44 éves átok tört meg, sosem látott dominanciát hozott

Jók a klubcsapatok, jó az utánpótlás – miért marad el a siker?

Az 1950-es években a Real Madrid 5-ször ülhetett fel Európa trónjára, 2008-ig bezárólag 9-szer, a Barcelona pedig még 2 sikert tudott felmutatni. Az európai, így persze a sportág világi hadszínterén is meghatározó klubok azóta még 8 (5+3) elsőséget szereztek. A 19 spanyol siker pedig a legtöbb a BEK/BL-történetében, megelőzve az angolokat (15), az olaszokat (12), a németeket (8) és a hollandokat (6) is.

Ha a korosztályos együtteseket nézzük, az U17-esek 1991-ben, 2003-ban és 2007-ben is vb-ezüstérmesek lettek, 2003-ban és 2004-ben Eb-n is 2. helyen végeztek, mielőtt 2007-ben és 2008-ban is a csúcsa értek.

Az U19-esek valósággal gáláztak, 2002-ben, 2004-ben, 2006-ban és 2007-ben is Eb-t nyertek, az U20-asok 1999-ben voltak világbajnokok, hogy aztán 2003-ban újra döntőzzenek, az U21-esek 1986-ban és 1998-ban voltak Európa-bajnokok, emellett pedig 2-2 ezüst- és bronzérem is összejött még. Az olimpiai U23-as gárda 1992-ben aranyat, 2000-ben ezüstöt nyert, vagyis az utánpótlást tekintve aligha láthattuk a hiba okát.

Ehhez képest a nemzeti együttes a világbajnokságokon eddig a pontig egy darab 4. helyet tudott felmutatni (azt is 1950-ből), kontinensviadalokon pedig a hazai rendezésű 1964-es aranyérem mellett még egy 1984-es döntő jött össze.

Áttört a gát, és az áradás elmosott mindenkit

Ugyanakkor a remek generációkból kezdett olyan szintű tehetség összegyűlni, aminek egyszerűen már át kellett törnie a gátat. Nézzük csak:

Ez a keret, kiegészülve olyan sztárokkal, mint David Villa vagy Xabi Alonso pedig már felnőtt az elvárásokhoz, sőt...

A 2008-as Eb-n az oroszok elleni nyitányon Villa triplája után Roman Pavljucsenko szépített ugyan, Fabregas góljával aztán mégis hárommal nyertek a spanyolok (4–1). A svédek ellen Fernando Torres gólját még kiegyenlítette Zlatan Ibrahimovic, de a 92. percben ismét villant Villa (2–1). A már fixen utolsó görögök elleni zárásnak igazából így semmi tétje nem maradt, de ezt is megnyerték a végjátékban Dani Güizáék (2–1).

A csoportból csak a franciák legyőzése miatt továbbjutó, regnáló világbajnok olaszok ellen megakadt a gépezet, gól nélküli 120 perc után tizenegyesekkel 4–2-re nyertek. Az oroszok ellen az elődöntő azonban sima volt Xaviék számára – Güiza és Silva növelte 3–0-ra a végeredményt –, és a napra pontosan 15 évvel ezelőtti, 2008. június 29-i fináléban a németek ellen is nullázott a Casillas – S. Ramos, Marchena, Puyol, Capdevila – Senna, Xavi – D. Silva, Fabregas, Iniesta – F. Torres felállású együttes. Fernando Torres találata azt jelentette, hogy 44 év után ismét nagy trófeát nyert a spanyol válogatott!

A 2008-as torna előrevetítette, mi várhat a világra, de sokan még ekkor sem gondolták volna, hogy ez bekövetkezik. A spanyolok a 12 szerzett góllal is legjobbnak bizonyultak, David Villa lett a gólkirály, Xavi a legjobb játékos, és az álomcsapatba kilencen is bekerültek.

Világrekordrajt, mégis meglepő bukás – meglepő bukás, mégis világbajnoki cím

Luis Aragonés az arany után távozott a kispadról, cserébe jött az a Vicente del Bosque, aki a Real Madriddal 2 BL-t és összesen 8 trófeát szerzett korábban. Hogy bevált-e a kispadon?

És mégis. Hiába volt ez már egyhuzamban 15 spanyol siker, amivel ugyancsak rekorder lett a gárda, és 35 veretlen meccsével beállította a brazilok csúcsát, Del Bosque 14. fellépésén óriási meglepetésre véget ért ez a pazar széria: a Konföderációs Kupa elődöntőjében az Egyesült Államok 2–0-ra felülkerekedett!

Ez a trófea tehát nem lett végül az ibériaiaké – a bronzot azért drámai meccsen behúzták: a Dél-afrikai Köztársaság a 73. percben vezetést szerzett, és előnyét megtartotta a 88. percig, hogy egy perccel később Güiza villámgyors duplájával már hátrányban legyen. Katlego Mphela a 93. percben ugyancsak megszerezte a második találatát, így hosszabbítás jöhetett, amelyet végül Xabi Alonso találata döntött el (3–2). A 2010-es világbajnokságra hangolva mind a 10 selejtezőt megnyerve a spanyol együttes, 28–5-ös gólkülönbséget felmutatva könnyedén jutott ki, így Dél-Afrikában is az egyik legnagyobb favoritnak számított a „vörös fúria”.

