Színház az egész világ, már a Groupama Arénában is

„A sport is a kultúra része, bár ez nem mindig tűnik ki a szurkolói rigmusokból” – kezdte ezzel a felütéssel Kubatov Gábor, az FTC elnöke a Groupama Arénában rendezett sajtóeseményen. Majd így folytatta:

„Mind a Nemzeti Színház, mind pedig klubunk a főváros IX. kerületben van, mindkét csapat előadásait százezrek nézik meg egy évben. Közösségi élményt ad mindkettő, és néző mindkét nézőtéren azonosul a szereplőkkel” – vont párhuzamot Kubatov a két entitás között.

Közös cél a klasszikus értékek megőrzése, és az is egyezik, hogy a 90 perces előadást hatalmas munka előzi meg az edzések és a próbák formájában.

Vidnyánszky Attila, a teátrum igazgatója valaha maga is futballozott, az ukrán második vonalig vitte szülőföldjén, a Kárpátalján. Mi több, négy fia közül a harmadik és a negyedik ma is futballozik, a legkisebb, 17 éves fiú a dunaszerdahelyi DAC 1904 csapatában.

„Nagyon közel áll a néző és a szurkoló egymáshoz – mondta a színigazgató. – Mi hősöket ábrázolunk a színpadon, egy jó meccsen pedig hősök születnek. Az összezavarodott világban abszolút könnyen megfogható hősöket, olyan értékhalmazt tudunk felmutatni, amely átsegíthet a nehézségeken, amibe lehet kapaszkodni. További hasonlóság a futball és a színház között, hogy mindkettő csapatjáték. Összekapaszkodunk, érezzük, tudjuk, hogy szolgálni kell azt a közösséget, amelyikből vétetett. És a focihoz is kell a közönség. Hitet tudunk adni ennek a közösségnek. Mi is ezt tesszük a színházban. Az ország hírnevét akarjuk öregbíteni. Ezért rendeztük meg a színházi olimpiát is 58 ország részvételével.”

„Hogyan kerültem ebbe az érdekes helyzetbe, az újságírók pergőtüzébe? – kezdte a művész. – Úgy, hogy az egyik próbán megkérdezték, Gyula, milyen drukker vagy? Természetesen Fradi. Na hát, a fradisták azt szeretnék, hogy a július 19-ei meccsen én végezzem el a kezdőrúgást. És mire felocsúdhattam volna, már a kezembe is nyomtak egy labdát, amelyen rajta volt valamennyi játékos aláírása. Még szép, hogy igent mondtam!

Bodrogi Gyula 12 éves kora óta Fradi-drukker. Annak idején a  MATEOSZ-ban futballozott, majd a Bp. Lokomotívban, de akkor is a Fradinak drukkolt.

„Én még a Teleki téren fociztam Kocsis Sanyival, szóval, komoly futballmúltam van. Egyszer sikerült a labdát elfejelnem Kocka elől, ezt tartom labdarúgó-pályafutásom csúcsteljesítményének. Két csapatnak drukkolok. Az egyik a Fradi, a másik a magyar válogatott. Teljesen mindegy, hogy jól vagy rosszul játszanak, én akkor is fanatikus szurkoló vagyok. És ha nincs igazam, akkor is gyilkos erővel kiáltom, hogy a Fradinak vagy a válogatottnak van igaza!”

A sajtóesemény befejeztével Bodrogi Gyula kapott egy 34-es számú, a nevével ellátott Fradi-mezt (1934-ben született a művész), Vidnyánszky Attila zöld mezén a 64-es szám díszeleg (1964-es születésű a direktor), Rátóti Zoltán, a Nemzeti jelen lévő művésze pedig egy 60-as számú mezt kapott.