Maradona, Matthäus, Rooney, Lampard, Gera és a többiek – nem minden sztárból lesz sikeres edző

Hogy kiből lesz jó edző a labdarúgás világában, arra nincs egzakt szabály, akadnak olyanok, akik kiváló játékos-pályafutást követően válnak trénerként is „halhatatlanná” (mint Josep Guardiola vagy éppen Zinédine Zidane), és olyanok is, akik érdemi futballmúlt nélkül robbannak be (lásd José Mourinho).

Mint ahogyan arra sincs szükség, hogy valaki kiváló labdarúgó-karrierrel a háta mögött vágjon bele az edzősködésbe, az sem jelent garanciát a sikerre, ha játékosként kifejezetten magas szintre jutott el.

Mai cikkünkben a minap a Vasastól távozó Gera Zoltán apropóján épp azokkal foglalkozunk, akik számára trénerként (még?) nem jött össze az az áttörés, amit játékosként láthattunk náluk.

A közelmúlt Premier League-sztárjaiból gyakran lett nagy bukta

Wayne Rooney az angol válogatott történetének második legtöbb meccsével (120) és góljával (53) bíró játékosa klubkarrierjének legnagyobb részét a Manchester Unitednél töltve öt bajnoki címet és összesen 16 trófeát nyert.

A Premier League-ben szerzett 208 találata minden idők harmadik legjobb termése, és még játékosként elkezdett edzősködni utolsó klubjánál, a Derby Countynál. Itt 85 mérkőzésen 24 győzelem jött össze az irányításával, ez a 28,2 százalékos sikerráta viszont még így is jobb volt, mint amit a D. C. United élén hozott össze (53/14, 26,4 százalék).

Az igazán nagy bukta mégsem ezek közül került ki, hanem a Birmingham Citynél: októberben a hatodik helyen vette át az együttest, a 15 meccsen felmutatott két győzelem után viszont az újévi zakó után már a 20. volt a gárda. Másnap ki is rúgták.

Nemrégiben a Plymouth nevezte ki edzőjének, az angol másodosztályban két forduló után egy ponttal áll a Ligakupában sikerrel rajtoló csapat.

Alan Shearer 260 találatával mindenkinél eredményesebbnek számít, a Blackburn és a Newcastle legendája nem dédelgetett nagy menedzseri álmokat, csupán egy megbízása volt, 2009-ben az utolsó nyolc fordulóra beugorva próbálta benntartani a „szarkákat”. Az egy győzelem, két döntetlen, öt vereség ugyanakkor erre nem volt elég, az együttes egy ponttal maradt le az élvonalban maradást jelentő 17. helytől.

Hozzá hasonlóan engedett a szív szavának Frank Lampard is. A 177 találattal a rangsorban hatodik helyen álló volt középpályás Rooney-hoz hasonlóan a Derby Countynál kezdett, és csak a rájátszás fináléjában maradt le a PL-be jutásról. Vitte is volt klubja, a Chelsea, amelynél első idényében negyedik helyen zárt, a következő évad (2020–2021) első 19 bajnokijából hatot is elveszítve csak a kilencedik helyen állt a csapat, amikor megköszönték a szereplését. Jött Thomas Tuchel, irányításával pedig az idény végén BL-győztes lett a londoni klub!

Lampard mélyrepülése az Evertonnál folytatódott, de még a 44 meccs alatt összehozott csupán 12 siker is jól nézett ki ahhoz képest, ami tavaly tavasszal jött: nehéz helyzetben vette át a Chelsea-t, a 11 meccsen összehozott egy győzelem, két döntetlen, nyolc vereség viszont tényleg a vállalhatatlan kategóriát jelentette még így is.

Őt a rangsorban Thierry Henry (175) követi a hetedik helyen, és a francia sztártámadóból sem lett (eddig?) megváltó. A játékosként az Monacót, a Juventust, az Arsenalt és a Barcelonát is erősítő Henry az „ágyúsok” utánpótlása után a belga válogatottnál töltött két egészen jó időszakot másodedzőként, közte viszont a Monacónál (20 meccsen négy rendes játékidős, egy büntetőpárbajos siker) és a Montreal Impactnál (29 meccsen 16 vereség) is megbukott. A francia U21-es válogatottal jelenleg egy meccsel kevesebbet játszva Szlovénia mögött második helyen áll az Eb-selejtezőkön, a nemrég véget ért párizsi olimpián pedig döntőig jutott a házigazdát vezetve – a tendencia tehát javulónak tűnik.

