Rossi Dárdai Mártonról: Ha minden a tervek szerint alakul, márciusban válogatott kerettag lesz

Mintha egy film pergett volna le

A kapitány a Nemzeti Sportnak adott évértékelő interjújában a Bulgária elleni mérkőzést emelte ki elsőként – de nem azt, ami végül bebiztosította a németországi szereplésünket.

„Az esztendőben szerencsére több olyan mérkőzés is volt, amely különböző okok miatt maradt emlékezetes. Elsőként a Bulgária elleni hazai meccsünket emelném ki, az Európa-bajnoki selejtezők elején jártunk. Az első negyvenöt perc talán az egyik legjobb fél­idő volt, amióta szövetségi kapitány vagyok. Kényelmes előnyre tettünk szert, meggyőző játékkal rukkoltunk ki. És persze itt van a Szerbia elleni két ütközet is... A szerbek kerete jóval erősebb a miénknél, szinte az összes futballistájuk topbajnokságban játszik, mégis kétszer legyőztük a válogatottjukat. Ez nem a véletlen műve. És idesorolnám az utolsó selejtezőnket is. Bár Monte­negró ellen már biztos Eb-résztvevőként léptünk pályára, a hangulat, a meccsre való készülődés egészen elképesztő volt. Sosem felejtem el” – tekintett vissza Rossi, akinek természetesen a már említett szófiai összecsapást is felhozták.

Szófiában olyan nyomás, akkora stressz volt rajtam, hogy azokat a pillanatokat senkinek sem kívánom. Amikor a kilencvenhetedik percben azzal a bizonyos öngóllal egyenlítettünk, olyan érzésem volt, mintha egy film peregne előttem. Felfokozott állapotba kerültem, és ezt képtelenség szavakba önteni. Hasonló volt, mint amikor három évvel ezelőtt az Izland elleni Eb-pótselejtezőn Szoboszlai Dominik a lefújás előtti pillanatokban a bal alsó sarokba lőtte a labdát. Érdekes, ilyen téren tökéletes a memóriám, apró részletekre is képes vagyok visszaemlékezni.

Egy kapitány mindig a túlélésre játszik

Elmondása szerint ha valaki az első meccse, a tamperei vereség után azt mondja, hogy öt évvel később már a második Eb-jére vezeti ki a magyar válogatottat, akkor azt reagálta volna, hogy ne beszéljen butaságokat.

„Akkor a  túlélésre játszottam, semmi más nem érdekelt, csak az, hogy valahogyan a következő mérkőzés jól sikerüljön. Mindig a következő feladatra fókuszáltam, úgy voltam vele, ha nem jól jön ki a lépés, bármikor megköszönhetik a munkámat. Mondjuk, ez még most is így van... Szövetségi kapitányként sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Túl vagyunk ötvenkilenc mérkőzésen, és még mindig itt vagyok. Számomra már ez önmagában is egészen elképesztő, amiben persze hatalmas része van a játékosoknak, a stábnak és a Magyar Labdarúgó-szövetségnek is. Csak együtt lehettünk ilyen sikeresek.”

A Pakstól a Ferencvároshoz igazoló Varga Barnabás kapcsán arról beszélt, hogy senki sem várhatta, hogy így berobban. Az Eb-t illetően úgy gondolja, hogy a németek nyárra más arcukat mutatják, mint idén, és így ők lesznek a csoportfavoritok, míg a másik három gárda nagyjából azonos esélyekkel indul, és ezért nüanszokon múlhat a továbbjutás.

A jobbtól sosem szégyen tanulni

Rossi időközben magyar állampolgár is lett, elmondása szerint még mindig több az olasz étel az asztalon, de heti két-három alkalommal a magyar konyha fogásai jelennek meg. Egyedül a nyelvvel vannak nehézségei, azzal képtelen megbirkózni.

Nem tervez túl sokat pihenni az ünnepi időszakban sem:

„Szeretnék néhány külföldön futballozó játékost is meglátogatni. Liverpoolban megnézném Szoboszlai Dominikot, az edzésekbe is szívesen belenéznék, Jürgen Klopptól biztosan el lehet lesni ezt-azt. A világ legjobbjaitól sosem szégyen tanulni.”

Az NS-nek még kiemelte, szerinte egy futballedzőnek leginkább pszichológusnak kell lennie, illetve hogy Magyarországon megbecsülik az őszinteségét.

Ha a futballnak van istene, vigyázott ránk, amikor nagyon kellett

A Sportal arról is faggatta az olasz szakembert, hogy mennyire bízott a szófiai selejtező végjátékában, az egyenlítést megelőző szabadrúgásnál abban, hogy meglesz a pontszerzés, és ezzel az Eb-kijutás. 

Ha most igennel felelnék, nem lennék teljesen őszinte. Akkor már nagyon úgy nézett ki, hogy nem terem nekünk babér azon a meccsen, kikapunk 2–1-re. Az igazat megvallva, szerencsénk volt a gólnál, ugyanakkor meggyőződésem, kiérdemeltük, hogy Fortuna mellénk álljon. Őrült egy mérkőzés volt! Jól kezdtünk, korán megszereztük a vezetést, ám a folytatásban történt egy és más, ami nem nekünk kedvezett, gondolok itt néhány játékvezetői ítéletre is. A vége viszont csodálatosan alakult: ha a futballnak van istene, vigyázott ránk, amikor nagyon kellett...

Rossi eddig 59 mérkőzésen irányította a válogatottal, amivel a negyedik az örökrangsorban, de még ennél is szeretne feljebb lépni.

„Elmondhatatlanul  büszke vagyok arra, hogy a magyar szövetségi kapitányok örökrangsorában már negyedik vagyok, ha nem tévedek, még két meccs, és beérem a harmadik helyen álló Mészöly Kálmánt, sőt ha minden jól megy, jövőre az Aranycsapattal együtt legendává váló Sebes Gusztávot is utolérhetem.”

Ehhez tíz találkozóra van szüksége, pont annyira, amennyit idén veretlenül megvívott a nemzeti együttessel. Az első helyre (Baróti Lajos, 117 meccsel) viszont nem érzi, hogy reális esélye lenne, igaz, ehhez még 58 összecsapáson kellene irányítania a gárdát.

„Á, Baróti Lajost nem lehet megelőzni! Lehetetlen. Kiváltképp a mai világban, amikor sokszor egy-egy mérkőzésen múlik az edző sorsa. Felemelő Magyarország szövetségi kapitányának lenni, de tudom, sok mindent megváltoztathat akár egyetlen mérkőzés is. Ha az utolsó két Eb-selejtezőnk másként alakul, teljesen más lenne az összkép. Ha nem egyenlítünk a kilencvenhetedik percben Szófiában, élet-halál harc várt volna ránk Montenegró ellen, és ha netán azt a meccset is elveszítjük, nem biztos, hogy most itt beszélgetnénk...”

Az Eb-csoport sorsolását követően Dárdai Mártont Berlinben nézte meg, a vele kapcsolatos tervekről is beszélt:

Tudom, több helyen is megjelent a sajtóban, azért mentem Berlinbe, hogy Dárdai Mártont meggyőzzem. Ezzel szemben pont azért mentem, hogy ő győzzön meg engem. Ezt meg is tette. Nagyon őszinte és nyílt beszélgetést folytattunk, összességében azt gondolom, ha minden a tervek szerint alakul, márciusban a magyar válogatott keretének tagja lesz.