Nem is akkora kihívás a negyedosztályból NB I-es kispadra visszaülni

„Amikor aláírtam, nem gondolkodtam abban, mivel lennék elégedett hat bajnoki után, de azt hiszem, ha valaki előre garantált volna tíz pontot, aláírom – mesélte Mészöly Géza, az Újpest NB I-es labdarúgócsapatának élére februárban kinevezett vezetőedző. – A Ferencváros elleni vereség, az a február 25-ei vasárnap nem volt egyszerű, de aztán hétfőn már úgy mentem be az öltözőbe, bármennyire is csúnya dolog volt, ami történt, nem nyalogathatjuk a sebeinket. Azt gondolom, a folytatás szempontjából kulcspillanat volt, hogy az a beszéd jól sikerüljön és a csapat is jól reagáljon rá.” 

Az 57 éves szakember irányításával már a visszatérését követő első meccsen megszakadt a lila-fehérek pocsék sorozata, kilenc nyeretlenül megvívott bajnoki után Miskolcon, a DVTK otthonában tudtak győzni a IV. kerületiek. A sikeres antrét követő folytatás kevésbé alakult jól, a Kecskemét otthonában egy-, hazai pályán a legnagyobb riválisnak számító Ferencváros ellen ötgólos vereséget szenvedtek Banai Dávidék. Azóta viszont mintha kicserélték volna az együttest: a csapat legyőzte a dobogóra hajtó Fehérvár FC-t és a Puskás Akadémiát is, majd ikszelt a kiesés elkerülésének szempontjából kulcsmeccsnek számító, Mezőkövesd elleni bajnokin. A csapat erőállapota, a játékosok testbeszéde pedig a tévéképernyőkön keresztül figyelve is egyértelmű javulást mutat. 

„Sokat segített, hogy tudtam, hová jövök. Az, ahogyan a közönség fogadott. Amikor a Diósgyőr elleni meccs végén elkezdték a szurkolók skandálni a nevemet, éreztem, hogy visszatér a saját önbizalmam is. Persze hittem abban, hogy az elmúlt években nem lettem rosszabb edző, akkor sem, ha az NB I-ben 2017 óta nem dolgoztam. Ha nem így lett volna, nem is vállalom el a feladatot. De azért kellett ez a megerősítés és a DVTK elleni győzelem nekem is. Van, hogy az ember megkérdőjelezi a korábbi döntéseit, hogy azon agyal, mit csinálhatott volna jobban a múltban. Egy ilyen visszatérés, az a szeretet, ami az Újpest-szurkolók irányából felém megnyilvánult, segít kisöpörni az ember fejéből a negatív gondolatokat. Hirtelen szemernyi kétségem sem maradt, hogy helyt fogunk állni a stábommal.”

Mészöly edzői karrierje villámléptekkel indult, visszavonulása után egyből az NB I/B-s Fótnál kapott bizonyítási lehetőséget. 2004 tavaszán már az Újpest kispadján ült, és a Mezey Györgytől megörökölt együttessel ezüstérmesként zárt az élvonalban. Két évvel később ismét második lett az NB I-ben a Megyeri útiakkal, ezt követően távozott. Először 2010-ben tért vissza a lilákhoz, arra az időszakra azonban rányomta bélyegét a klub körüli gazdasági és tulajdonosi válság.

Az MLSZ-ben az U18-as és az U19-es válogatottak élére nevezték ki, 2015 májusa és 2017 augusztusa között a Szombathelyi Haladást irányította, majd egy rövid ETO-s regnálást követően a profi labdarúgásban hosszabb szünete következett. Négy évvel a győri szerepvállalása után szakmai igazgatóként, majd megbízott edzőként tért vissza a Haladáshoz. Bizarr kettősség, hogy míg edzői pályafutása első évtizedében több mint kétszázötven profi meccsen ült a kispadon, az azóta eltelt időben százon sem. Az Újpest kispadját úgy vállalta el harmadszor is, hogy az elmúlt hat évben csak utánpótlás- és amatőr játékosokkal foglalkozott. 

Nem az esztergapad mellől kellett visszatérjen

„Persze van különbség, főleg a legutóbbi újpesti időszakomhoz képest. De olyan nagy változást mégsem érzek. Fontos volt, hogy nem az esztergapad mellől tértem vissza, hanem napi szinten vezettem edzéseket hol gyerekeknek, hol alacsonyabb ligában. Nem is olyan messze innen, a Vízműveknél. Természetesen ez egy profi csapat, első osztályú játékosokkal, sok külföldivel a keretben, akikhez sokszor másképpen kell szólni, mint egy BLSZ-csapat tagjaihoz. A feladat is komplexebb, ugyanakkor a napi rutin alapja, maguknak az edzéseknek a levezénylése nem sokban tér el” – mesélte a visszarázódásról a profik közé. 