Sokáig ment arról a vita, hogy Lampard vagy Steven Gerrard a legjobb angol középpályás, nagyon mellélőni a Liverpoolban 120 PL-gólig jutó sztárral sem lehetett ebben a beszélgetésben. Utóbbi még jobban is rajtolt edzőként, hiszen a negyedosztályból visszakapaszkodó Rangersszel két ezüstérem után a 2020–2021-es évadban veretlenül lett bajnok, 102–13-as gólkülönbséget felmutatva. Novemberben már nem is lehetett a klubnál tartani, a folyamatos PL-csábítások végén az Aston Villa lett a befutó. Az egymást követő öt zakóval a 16. helyig zúgó együttessel sem indult rosszul, a következő hat bajnokiból négyet megnyert a klub, de a 10. helynél feljebb nem volt, a vége pedig 14. helyezés lett. Az új idény sem alakult jobban, 12 fordulót követően hat vereséggel ugyancsak a 14. volt az együttes, amikor leváltották, az előrelépés pedig jól látható az elmúlt években: 2023-ban a hetedik, legutóbb pedig a negyedik lett a Villa. Eközben Gerrard Szaúd-Arábiában keresi már a kenyerét.

Az Aranylabda sem garantálja a sikert

Bobby Charlton 1966-ban világbajnoki címre vezette Angliát, az év során az Aranylabdát is kiérdemelte, a következő kettőben pedig egyaránt második lett a szavazáson. 1973-ban az ugyancsak világbajnok Nobby Stilest is a másodosztályú Preston North Endhez csábította kinevezését követően, azonban nemhogy a feljutásért nem volt versenyben csapatával, az idény végén ki is esett, és a következő évben inkább a pályára is visszatért az együttesben, majd 1975-ben távozott a klubtól. Miután végleg felhagyott a futballal, egyszer még megpróbálkozott az edzősködéssel, beugróként próbált segíteni a Wiganen, de a kilenc meccsen aratott két sikere után inkább nem erőltette ezt a továbbiakban.

Hriszto Sztoicskov az 1994-es világbajnokságon hat góllal segítette az elődöntőben az olaszokkal, a bronzmeccsen pedig a svédekkel szemben alulmaradó bolgár válogatottat, a Barcelonával bajnok és Szuperkupa-győztes lett, a Bajnokok Ligájában pedig döntőzött. Edzőként volt egy híressé vált mondata, miszerint nem hisz a taktikában, ez pedig pályafutása eredménysorán is meglátszik: legnagyobb eredményeként a Mamelodi Sundowns együttesével szerzett dél-afrikai ezüstérmet jegyzik fel, miközben a bolgár válogatottal nem tudott nagy tornára kijutni, a Celta Vigóval pedig nem tudott bennmaradni az élvonalban.

Lothar Matthäus négy évvel korábban lett aranylabdás, miután az NSZK-val világbajnok lett, hazájával két további világbajnoki döntő és egy Európa-bajnoki aranyérem is összejött. A 150 szereplésével nemzeti rekorder edzői pályafutására a magyar szurkolóknak is jó rálátásuk lehet, hiszen 2003 és 2006 között a válogatott szövetségi kapitányaként ténykedett, Izland és Málta oda-vissza legyőzése mellett még két döntetlen és négy vereség érkezett a vb-selejtezős csoportban, ahol a horvát, svéd, bolgár hármas mögött negyedikként zártunk. Utóbbi nemzeti együttessel a 2012-es Eb-selejtezőn sem tudott csodát tenni, egy győzelem, két döntetlen és két vereség volt az ő mérlege, ezen kívül pedig mindhárom meccsét elbukta a bolgár csapat, amely így utolsóként zárt.

