Kubatov Gábor kritizálni akart, de valójában óriási bókot adott a magyar játékvezetőknek

A közelmúltban rendhagyó posztok jelentek meg Kubatov Gábor Fidesz-alelnök közösségi felületén. A politikus, klubelnöki minőségében, a Ferencvárossal kapcsolatos esetleges játékvezetői tévedésekre rávilágítandó közölt néhány, a csapat szurkolóinak körében készült „kutatási eredményt”, amellyel most részletekbe menően foglalkozunk.

1. A Ferencváros megkérdezett szurkolóinak véleménye lesújtó a magyar játékvezetők magyar bajnokságban nyújtott teljesítményéről. Az „Elégedett a magyar bajnokságban nyújtott játékvezetői teljesítménnyel?” kérdésre a mellékelt grafikán a válaszadók ötöde, 20,4 százalék felelt igennel, 79,6 százaléka nemmel (5375 válaszadó mellett).
2. Az FTC-szurkolók szerint az igazságtalan bírói ítéletek miatt a Fradi szenvedett hátrányt. Az „Előfordult már, hogy szurkolóként az FTC pontvesztését vagy vereségét leginkább a bíráskodásnak tudta be?” kérdésre 74,3 százalék válaszolt igennel, 25,7 felelt úgy, hogy sosem érezte úgy, hogy a játékvezetői teljesítményén ment volna el a három vagy az esetleges egy pont.
3. A szurkolóik szerint gyakran játékvezetői tévedések érhetőek tetten a Fradi mérkőzésein. Mindezt „Az ön által látottak alapján ön szerint előfordult már olyan az elmúlt bajnoki évben, hogy az FTC ellen fújt egy játékvezető?” kérdésre adott 83,1 százaléknyi igen, 16,9 százaléknyi nemleges válasz alapján.
4. A Fradi szurkolóinak véleménye elkeserítő a magyar játékvezetés jelenlegi helyzetéről. Az alapján, hogy az „Ön szerint a magyar játékvezetés nemzetközi színvonalú?” kérdésre csupán 13,9 százalék felelt igennel, 86,1 százalék nemmel.

A posztok nem titkoltan válaszként születtek Hanacsek Attila, a magyar játékvezetői bizottság elnökének korábbi kijelentésére, mely szerint „az elmúlt bajnoki évben kiemelkedően magas volt a jó ítéletek aránya” az NB I-ben.

Számok vs. benyomások

A tavaly nyári háttérbeszélgetésen, amelyen az imént idézett mondat is elhangzott, az Index is részt vett: a Magyar Labdarúgó-szövetség Kánai úti székházában tartott találkozón a játékvezetők főnöke pedig részletes statisztikával támasztotta alá kijelentését.

• Az NB I-ben a VAR-bevezetése óta (2021–2022-es idény) 68,3 százalékkal csökkent a súlyos játékvezetői hibák száma (2020–2021: 60 db, 2022–2023: 17).
• Míg a későbbi elemzések alapján a 2018–2019-es idényben a pályán hozott ítéletek 90,4 százaléka bizonyult helyesnek, addig a 2021–2022-es szezonban ez az érték már 97,8 százalék volt.
• A VAR által vizsgálható négy játékszituáció (gól, kiállítás, büntetők megítélése, pontos azonosítás) esetében pedig 83,3 százalékos a javulás két év alatt.

Ellentétben a Hanacsekék által korábban bemutatott számokkal, a nézetkutatások lényege, hogy nem tényekre, mint inkább a vizsgált személyekben kialakult benyomásokra, véleményekre, tapasztalatokra világít rá. A Kubatov által bemutatott statisztikák is ilyenek. Egy tudományos értekezésben, például egy doktori esszében a módszer önmagában nem is állja meg a helyét, legfeljebb a később egyéb eszközökkel vizsgált hipotézis felállítását szolgálja.

Jelen esetben például az „Előfordult már, hogy szurkolóként az FTC pontvesztését vagy a vereségét leginkább a bíráskodásnak tudta be?” kérdés után minimum elvárható lenne egy kiegészítő kérdés feltétele, mely szerint: „Ha igen, úgy milyen gyakran?” Elvégre aligha mindegy, hogy egy-egy – alighanem elfogult – Fradi-drukker minden hétvégén úgy távozik-e a stadionból, hogy a bíró hibája volt az esetleges vereség, vagy négy-öt évente egyszer esik meg vele az ilyesmi.