Hogy aztán rögvest az első meccsén ki is kapjon... A Casillas – S. Ramos, Puyol, Piqué, Capdevila – Xabi Alonso, Busquets, Xavi – D. Silva, Iniesta – Villa összeállítású gárda Svájccal szemben maradt alul (0–1). Honduras ellen érkezett a kezdőbe Torres, és a kétcsatáros játéknak (ennek David Silva lett a kárvallottja) Villa duplájával 2–0 lett a vége, majd Chilét 2–1-re múlta felül az Európa-bajnok Iniesta és Villa góljával. Portugália ellen ismét a nyáron a Valencia mezéről a Barcelonáéra váltó csatár villant (1–0), ahogyan a Paraguay elleni negyeddöntőt is Villa döntötte el (1–0). A négy között Kassai Viktor játékvezetésével, Carles Puyol góljával a spanyolok ismét felülkerekedtek a németeken, és hogy teljes legyen a sorminta, az eseményekben nem túl gazdag döntőben a rendes játékidőt követően Iniesta 116. perces találatával Hollandiát is 1–0-ra győzte le a fair play díjat is begyűjtő, és csupán 2 gólt kapó (ezzel az aranyérmesek között új rekorder) együttes. Ezek után nem sokkoló, hogy az aranykesztyűt Iker Casillas gyűjtötte be, az álomcsapat védelmében pedig 3 spanyol is helyet kapott.

Nem akartak hát ebben a kategóriában sem lemaradni a spanyolok, gyorsan megnyerték a következő Eb-t is – mondani sem kell, címvédés sem volt még soha a kontinensünkön ezelőtt!

Három a spanyol igazság!

A selejtezők itt is gálát hoztak, 8/8 győzelem, 26–6-os gólkülönbség, így jöhetett a lengyel–ukrán rendezésű viadal. Ezen az olaszok ellen ismét Kassai Viktor bíráskodása mellett 1–1-re végzett a Casillas – Arbeloa, Piqué, Ramos, Jordi Alba – Xavi, Busquets, Xabi Alonso – David Silva, Fabregas, Iniesta-féle, gyakorlatilag csatár nélkül felálló együttes, hogy aztán a fináléban 4–0-val üsse ki riválisát, no persze addig még volt egy s más. Például az írek ellen könnyed 4–0-s siker a csatárposztra visszakerülő Fernando Torres duplájával, majd Jesús Navas utolsó percekben szerzett győztes gólja a horvátok elleni csoportzáráson (1–0). A negyeddöntőben Xabi Alonso a 19. és a 91. percben is megvillant a franciák ellen (2–0), a portugálok ellen viszont 120 perc alatt sem esett gól, jöhetett hát az idegek harca. Cristiano Ronaldóra végül nem került sor, mivel előtte két honfitársa is hibázott, a spanyolok készülhettek az újabb döntőre (0–0, T.: 4–2). Az olaszok ellen pedig újra kinyílt a gólcsap, David Silva és Jordi Alba a szünet előtt, Fernando Torres és Juan Mata a végjátékban volt eredményes (4–0).

A spanyol válogatott még a vb-nél is jobban zárta saját területét, 12–1-es gólkülönbséggel abszolválta a tornát, a kibővített álomkeretbe pedig közel egy teljes kezdő, 10 fő fért be az együttesből.

Óriási pofon hozta el a vég kezdetét

Aztán a tiki-taka lassan kezdett kipukkadni, bár ennek a 2013-as Konföderációs Kupán a csoportkörben még semmi jele nem volt. Az Uruguay, Nigéria, Tahiti hármas ellen 15–1-es gólkülönbséggel jött össze a 9  pont – oké, utóbbi egymaga 10-et kapott Fernando Torreséktől. Az olaszok elleni elődöntőben 0–0 után a tizenegyespárbaj hetedik köre döntött a javukra, a finálé viszont rég nem látott pofont hozott, a brazilok 3–0-ra nyertek a Maracanában.

Hogy ez előre vetítette-e a véget, azon lehet lamentálni, az viszont biztos, hogy a következő brazíliai összecsapás már végzetesnek bizonyult.

A hollandok ellen ugyanis hiába szereztek vezetést a 2014-es világbajnokság nyitányán Xabi Alonso büntetőjével, Robin van Persie és Arjen Robben is duplázott, rajtuk kívül Stefan de Vrij is betalált, a spanyolok pedig címvédőként 5–1-re kikaptak. A Chile elleni 0–2 pedig már biztossá tette a kiesést. Bár a kozmetikázás Ausztrália ellen még összejött (3–0), látszott, hogy egy korszak véget ért.

11 év után jött össze újabb trófea, de lesz-e újabb csodageneráció?

Ha csak azt nézzük, hogy a Real Madrid az elmúlt években hogyan szerepelt a Bajnokok Ligájában, a Barcelonában milyen ifjú titánok robbantak be, vagy hogy az U17-esek 2017-ben Eb-t nyertek és vb-döntőt játszottak, az U19-esek 2019-ben ülhettek a trónra, az U21-esek pedig a 2019-es aranyérmük mellett most már negyeddöntősök, lehet bizakodni.

A 2016-os Eb-n mindenesetre már a nyolcaddöntőben kiestek, a 2020-ason az elődöntőig viszont már eljutottak, hogy aztán a 2022-es vb-n, Katarban meglepetésre már a 16 között búcsúzzanak Marokkóval szemben (mindhárom büntetőt elrontották a párbajban).

A nemrég véget ért Nemzetek Ligájában ugyanakkor Portugáliát, Svájcot és Csehországot is megelőzve négyes döntőbe jutottak, és az olaszok (2–1), valamint a horvátok (0–0, T.: 5–4) legyőzésével aranyérmes lett a Simón – J. Navas, Le Normand, Laporte, J. Alba – Rodri, Fabián Ruiz – Asensio, Gavi, Pino – Morata összetételű együttes.

(Borítókép: Jordi Alba felemeli az UEFA Nemzetek Ligája trófeáját a csapat győzelme után a Horvátország-Spanyolország Nemzetek Ligája 2022/23-as döntő mérkőzésen 2023. június 18-án. Fotó: Lars Baron / Getty Images)