Világbajnoki bukták

Diego Maradona nem kapott Aranylabdát, aminek egyetlen oka, hogy 1995-ig csak európai futballistát díjaztak, a 60. évfordulóra létrehozott alternatív voksoláson viszont két kitüntetést is hozzáírtak a nevéhez. A hazáját 1986-ban világbajnoki címre, négy évvel később újabb döntőbe vezető klasszis edzőként már lényegesen szerényebb sikereket mondhatott a magáénak, vagy ha úgy tetszik, jóval nagyobb bukásokat.

Az argentin válogatott irányítását 2008 novemberében vette át, a 2010-es világbajnokságot megelőző selejtezősorozatban vezetésével négy-négy győzelem és vereség volt a 8–4–6-tal negyedikként záró együttes mérlege, a legcsúnyább pofon kétségtelenül a végül utolsó előttiként záró Bolívia vendégeként összehozott 6–1-es zakó volt. Már legalábbis a dél-afrikai tornáig. Pedig ott egészen jól indult a történet, Nigériát 1–0-ra, Dél-Koreát 4–1-re, Görögországot pedig 2–0-ra verte az együttes, a nyolcaddöntőben Mexikó sem jelentett gondot (3–1), a negyeddöntőben viszont Németország felmosta a pályát az argentinokkal (0–4).

Ezt követően edzősködött az Egyesült Arab Emírségekben, Mexikóban, majd hazájában is, de sehol nem a sikereitől volt hangos a sajtó.

Bobby Moore született vezér volt, a máig egyetlen nagy sikerét arató angol válogatott 1966-as világbajnok kapitánya, elkerülhetetlennek látszott, hogy trénerként sikeres legyen. És mégis, az Oxford City, a Southend United és a hongkongi Eastern AA edzőjeként is rendkívül gyorsan véget ért a megbízatása.

Gera Zoltánnak sem jutott eddig sok sikerélmény

A 45 éves Gera játékoskarrierje azért nem érte el a fentebb említettek szintjét, de 1997-es bemutatkozását követően két évtizeden át kiemelt honi futballistájaként háromszoros bajnok és ötször kupagyőztes lett, volt megbecsült tagja PL-csapatoknak, a Fulhammel pedig Európa-liga-döntőt játszott – hat gólt szerezve a fináléig tartó úton, kétszer betalálva a Juventus elleni 1–3-ról történő fordítás során, a Hamburg elleni elődöntőt pedig az ő góljával nyerte meg végül a londoni csapat.

A válogatottban 97 alkalommal lépett pályára, amivel negyedik az örökrangsorban, 26 találata holtversenyben a 16. helyre jó, nyolcaddöntőig jutott a 2016-os Európa-bajnokságon, amelyen a Portugália ellen szerzett gólját választották meg a kontinensviadal legszebbjének.

Edzői pályafutását a Ferencvárosnál kezdte technikai edzőként, majd a magyar válogatottnál folytatta, 2019 nyarán pedig az U21-es válogatottnál nevezték ki.

A Szlovéniával közösen rendezett 2021-es Európa-bajnokságra házigazdaként nem kellett selejteznünk, a kontinensviadalon Németország (0–3), Románia (1–2) és Hollandia (1–6) ellen is alulmaradt a magyar csapat, a következő selejtezősorozatban Németország (27 pont), Izrael (19) és Lengyelország (18) mögött negyedik lett az U21-es válogattunk (14), a mostani kiírásban pedig a Kazahsztán (2–0) és Málta (3–0) elleni siker után Skócia (1–3), Belgium (0–1) és Spanyolország (0–2) is legyőzte a mieinket, mielőtt novemberben a skótokkal itthon ikszeltünk (0–0).

Kisebb meglepetésre idén februárban az akkor a Nyíregyháza (53 pont) és a Győr (42) mögött harmadik helyen álló Vasas (41) élére nevezték ki. Irányításával az angyalföldiek öt körrel a vége előtt három ponttal előzték a zöld-fehéreket, de az utolsó előtti körben elszenvedett győri vereség miatt végül nem jutottak fel az élvonalba. 

A Vasas a mostani kiírásban két győzelem és egy döntetlen után hazai pályán 1–0-ra kikapott a Tatabányától, ezt követően pedig a vezetőség közös megegyezéssel szerződést bontott Geráékkal. A piros-kékeknél a mérlege 10 győzelem, három döntetlen és négy vereség volt.

(Borítókép: Cezaro De Luca/picture alliance via Getty Images)