Meghalt Andreas Brehme, a németek világbajnok labdarúgója

A német Bild információi szerint a 86-szoros válogatott játékos hétfőn este szívinfarktust kapott Münchenben. A lap úgy tudja, hogy hiába szállították azonnal kórházba, már nem tudták megmenteni az életét. 

A hamburgi születésű Brehme futballozott a Saarbrückenben, a Kaiserslauternben, a Bayern Münchenben, az Interben és a Real Zaragozában is. Pályafutását 1998-ban fejezte be Kaiserslauternben.

A német bajnokságot a Bayern Münchennel és a Kaiserslauternnel is megnyerte, az Interrel az olasz bajnokságban és az UEFA-kupában is csúcsra ért. A nyolcvanas évek végén a világ egyik legjobb hátvédjeként tartották számon. 

Az 1990-es világbajnoki döntőben a német válogatott 1–0-ra legyőzte Argentínát, a mindent eldöntő találatot Brehme szerezte a 85. percben tizenegyesből. 

Később edzőként is kipróbálta magát, volt a Kaiserslautern és az Unterhaching trénere is, a VfB Stuttgartot pedig segédedzőként segítette Giovanni Trapattoni mellett. 

Dolgozott a Német Labdarúgó-szövetség nagyköveteként, sok utánpótlással kapcsolatos projektben vállalt fontos szerepet. Televíziós szakértőként is tevékenykedett.  

Hrutka János 24-szeres válogatott labdarúgó – lapunk állandó külsős szerzője – légiósként lehetett Brehme klubtársa a kaiserslauterni bajnokcsapatban.

„Nemcsak pályafutásom, hanem életem egyik legmeghatározóbb és legnagyobb élménye is, hogy Andi búcsúmeccsén, Hamburgban végig a pályán lehettem. Nekem az volt az első olyan meccsem a Kaiserslautern játékosaként, amin végig, kilencven percen át a pályán voltam. A lefújás után hatalmas ünnepségsorozat vette kezdetét, ott kaptuk meg a bajnoknak járó salátástálat, valamint vehettük át az aranyérmeinket, mindezt egy sportági ikonnal, legendával átélni tényleg felejthetetlen dolog. Olyan játékosról beszélünk, aki góljával világbajnoki finálét döntött el. Fél évig mellette, vele is edzhettem, és így ízelítőt kaptam, hogy egy extraklasszis, még közel a negyvenhez is milyen fizikai képességekkel és technikai tudással rendelkezik, korábbi sikerei ellenére milyen alázattal áll a munkához. Igazi példakép volt, nemcsak képességeivel, hanem hozzáállásával is mintaként szolgált, nekünk, fiataloknak pedig mindenben segített.”