Alig láttuk a hózáporban az évszázad legröhejesebb öngólját

Sodor a tömeg

Rövid bolyongás után lekászálódok az S-Bahnról a Sternschantze megállónál. Fogalmam sincs, hol vagyok, de amikor megkérdezem az egyik halálfejes dzsekibe öltözött St. Pauli-szurkolótól, merre van a péntek esti derbi színhelye, a Millerntor Stadion, a fickó elmosolyodik:

Csak hagyja magát sodorni a tömeggel!

Mondjuk, nincs is más választásom, mert a tömeg tényleg sodor, mint a folyóba dobott papírfecnit a víz. Aki el akar jutni a St. Pauli–Hamburger SV Bundesliga 2.-es városi derbire, annak nincs nehéz dolga, ha már egyszer felült a tömött S-Bahnra. 

Csak sodortatni kell magát a tömeggel. 

Az élmény szürreális. Ahogy vonulnak a szurkolók ezrei, egyszer csak becsöppenünk a hamburgi vurstliba. Vagy vidámparkba. Mint megtudom, ez a hamburgi DOM, Észak-Németország legnagyobb búcsúja, hullámvasúttal, óriáskerékkel, elvarázsolt kastéllyal, céllövöldével, sörrel, virslivel. November 10-től december 10-ig tart, és idén szerencsésen egybeesik a St. Pauli–HSV-derbivel.

Tévedésből a VIP-szektorban

A tömeg ellenállhatatlanul sodor a Millerntor Stadion felé, de amikor megérkezek a több mint hatvanéves létesítményhez, elfog a kétségbeesés: mintha Magyarországon lennék.

Egyetlen biztonsági ember, jegyszedő sem tudja, merre van a sajtóbejárat. Nem mintha unatkoznék, a forgatag fantasztikus. A stadion tényleg az elfogadás, a diszkriminációmentes szurkolás otthona, mindenfelé szivárványos zászlók, a szurkolók közül rengetegen szivárványszínű sapkában érkeztek, a stadion homlokzatán a feliratok is azt hirdetik, itt nincs helye a rasszizmusnak.

Végül háromnegyed órás bolyongás után a stadion hátsó traktusánál beterelnek egy kapun, felnézek a sarkon virító utcanévtáblára, és leesik az állam: 

Égi jelet vélek felfedezni ebben, és nem is csalódom, ugyanis teljesen véletlenül a VIP-szektorba terelt az előzékeny (és szerencsére tájékozatlan) jegyszedő hölgy. Ahogy felérek a lépcső tetejére, két hosztesz tálcákkal fogad, a tálcákon pohár sörök. Még mindig nem akarok hinni a szememnek, nem merem elvenni a tálcáról a poharat az aranysárga nedűvel, a megilletődöttségtől (és a mínusz három fokos hidegtől) rekedten dadogom:

Is it free?

Mármint, hogy tényleg nem kell fizetnem érte? 

Minden, mi szemnek, szájnak ingere

A hölgy előzékenyen rám mosolyodik, és a kezembe nyom egy poharat. Itt minden ingyenes. A halburger (!), a currywurst, a méregerős kávé (Radically Good Coffee, így hirdetik), a vegántál (ebből senki sem vesz, mindenki a currywurstnál áll sorba), a különféle szebbnél szebb sütemények. 

Lassan itt a kezdő sípszó ideje, de már két perccel elmúlt fél hét, a hivatalosan megadott időpont. Nem csoda, hogy a játékvezető még nem fújt a sípjába, füstfelhő borítja a harmincezres stadiont, aztán a szél kifújja a pirotechnikai eszközök melléktermékét, és kezdődhet a derbi.

Valami olyasminek vagyok szemtanúja, amit még addig soha, sehol nem láttam: Felix Zwayer játékvezető sípjelére (a St. Paulié a kezdőrúgás) mind a tíz hazai mezőnyjátékos eszeveszett iramban megindul a HSV kapuja felé! Az ellenfél meg is zavarodik, de végül nem pontos a beadás, a szürreális roham kudarcot vall.

Az első félidő így is a hazaiaké. Jackson Irvine, az ausztrál válogatott üdvöskéje szerzi meg a vezetést a 15. percben, majd tucatnyi perccel később futballtörténelmi jelenetnek lehetünk szemtanúi. Ilyen öngólt ugyanis ember még nem látott.

Az évszázad öngólja

A HSV kapusa, Daniel Heuer Fernandes, ez a portugál szülőktől már Németországban született labdarúgó Stefan Amboriushoz, a ghánai válogatott erősségéhez passzolja, majd ő szintén portugál társához, Guilherme Ramoshoz játssza a labdát a saját ötösén. Ramost szorongatják, ő visszapasszolná kapusának, de a labda nem pontos, gólba tart, mire Fernandes kétségbeesetten ki akarja vágni, ám a labda felpattan a göröngyös talajon, a kapus majdnem luftot rúg, de jobb külsővel mégiscsak eltalálja, és elemi erővel a léc alá bombázza!

Mármint a saját kapujának a léce alá...

Ezzel már 2–0, hahotázik és tombol a közönség, Fernandes a hálóba kapaszkodik, és legszívesebben elsüllyedne szégyenében. 

A második félidő viszont meglepetésre a Hamburgé. Igaz, az egyre erősödő hóvihar és az újabb pirotechnikai bemutató miatt ez a játékrész is késve kezdődik, de aztán két perc alatt kiegyenlít a HSV Glatzel és Pherai góljával. Ez is marad a végeredmény, a szurkolók békésen fogadják az eredmény ilyetén alakulását, amely azt is jelenti, hogy a St. Pauli megőrizte első helyét és veretlenségét, a HSV drukkerei pedig annak örülhetnek, hogy visszahozták a sírból a pontot.

Németh András kényes helyzetben 

Németh Andrást ezúttal is a kilencvenedik percben cseréli be Tim Walter, a HSV edzője, nyilvánvalóan az időhúzás szándékával. Igaza volt a minap Marco Rossinak, amikor azt mondta, a fiatal csatárnak el kell igazolnia Hamburgból, mert ha nem játszik, a szövetségi kapitány nem tudja figyelembe venni a fokvárosi születésű centert az Európa-bajnoki válogatottban.

Közben a tömeg békésen, sztorizgatva, mosolyogva elindul hazafelé, ami azért nem annyira egyszerű művelet. A szomszédos U-Bahn állomás zsúfolásig megtelt, lehetetlen lemenni a peronra, úgyhogy elsétálok a Hauptbahnhofig, ahol felférek az S-Bahnra, ami majdnem a szállodámnál rak le Wandsbekben. A Zollhofot ugyan nehéz szállodának nevezni, nincs fűtés (!) az ütött-kopott épületben, amikor ezeket a sorokat körmölöm, a paplan alatt didergek, de hát az újságíró ne panaszkodjon, örüljön, hogy világot lát.

Egy biztos: ott lesz fűtés...

(Borítókép: A képen Marcel Hartel (St. Pauli) és Guilherme Ramos (HSV) a Bundesliga második fordulójában játszott FC St. Pauli–Hamburger SV-mérkőzésen a Millerntor Stadionban 2023. december 1-jén, Hamburgban. Fotó: Alexander Scheuber / Bundesliga Collection / Getty Images)