Utóbbi ugyanis Hanacsekék számai alapján bőven benne van a pakliban – nem csupán az FTC-nél, hanem minden NB I-es klubnál. Így aztán nemhogy cáfolja – bár Kubatov Gábor a posztszövegével erre utal: „az eredmény pedig önmagáért beszél” –, pont hogy megerősíti a játékvezetői bizottság sikerkommunikációját.

A nemzetközi trendekkel összevetve pedig még inkább igaz ez: egy 2019-es, 1500 fős mintán készült brit vizsgálat szerint a futballszurkolók 96 százaléka érezte már úgy, hogy egy mérkőzés kimenetelét befolyásoló játékvezetői döntéssel nem értett egyet. A megkérdezettek 54 százaléka azonban azt is megjegyezte, élvezi az ilyen döntésekről szóló vitákat, és a vitát, valamint a játékvezetői tévedést is a futball szerves részének gondolja.

Bár a Fradi-elnök posztjai hangzatosak, a felmérés korlátaira – és így objektivitására vagy épp annak hiányára – a klubelnök nem tér ki. Molnár Dániel egyetemi tanársegéd 2010-es, a Pécsi Tudományegyetem honlapján szabadon elérhető dolgozatában az ilyen és ehhez hasonló vizsgálatokról így értekezik: „Talán a leggyakrabban figyelmen kívül hagyott kritérium […] A médiában napi rendszerességgel találkozunk ilyen-olyan felmérésekből származó statisztikákkal, megállapításokkal és következtetésekkel, amelyek a legritkább esetben utalnak az alkalmazott módszerekből, a nem reprezentatív mintából vagy egyszerűen a kutatás tárgyából eredő korlátokra.” 

Az objektivitáshoz hiányzó szabályismeret

Túl a kutatásmódszertanon, a szurkolói vélemények, benyomások pontosságával kapcsolatban beszédes adatot jelenthet Bartha Csaba, a MOB operatív igazgatójának 2006-os doktori értekezése is. A sportvezető anno a játékvezetők szakmai teljesítményét és szerepvállalását kutatta a labdarúgásban. Dolgozata szerint az akkori játékvezetői karból a FIFA-kerettagok 98 pontot értek el szabályismeretből, az országos keret tagjai 95-öt, az utánpótlásban dolgozók 88-at. Míg a megyei szinten lévők közül a harmadosztályban közreműködők már csak 63 pontig jutottak.

Azaz szűk húsz évvel ezelőtt a megyei szinten bíráskodók többsége a szabályok jó harmadával nem volt tisztában, vagy legalábbis nem alkalmazta megfelelően azokat! Gondolhatjuk, hogy a szurkolók átlaga milyen lehetett – és milyen még napjainkban is. Az MLSZ az elmúlt évtizedekben többször átalakította a játékvezető-képzést, a szurkolóknak azonban akkor és azóta sem volt dolguk, hogy a szabálykönyvet betűre betanulva, esetleg a hónuk alá csapva járjanak meccsre. Adja magát a kérdés,

A Ferencváros mostani kutatására ugyancsak nem vet jó fényt, hogy a Hanacsekék által is elismert, 2,2 százaléknyi rossz döntés egyike – amely korábban bejárta a magyar sajtót – épp az FTC-t segítette érdemtelenül győzelemhez.

A 2021–2022-es idényben Kristoffer Zachariassen egy nyilvánvalóan tévesen megítélt sarokrúgás után szerzett győztes gólt a Budapest Honvéd otthonában a ráadás perceiben – ezzel megfosztva a döntetlenért járó egy ponttól a kispestieket. Hogy szöglet helyett kirúgás kellett volna jöjjön a gól előtt, az az MLSZ YouTube-csatornájára feltöltött videó első másodperceiben is tökéletesen látszik.

Érdekesség, hogy a mérkőzésen már működött a VAR, ám a szögletek megítélése nem esik a vizsgálható játékelemek körébe, így hiába érzékelték a videobírói buszban ülők a tévedést, nem szólhattak a játékvezető fülére.