Sok ideje nem volt rágódni a Megyeri úti kihíváson. Hétfőn megkeresték, csütörtökön kinevezték, szombaton pedig már a kispadon ült a DVTK elleni NB I-es rangadón. 

Mint mondja, sokat jelentett számára, hogy attól a Roderick Duchatelet-től kapta még a felkérést, akinek klubelnöki-tulajdonosi regnálására egyáltalán nem volt jellemző a magyar edzők irányába mutatott bizalom. Kozma Istvánnak jutott még 2013-ban négy hónap – a rossznyelvek szerint az is leginkább adminisztratív okokból történt. Mészölyt korábban sokat kritizálták azzal, túl sok a sérült a csapatainál, az általa preferált stílus túl intenzíven használja a játékosokat, ami előbb-utóbb visszaüt. Azt azonban a kritikusai sem firtatták soha, hogy remek motivátor. Az Újpest kora tavaszi helyzetében pedig az volt az egyik legfontosabb, új impulzust tudjanak adni a teljes önbizalmi válságba süppedt társaságnak. Erre kevés jobb jelöltet lehetett volna találni az 57 éves szakembernél, aki már-már romantikusnak mondható viszonyt ápol a csapat szurkolóival is, így képes volt a drukkerek energiáit is hatékonyan becsatornázni a játékosok mögé.

„Reméltem, hogy lesz még lehetőségem első- vagy másodosztályú csapatnál bizonyítani. De nem ezzel keltem és feküdtem. Szerencsére sikerült ezt a lelkemben úgy elrendezni, hogy ne nyomásként éljem meg. Sosem adtam magamnak határidőket, hogy most akkor egy éven belül vissza kell térjek az NB I-be, különben már sosem leszek élvonalbeli edző. Vittem a Mészöly Focisulit, tartottam az edzéseket a Vízműveknél, és közben képeztem is magam. Az edzői pro licence is úgy működik, mint nagyon sok egyéb terület képesítése napjainkban: állandó továbbképzésekre kell járni, pontokat védeni, hogy időről időre megújuljon. Egy percig nem volt kérdés, hogy ezeken a képzéseken részt vegyek-e vagy sem. Úgy voltam vele, ha más nem is, a fiatalok mellett biztosan hasznát veszem a tudásnak. Az csak grátisz volt, hogy enélkül például két évvel ezelőtt Szombathelyen sem tudtam volna beugrani, vagy az Újpest megkeresésére igent mondani.”

Szavaiból kitűnik, az egyik legnagyobb hibának tartja, ha egy kispad nélkül maradt edző átadja magát az önsajnálatnak. Mindegy milyen szinten, de szerinte érdemes az edzői rutint megőrizni, az pedig nem lehet presztízskérdés, hogy az ember egy NB I-es kispad után vissza merjen-e térni például az utánpótláshoz. 

Benficának átkot, Mészölynek tanulságokat tartogatott

Ugyancsak hisz az önfejlesztésben. Függetlenül a hivatalos képzésektől, szerinte a jó szakember igyekszik tanulni a múlt és a jelen nagy alakjaitól is. Épp emiatt rendszeresen olvas a kortársedzőkről és edzőktől megjelent könyveket, tanulmányokat. Miként apja, Mészöly Kálmán örökségéből táplálkozva az ötvenes-hatvanas évek magyar sikeredzőinek írásait is forgatja.

„Rengeteget lehet inspirálódni akár Sir Alex Ferguson életrajzából is. De legalább ennyire fontos, hogy tanuljunk a régi nagyoktól. Rám talán a legnagyobb hatást Guttmann Béla gyakorolta. Hiába, hogy 50-60 éves, vagy még régebbi szakanyagokról van szó, számomra nagyon tanulságosak ezek. De ott van például Illovszky Rudolf is. Rudi bácsi anno a Vasassal előszeretettel játszatott 4–2–4-et, amire most az mondanánk, mennyire elképesztően modern és bátor szemlélet. Extravagáns, hiszen labdával Pep Guardiola játékosai is sokszor így állnak fel. Modern trendnek tűnik, mert egyre több csapatnál csinálják, hogy az ellenfél védelmi vonalába négy játékost küldenek fel. Persze van megannyi variáció, lehet, a négy védőből épp három lesz, és akkor 3–3–4 a felállás. Közben viszont a futball legrégebbi tradíciói közé tartozik a négycsatáros formáció. Ezt a fajta nyitottságomat apunak köszönhetem, ő volt az, aki az ötvenes-hatvanas évekből megannyi szakkönyvet a kezembe adott.”

