„Későn jött a váltás” – Dárdai Pál edzésén jártunk Berlinben

Berlin felett kedd reggelre beborult az ég.

Ugyanakkor a mindössze 8 Celsius-fokhoz párosuló csípős szél sem szegte kedvét mintegy kéttucatnyi Hertha-szurkolónak, hogy kinézzen a berlini csapat edzőközpontjába a csapat nyilvános edzésére. Hogy is szegte volna, elvégre az elmúlt időszakban, és itt nem is feltétlenül egyetlen idényre kell gondolni, sokkal rosszabbakat is átéltek a kék-fehéreknek drukkolva.

Még szűk tíz perc tíz óráig. A szakmai stáb tagjai, köztük a segédedző, Bódog Tamás már az edzőpályát készítik elő, leszúrják a bójákat, kihelyezik a teljesítménymérő rendszereket. S a játékosok közül kezdenek a pálya irányába szállingózni a bátrabbak. Dárdai Pál is megérkezik, a pálya kapujánál álló két biztonsági emberrel szívélyesen üdvözlik egymást, viccelődnek picit az időjárással, majd a szakvezető széles mosollyal odaköszön a szurkolóknak is. A gesztusai alapján sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak tűnik most, mint az előző hétvégi, Köln elleni 5–2-es vereség utáni nyilatkozatkor volt.

A gondok nem egy-két hete kezdődtek

„Sosem látszik különösebben görcsösnek, néha kiereszti a hangját, de általában nem látszik feszültnek – magyarázza az egyik szurkoló, aki néhány autogramkártyát készül aláíratni az edzés végén, és elmondása szerint hetente, ritkább esetben kéthetente mindig kilátogat a csapat edzésére. – Szerintem érzik ők is, hogy a gondjaink nem egy-két hete kezdődtek, így nem is lehet őket pár hét alatt rendbe tenni. Csőstül jött ránk a baj az elmúlt években, és sajnos a vezetőink nagyon rossz döntéseket hoztak. Az alapoktól kéne újrakezdeni a munkát. Dárdai viszont ismer minket, és mi is ismerjük őt, képes lehet letenni egy új, jóval sikeresebb csapat alapjait, még ha a kieséstől nem is tud megmenteni” – teszi hozzá, miközben a játékosok egy nagyobb csoportja, élükön Stefan Joveticcsel szintén a pályára sétál.

Hurrá, ismét január van!

– mondja a montenegrói támadó, miközben pacsizik az imént még Dárdaival parolázó biztonságiakkal.

A csapatra hétvégén a VfL Bochum elleni hatpontos meccs, avagy ahogy a németek mondják, „spitzenspiel” vár, csak épp a tabella rosszabbik felén, a végén. Ám míg két-három héttel ezelőtt úgy tűnt, a két kiesés elkerüléséért küzdő fél randevújának győztese nagy lépést tehet majd a bennmaradás felé, az elmúlt fordulók eredményei úgy alakultak, a Hertha egy esetleges győzelemmel is szinte kilátástalan helyzetben maradna. Sőt, abban az esetben, ha a Schalke legyőzi a Frankfurtot, a Stuttgart pedig a Mainzot, vasárnap délutánra matematikailag is biztossá válhat a búcsú.

„Későn jött a váltás” – véli minderről Stefan Hermanns, a Der Tagesspiegel sportújságírója, miközben a Hertha edzőpályájának kerítésénél állunk, figyelve, amint bemelegítenek a játékosok. Dárdai néhány szóra összehívja a csapattagokat, tizennyolc mezőnyjátékost és három kapust, majd már mehetnek is futni. Kicsivel később előkerülnek a megkülönböztető mezek, és a nyomás alatti labdakihozatalokra készülendő öt az öt és öt a hat elleni csoportokban „cicázni” kezdenek. Az ennél finomabb, taktikai jellegű gyakorlatokat aligha nyilvános tréningeken gyakorolják.