Hiába látta mindenki, hogy ez egy rossz döntés volt, a protokoll miatt nem lehetett beavatkozni. Murphy, hogy nyolc-tíz szögletet elvégeztek előtte, egyikből sem lett gól, s nyilván ebből, aminek nem is kellett volna sarokrúgásnak lennie, ebből igen. Ha tetszik, ha nem, ha rossznak tartjuk, ha nem, ezeket az elveket a videobírónak alkalmaznia kell. A VAR-rendszer kitalálóinak célja volt, hogy a futball tradícióját, ezt az egyszerű, gyönyörű játékot megtartsák a lehető leginkább olyannak, mint előtte száz éven keresztül volt. Olyannak, amibe világszerte milliárdok szerettek bele

– mondta ezzel kapcsolatban Hanacsek egy még korábbi, 2022 tavaszán tartott VAR-bemutatón, megjegyezve, pontosan tudja, hogy minden elért javulás ellenére is a játék részei maradnak a játékvezetői tévedések. Pedig azokból egy is sok: 

A játékvezetői tévedés olyan, mint a közúti baleset: egy is sok belőle. Azért dolgozunk – ha az összes hibát nem is tudjuk elkerülni, hiszen a játékvezető is emberből van –, hogy minimalizáljuk a tévedések számát

– fogalmazott a korábbi NB I-es játékvezető.

A nyomásgyakorlás kultúrája

A dolguk azonban nem csak a megannyi döntés miatt nehéz. A brit játékvezetői testület – PGMO – 2018-ban készített vizsgálata szerint egy játékvezető átlagosan 245 döntést hoz meccsenként (ehhez jön hozzá még az asszisztensek által 50-50 – például bedobások és lesek megítélésekor). Ez átlagosan háromszor annyi, mint ahányszor egy játékos labdába ér 90 perc alatt – így pedig háromszor annyi hibalehetőség is. Döbbenetes belegondolni, de a játék minden 22-23. másodpercére jut egy döntéshelyzet játékvezetői szempontból, még ha ezek többsége kívülről észrevétlen is, 35-40 jár együtt tényleges beavatkozással – például egy szabálytalanság lefújásával. A Sky Sports által is közölt vizsgálat hasonló számokat hozott ki, mint amit Hanacsekék NB I-es statisztikái mutatnak. A bírók átlagosan öt rossz döntést hoztak a vizsgált periódusban mérkőzésenként, azaz mintegy 98 százalékban jól ítéltek. 

A jelentős nyomásgyakorlás szintén hátráltatja a játékvezetők megfelelő döntéshozatalát és rontja az ítéletek minőségét. Rich Neil, Paul Bayston, Sheldon Hanton és Kylie Wilson 2013-as tanulmánya szerint a professzionális sportcsapatok hozzáállása jelentősen megváltozott a nyomásgyakorlás kultúrájához. Mivel a pályán elkövetett egyetlen hibának is jelentős anyagi kár lehet a hozadéka, igyekeznek ezeket a hibákat minden lehetséges eszközzel minimalizálni – függetlenül attól, hogy egy játékos követi-e el, vagy épp egy játékvezetői döntés történik az adott klub kárára. Ebből következően a vélt vagy valós tévedésekre is sokkal hevesebben reagálnak. Ez azonban a színvonalra nézve kontraproduktív.

A vizsgálat evidenciaként fogadja el, hogy mind a mai napig létezik hazai pálya előnye, noha ennek jelentősége évtizedről évtizedre csökken. (A megkérdezett futballisták ezt egyébként a pályaismeretnek, a szurkolói támogatottságnak, az ezekből fakadó magasabb önbizalomnak tudták be, még az utazási tényezőket is előbbre sorolva, a játékvezetést csupán 5–6. tényezőként említve.) Ennek egyik tényezője a rendezők és a közönség által a játékvezetőkre kifejtett nyomás. Neilék korábbi tanulmányokat is hivatkozva egyértelmű összefüggést határoznak meg a kétes szituációkban a hazai csapatok számára kedvező döntések száma és a szurkolótábor mérete, valamint az első széksorok pályához való közelsége között is. Mindez nem tudatos viselkedés: a játékvezetők a külső ingerek hatására egyszerűen nagyobb stresszt élnek meg, ezáltal pedig tudat alatt csorbul az objektivitásuk. Ám vizsgálati eredményekkel igazolják azt is, hogy ezen kétes, a hazai csapatoknak kedvező döntések között az átlagnál több a hibás ítélet.

A cikk egyebek mellett arra is rávilágított, hogy jelentős különbség van a professzionális és az amatőr-félamatőr szinten működő játékvezetők reakcióiban a lelátói kritikára, ám teljesen egyikük sem képes kizárni azt. Érdekesség az is, hogy a játékvezetők sokszor az egyéni, az első sorokból érkező, de jól hallható kritikus bekiabálásokra rosszabbul reagáltak – jobban „beégett” számukra –, mint amikor a közönség kollektív szidalmazásba, például füttyülésbe, pfujolásba kezdett egy döntés után.