„Igazából azt is rajta keresztül tudom, hogy a nyolcvanas évektől épp az volt a hazai edzőtársadalom legnagyobb problémája, hogy az ezekhez hasonló szakanyagok nem, vagy csak alig jutottak el Magyarországra. Óriási dolog, hogy ma már ilyen akadályok nincsenek, és igazából rajtunk, edzőkön múlik, hogy kitől és hogyan inspirálódunk, mert mindenféle szakanyag fenn van az interneten. Nem kell elutazni sem ahhoz, hogy az ember a jelenkor legjobb szakvezetőinek edzéseit tanulmányozza. Persze nem lehet mindent egy az egyben adaptálni, ha most a semmiből elkezdenék olyan edzéseket vezényelni, mint Guardiola Manchesterben, aligha vezetne eredményre. De érdemes figyelni a trendeket, mert mindig van olyan elem, amit át lehet emelni és hasznos.”

Élvonalbeli kispad nélkül talán ezeket a trendeket a legnehezebb lekövetni. Az ember a BLASZ-ban hiába nyitott a video- és adatelemzésre, aligha elvárható egy amatőr klubtól, hogy rendelkezzen az ehhez szükséges anyagi és infrastrukturális háttérrel, a kellő létszámú és tapasztalatú stábbal. 

Egy évtizede négy fő intézett mindent

Az NB I ilyen szempontból is más kávéház. A futball fejlődését, a szakterületek szétválását és az azokon belüli specializációt jól mutatja, hogy amikor 2011-ben az Újpest kispadján ült, a stábját rajta kívül még négy fő alkotta. Ma csak fizioterapeutából van négy az élvonalbeli együttes mellett. 

„A játékosok regenerációja nem is olyan rég még annyiból állt, persze kissé leegyszerűsítve a dolgot, hogy akkor nyújtsunk le, meg menjetek gyúratni magatokat. Mára viszont egy egész tudományág épült köré. Azok a kisebb sérülések, izomfáradtságok, amelyek miatt korábban egy-két meccset is kihagytak játékosok, mára három-négy nap alatt rizikómentesen helyrehozhatóak. Ez óriási változás. Döbbenetes, hogy milyen gyorsan, micsoda eredményeket lehet elérni erőnlétfejlesztésben, dinamikában, ha a különböző szakterületek és edzésmunkák valóban egymásra épülnek, egymás hatékonyságát segítik, növelik. És ez a folyamat egyre gyorsul. Ha abból indulok ki, hogy több mint két évtizede vagyok edző, az első tizenöt évben nem volt annyi változás és fejlődés, mint a legutóbbi ötben. A folyamat pedig nem fog lassulni jó ideig.”

„Hál’ istennek! ezeket a folyamatokat nekem idézőjelesen csak koordinálnom kell, nem pedig megmondanom, hogy mit mikor és hogyan csináljanak. A mai labdarúgásban edzőként muszáj az embernek félretennie az egóját. Nem hiheted azt, hogy mindenhez is értesz. Játékosként sokszor éreztem azt az edzőimen, hogy cikinek éreznék bevallani, hogy valamit nem ők tudnak a legjobban az öltözőben. Ez mára teljesen megváltozott. Iszonyatosan felkészült szakemberekkel és specialistákkal találkozni már a futballban. Egy vezetőedzőnek ma már esélye sincs ennyire elmélyülni minden szakterületben, és inkább az tűnik cikinek, ha ennek ellenére is mindent egyedül, erőből akar megoldani. Amikor először álltam edzőnek, szinte mindent egyedül, esetleg a segédedzővel karöltve kellett kitalálni, egy személyben feleltem mindenért. A felelősség most is az enyém, de a munka teljesen megváltozott: a részletek összehangolása a fő feladatom. Jó példa erre, ahogyan a fitness coach-okkal dolgozunk együtt. Én kérek valamit: mikor, milyen állapotban van szükségem egy játékosra. ők pedig kidolgozzák ehhez a teljes hátteret. Figyelik a mikrociklusokat, mikor a leghatékonyabb egy edzésmunka a cél érdekében. Elvégzik a játékosokkal a konditermi edzéseket. Egyénre szabva a gyakorlatokat, melyeket leginkább célravezetőnek találnak. Majd ezt a munkát kell a lehető legjobban kiegészíteni a labdás edzésekkel.”