Mentálisan most érezhetően jobb passzban vannak, mind Sandro Schwarz utolsó napjaiban, de ennyi nem volt elég. Nehéz elképzelni, hogy innen még meg tudnának menekülni. Két meccset kéne nyerniük egymás után, miközben a teljes idényben nem voltak képesek erre. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a riválisok nem szerezhetnek pontot

– teszi hozzá a német kolléga.

Szavai alapján legkésőbb február elején, miután a tavaszi szezont négy vereséggel kezdte a berlini együttes, váltani kellett volna a kispadon. Csakhogy a pocsék széria ellenére Schwarz ekkor még megtarthatta az állását, és a sportigazgatót, Fredi Bobicot menesztette a klub ultrából lett elnöke, Kay Bernstein.

Az edzőváltás pillanata április közepéig váratott magára, a „menekülés” szempontjából szintén kulcsfontosságú, Schalke elleni bajnoki elvesztése után. Az 5–2-es idegenbeli vereség másnapján nevezték ki – egyelőre – az idény végéig szóló megbízással Dárdait. Csakhogy a csapat ekkorra már visszacsúszott a tabella utolsó helyére…

Garanciák hiányában nem biztos az indulási jog

A Hertha vezetőségében dúló hatalmi harcokkal az elmúlt évben többször foglalkoztunk. A klub helyzete pedig azóta sem lett rózsásabb, annak ellenére sem, hogy menet közben megtalálták a nagytőkés befektető, Lars Windhorst utódját. Márciusban egy amerikai befektetői csoport, a 777 Partners vásárolta be magát a német üzletember helyére.

A csoport többek közt olyan klubokban bír még részesedéssel, mint az olasz Genoa, a spanyol Sevilla, a belga Standard Liége és a szerb Crvena zvezda. Ám színre lépésük ellenére sem akar stabilizálódni a berlini klub helyzete, amely adósságai miatt, illetve a jövő évi szabályzatnak megfelelő gazdasági garanciák hiányában eleve nem is biztos, hogy indulási jogot kapna a 2023–2024-es idényre. Egyelőre június végéig kaptak pluszidőt soraik rendezésére.

Az egyesület helyzete a vasárnapi közgyűlésen is központi témát szolgáltatott. A tagság félelmei szerint, ha nem sikerül rövid időn belül rendezni a gazdasági helyzetet, 

A Kicker információi szerint a vasárnapi gyűlésen ígéret született a Sportsfive sportmarketing-ügynökséggel kötött megállapodás idő előtti újratárgyalásáról, ez a szerződés lehet az egyik eszköz a klub kezében, amivel valamelyest stabilizálná financiális helyzetét. Ezzel azonban a pályán küzdő játékosok és az őket felkészítő edzői stáb aligha tud mit kezdeni jelen pillanatban.

Türelemre, szakértelemre és együttműködésre van szükségünk ahhoz, hogy újra jóra fordulhasson a sorsunk, de bizakodunk

– mondta vasárnap Bernstein a tagság előtti felszólalásában.

„A gond az, hogy az óriási költekezés ellenére sem sikerült ütőképes keretet kialakítani – utal Hermanns a korábbi sportigazgató felelősségére. – Ez a játékoskeret nem üti meg a Bundesliga szintjét. Igen, lehet, hogy nevek és becsült értékek alapján a nyolcadik-kilencedik helyen kéne lennie a Herthának, de valójában rendkívül kiegyensúlyozatlan, fejnehéz csapatról van szó. Egész jó támadókkal, átlagos teljesítményre képes középpályásokkal és egy, a liga szintjén kifejezetten gyenge védelemmel” – teszi hozzá.