Ebből következik, hogy a kluboknak érdekükben állhat akár nyomásgyakorlással is megpróbálni befolyásolni a játékvezetőket. Ám az által, hogy a sportvezetők a korábbi mérkőzéseken elkövetett hibákat hangsúlyozzák, nemhogy segítenék a játékvezetés színvonalának javulását, éppen hogy rontanak rajta.

A nyomásgyakorlás – és a játékvezetést érő nyilvános kritikák száma – nemcsak idehaza, de Angliában is jól megfigyelhetően növekszik. A jelenlegi, rendkívül kiélezett Premier League-szezonban az Arsenal és a Liverpool is többször kritizálta élesen a bírókat. Ennek hátteréről a The Athletic írt a héten bővebben: az angol nyelvű elemzés egyik-másik számadata ugyancsak pozitív fényt vet a magyar sporik teljesítményére. A The Athletic szerint a PL-játékvezetők a jelenlegi idényben 96 százalékos pontossággal hoznak ítéleteket, a videobíró bevezetése előtti utolsó évadban pedig 82 százalékos volt a teljesítményük (itt némi ellentmondás mutatkozik a Sky Sports cikkével). Mindenesetre mindkét mutató elmarad az MLSZ által közölt NB I-es átlagtól (97,8 és 90,4). A britek mentségére szolgáljon, a PL-meccsek intenzitása is nagyobb, így valamivel nehezebb a helyzetük. 

A Honvéd joggal reklamálhatott

A Fraditól a korábban már bemutatott hibás döntés miatt kikapó Honvédra később is rájárt a rúd. Az előző bajnoki kiírás utolsó körében Felcsúton, a Puskás Akadémia otthonában nem kapott meg a későbbi elemzések szerint kezezés miatt joggal járó tizenegyest. A játékvezetők főnöke ezzel kapcsolatban nyáron annyit mondott: sok álmatlan éjszakát okozott számukra Vad II István, valamint a VAR-szobában akkor ülő Iványi Zoltán (VAR), Medovarszki János (VAR-asszisztens) és Kovács Imre (operátor) kvartettjének döntése. A Honvéd 2–1-re kikapott (az igazsághoz tartozik, volt egy szintén vitatott körülmények közt visszavont felcsúti gól is a meccsen, szóval ilyen szempontból a nagy hibák számát betudhatjuk egálnak), és ezzel kiesett.

A jelenlegi idényben már az NB II-ben szereplő klub vezetősége mindenesetre nem hagyta ki a „ziccert”, augusztusban közleményben jelezte, ami a játékvezetőknek „csupán álmatlan éjszaka”, az az együttesnek százmilliós anyagi kár és presztízsveszteség. A Felcsúton történteket egyébként Hanacsek a VAR-busz hibájának tudta be – az ott ülőknek kellett volna a kontrollmonitorhoz hívni a kezezés miatt Vad II-t –, és bár a szövetség hivatalosan ezt nem közölte, jelen állás szerint Iványi videobírói pályafutásába került a dolog. A mostani idényben egyetlen meccsen sem működhetett közre – támasztja alá a focibiro.hu adatbázisa.

Cáfolva a – szurkolói körökben szintén népszerű, így sokszor hangoztatott – tévhitet, hogy a játékvezetői tévedéseknek sosincs fajsúlyos következményük, pusztán amiatt, mert az MLSZ JB kifelé ezekről nem vagy csak a legritkább esetben kommunikál.

Háborúztak már a játékvezetőkkel

Nem ez az első alkalom, hogy Kubatov Gábor és a Ferencváros frontot nyit a játékvezetői testülettel szemben. 2017-ben nagy visszhangot váltott ki, hogy a zöld-fehér klub a korábbiaknál csak jóval távolabb biztosított parkolási lehetőséget a Groupama Arénához érkező bíróknak, akiknek így rendszeresen a hazai drukkereken keresztülvágva kellett megközelíteniük a stadiont. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy a 24.hu akkori információi szerint a Magyar Labdarúgó-szövetség az Üllői úti stadion használati engedélyének visszavonását is kilátásba helyezte.