Mészöly szerint ma már elképzelhetetlen egy stáb videó- és adatelemzők nélkül. Miként a napi munkában is fontos szerepe van az olyan technológiai fejlesztéseknek, mint a Polar-szenzoroké. Nem azért, mert mindezek nélkül ne lehetne felkészíteni egy csapatot, hanem azért, mert megfelelően alkalmazva őket kisebb erőfeszítéssel is hatékonyabbá lehet tenni az elvégzett munkát. Ragaszkodott is ahhoz, hogy Újpesten is elkezdjenek videóelemzőt alkalmazni az első csapat mellett. 

„Szerintem nem szabad erre szembenállásként gondolni. Az edzői tapasztalatot, azt, hogy az embernek szeme kell legyen a futballhoz, egyetlen technológiai eszköz sem válthatja ki. Ugyanakkor a GPS-es mellények, a rengeteg adat, amihez hozzáférünk a játékosok edzés- és meccsteljesítményéről, óriási segítséget jelentenek. A számokkal nehéz vitatkozni. Korábban egy játékos, ha az edzés után megdorgáltam, hogy nem volt megfelelő a munkája, simán mondhatta, vagy legalábbis gondolhatta azt, hogy pikkelek rá. Most ott az adat. Megmutatjuk neki, és pontosan látja ő is, hogy ez most megfelelő edzésmunka volt vagy sem. Nagyon jól lehet motiválásra is használni ezeket az adatokat: nézd, ennyit futottál, ennyi labdát szereztél, a posztriválisodhoz képest itt és itt tartasz. A kettő egymást erősíti.”

A BLSZ-rutin a videobíróval is kifizetődött

Visszatérve az élvonalba egy olyan változást tapasztalt, amit még szoknia kell 2017-hez képest: ez pedig a videobíró rendszere. Ám az interjú alatt többször is emlegetett, a Fővárosi Vízművek edzőjeként elvégzett munka ilyen szempontból is kifizetődőnek bizonyult: a csapattal részt vett a VAR bevezetése előtti teszteken, így a legtöbb hazai szakvezetőnél alaposabb betekintést nyert annak hátterébe és működésébe.

„Személy szerint nem kedvelem, nem hiszem, hogy jót tesz a futballnak, hogy percekig kell várni, hogy egy gólt valóban megünnepelhetünk-e vagy sem. A gólvonal-technológia például nagyon hasznos, és azt gondolom, az is fontos, hogy a játékvezetőknek a lehető legtöbb segítség álljon rendelkezésükre a pontos ítéletek meghozatalában. De ha rajtam múlna, a videobíró ebben a formában nem lenne a futball része. Ezen viszont kár keseregni, a VAR jelenleg a játékhoz tartozik, és vélhetően jó darabig így is marad. Bosszankodás helyett az a dolgom vezetőedzőként, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjam hozzá a csapatommal együtt. Hogy megértsük a használatát, a rá vonatkozó szabályokat, mert így tudjuk a javunkra fordítani az egész rendszert.”

A kétszeres bajnoki ezüstérmes szakvezető bizakodó, harmadik újpesti korszaka nemcsak egy rövid cameónak bizonyul. Az azonban még a jövő zenéje, hogy a szezont követően is marad-e a lilák kispadján.

„Bízom abban, hogy az idény hátralévő részében is tudunk bizonyítani a csapattal. Szeretném, ha nem csak egy rövid beugrás lenne az enyém Újpesten. De ez sem olyan dolog, amivel mindennap nyomasztanám magamat. Meccsről meccsre, hétről hétre haladunk. Persze vannak középtávú célok is, amelyeket igyekszünk megalapozni, de most még azon van a fókusz, hogy mihamarabb biztonságos pozícióba kerüljünk. Múlt nyáron szerepeltem egy Újpest-szurkoló által készített podcastben. Az adásban pedig arról beszéltünk, érzem, van még tartozásom a klub felé. Bízom abban, hogy ebből minél többet leróhatok.”

Mészöly Géza újpesti visszatérése eddig – külső szemlélőként – a IV. kerületi csapat és saját edzői pályafutása szempontjából is remek húsvéti történet: feltámadás a javából. 

(Borítókép: Mészöly Géza. Fotó: Tövissi Bence / Index)