma estének, de annak azért örülök, hogy végül az aranyérmet mi tudtuk megszerezni.”

Boér elárulta, miért döntött úgy, hogy az előző két bajnokin alkalmazott négyvédős taktika helyett három középső védővel és két szárnyvédővel kezdik a kupadöntőt…

„Többé kevésbé sejtettük, hogy ahogy telik az idő, előbb-utóbb ki kell jöjjön némi fizikális különbség a két csapat között. De azt is tudtuk, hogy addig a pontig a Budafoknak jók lesznek a kontrái. Az előző kettő, NB I-es csapattal vívott kupameccsükön is az átmenetekkel bántak remekül, gyors ellentámadásokból szerezték a góljaikat. Ezt a rizikót szerettük volna minimalizálni azzal, hogy plusz biztosítjuk a védelmet” – fejtette ki. A kék-fehérekhez a Lendvától visszatért edző úgy látja, a húzás többnyire működött, még akkor is, ha az első félidőben nem tudtak dominálni labdás játékban.

Nem készültem még a tizenegyesekre. Az látszódott, hogy fizikálisan jobb állapotban van a csapatunk. Már a második félidőben fölényben voltunk, a hosszabbításban meg főleg. A kontraveszély persze benne van. De a hiányosságunkat abban látom, rástresszeltünk nagyon a meccsre. Hiányzott az önbizalom, de bizonyítottuk, hogy van ebben a csapatban bőven. A három belső védő egy fontos taktikai döntés volt, de nem tartom rizikónak.

Az újdonsült Magyar Kupa-győztes edző búcsúszóul arról beszélt, érdekes kihívást jelent számára a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka.

„Nagy ünneplés lesz, az biztos. Ez egy olyan, klubtörténeti siker, amit meg is kell ünnepelni. Edzőként viszont enyém lesz az a nehéz feladat, hogy megmondjam, meddig lehet ünnepelni. A bajnokságban még ott a kés a torkunknál, muszáj, hogy az előttünk álló feladatokra koncentráljunk. Vissza kell majd rángatnom a társaságot két lábbal a földre. Ez nem tűnik annyira hálás feladatnak most” – tekintett előre a 40 éves szakvezető.

LABDARÚGÁS
MOL MAGYAR KUPA
Döntő
Budafoki MTE–ZTE FC 0–2 (Németh D. 117., Szalay 120.)