Emlékezetes, akkor Orosz Pál vezérigazgató Kassai Viktor ténykedését kritizáló nyilatkozata jelentette a gócpontot. Az akkor még aktív FIFA-kerettag spori a Vasas elleni (2–2) hazai bajnokin három büntetőt is megítélt a piros-kékeknek, miközben az FTC egyik játékosát kiállította. Válaszul Kubatov a hagyományos évértékelő beszédében jelezte, a zöld-fehérek a jövőben a játékvezetői rendszer megreformálására tesznek javaslatokat. 2017 tavaszára a játékvezetői öltözőt is átalakították, az addigi, az előírásokat messze meghaladó komfortot biztosító bútorok, síkképernyős televízió és üdítők és gyümölcstálak helyét jóval puritánabb, az előírásokat a kötelező minimumhoz közelítve betartó felszereltség váltotta fel. Épp egy időben azzal, hogy a VIP-parkoló melletti, korábbi megállási lehetőséget is elvették a játékvezetőktől…

Egyenlő bán(t)ásmód?

Az, hogy egy-egy klub stábja saját maga próbál „bizonyítékot” gyártani a kárukra történt – az átlagnál több, súlyosabb – játékvezetői tévedésekről, korántsem új keletű. Korábban az FTC és a Honvéd mellett az Újpest is kikelt már a pusztán elméletileg objektív bírói ítéletek miatt. A lila-fehérek a 2021–2022-es, első VAR-os szezon kétes döntéseiből emlékezetes videómontázst is készítettek két és fél éve.

Egyenlő bánásmódot! – írták akkor a IV. kerületiek.

Ha nincsenek a javuló ítéletek, történelmi FTC-fölény sincs

Ha már az Újpest… Február végén a Ferencváros 5–0-ra nyert a városi rivális otthonában. A kiütéses siker önmagában is komoly fegyvertény lenne, hát még ha hozzátesszük, hogy ezzel a zöld-fehérek évszázados dominanciát állítottak be: sorozatban a 15. bajnoki randevújukon is legyőzve a lila-fehéreket.

Ez a dominancia azonban nem jöhetett volna létre, ha nincs a VAR – és közvetve a Hanacsek által hivatkozott javuló játékvezetői teljesítmény. 2022 áprilisáig kell visszamennünk az időben, hogy a miértre választ kapjunk. Az Újpest a Groupama Arénában 2–1-es vereséget szenvedett, úgy, hogy a 95. percben elsőre szabályosan tűnő góllal egyenlített a IV. kerületi csapat. Ám a VAR-vizsgálat után Yohan Croizet találatát visszavonták. 

Az MLSZ által szervezett múlt tavaszi bemutatón elhangzott, a találatot a pályán hozott ítélet alapján megadták volna, ám a videobírói buszban – a protokollnak megfelelően – figyelték a televíziós visszajátszásokat is, és a kommentátor, Hajdú B. István fél mondata alapján kezdték mégis vizsgálni a szituációt. Ha a szituáció egy idénnyel korábban történik, az Újpest ponttal távozik az Üllői útról – igaz, a kezezés akkori értelmezése szerint (mely alapján a támadók esetében nem volt mérlegelési jogköre a sporiknak, és nem számított, szándékos vagy vétlen a mozdulat) hibás játékvezetői döntéssel. És nincs az 1917 óta nem látott tizenötös győzelmi sorozat.

Akad jó példa magyartól – külföldön

Nem is olyan rég Németországban, a másodosztályú Hertha Berlin kispadján ülő Dárdai Pál merőben más – a német sajtó által határozottan szimpatikusnak titulált – gondolkodásmódról tett tanúbizonyságot. Volt szövetségi kapitányunk már-már meghökkentő sportszerűséget mutatott a játékvezetőkkel szemben, miután a 24. fordulóban a Hertha hosszabbításban egy tizenegyessel elbukta a győzelmet a tabella második helyén álló Holstein Kiel ellen. A találkozót követően a helyi szurkolók egy része a játékvezetőt szidalmazta, amiért általuk kétesnek vélt ítélettel megadta a büntető a Kielnek, Dárdai azonban a meccs után szembement a szurkolói véleményekkel, és kiállt a spori mellett:

2–0-nál be kellett volna lőnünk a harmadik és a negyedik gólunkat is. Volt vagy 20 lehetőségünk, ezekből gyilkosan le kellett volna zárnunk a meccset. De nem tettük. Nincs kifogás. A meccs után odamentem a játékvezetőhöz, és gratuláltam neki. Jól fújt

– hangsúlyozta irónia nélkül a goal.com által idézett Dárdai Pál.

(Borítókép: Kubatov Gábor, az FTC elnöke érkezik a csapat szurkolóival rendezett találkozóra a budapesti Groupama Arénába, 2016. április 21-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)