Tény, ami tény, a Herthánál csak egy csapat, épp a szombati ellenfél Bochum kapott több gólt. A berliniek 67-nél járnak, a VfL 71-nél. És ki tudja, mennyit kaphatott volna még a fővárosi együttes, ha az utóbbi időben nem Oliver Christensen védi a csapat kapuját. A 24 éves dán volt a berliniek legjobbja a Köln ellen is – pedig ötször kellett kiszedje hálójából a labdát.

A játékosok menet közben elsétálnak a mozgatható futballkapuk irányába, és a pályán, nagyjából 30 méterre egymástól leteszik őket. Szűkített pályán zajlik tovább az edzés, egymás elleni játékkal. Christensen pedig három perc alatt háromszor is nagyot véd – szinte mintha csak a Köln-meccs második félidejéből látnánk a jeleneteket.

„Nem rossz kapus” – jegyzem meg, mire Hermanns helyesel. „Valóban nem ő jelenti a Hertha problémáit. A többi csapatrész azonban kivétel nélkül erősítésre szorul. Az pedig nem valószínű, hogy túl sok pénz jut majd erre. Sőt, a valószínűbb az, hogy a kevés használható játékosból is el kell majd adjanak ezt-azt, ha ajánlat érkezik.”

Berlinben erősen tartja magát a hír, mely szerint bár Dárdait az elnökség eredeti szándékai szerint az utánpótlás élére szerette volna felkérni, hosszabb távon mégis maradhat az első csapat kispadján. A döntés állítólag egy az egyben a magyar szakember kezében van, függetlenül attól, hogy bennmarad-e a csapat vagy sem. Ha úgy dönt, felelhet az utánpótlás-nevelésért és azért, hogy az akadémia minél több ütőképes fiatalt tudjon a felnőttkeretbe adni. Vagy, lehet ő az az edző, aki a mostani tehetségeket beépíti, és egy erős berlini gyökerekkel rendelkező csapattal megpróbál a lehető legrövidebb időn belül visszajutni az élvonalba.

Dárdai marad a kispadon? A tagok bíznak benne, a szurkolók szeretik

„Szerintem maradni fog az első csapatnál” – véli a Tagesspiegel szakírója. Hozzátéve, ez inkább csak egy benyomás, semmint megerősített információ. Ám árulkodó jelnek tartja, hogy vasárnap is a magyar szakember kapta a legnagyobb tapsot a megszólalók közül. A tagok bíznak benne, a szurkolók szeretik, és rendelkezik mindazzal a hitellel és tekintettel, „ami a Hertha rendbetételéhez kellhet.”

Meglátjuk. Egy dolog mindenesetre biztos, még ha a mostani beugrás nem is alakul a legfényesebben, az elmúlt évek legeredményesebb Hertha-edzőjét úgy hívják: Dárdai Pál. Az elődök közül sem Schwarz, sem Félix Magath, sem Tayfun Korkut nem tudott jobb pontátlagot elérni az együttessel a Bundesligában, mint a magyar szakember.

Az edzés véget ér, a viharos szél viszont csak nem csitul. A tréningre összeverődött drukkerek – ha már eddig kitartottak – aláírásokat kérnek. Egy szőke hajú kisfiú pedig labdára vadászik, a betűk alapján saját maga által teleírt papírlapját a magasba tartva.

Reménykedik, még ha valószínűtlen is, hogy kap egyet a hőn áhított relikviából. De az élet mostanság csak ilyen Berlinben: az idősebb szurkolók is reménykednek, még akkor is, ha az elmúlt időszakban sokszor kellett csalódniuk. Bár szavaik alapján egyre kevésbé a bennmaradásban, mint inkább abban, rövid időn belül a mostaninál sokkal sikeresebb csapatért szoríthatnak majd az Olimpiai Stadion lelátójáról.  

Az edzőközponttól távolodva azon gondolkodom, ha Joveticsnek igaza van, és így ismét csak január lenne, mennyivel, de mennyivel másabb reményei lennének a Herthának is.

Május 16-ára lehet, a nap is kisütne.