Hiába áll kiesésre a Loki, senkinek sem kell a debreceni futball legendája

Kínjában mosolyog az ember, pláne, ha rokonszenvez a Debreceni VSC labdarúgócsapatával, amikor elolvassa a helyi portál, a dehir.hu főcímét a közelgő szombati bajnoki előtt: 

Vajon mióta rangadó az a meccs, amelyiken a 9. helyezett fogadja a 11., kieső helyen álló csapatot?! Merthogy a Loki a tizenegyedik a 12 csapatos NB I-ben. És ha nem győz Fehérváron, akkor a vezetőség ultimátumának megfelelően elesnek a játékosok a nekik járó fizetség egy részétől, büntetésképpen a gyalázatos szereplés, leginkább a Paks elleni hazai 0–5 miatt.  

Ahogy azt az Index előre jelezte, a vezetőség a soron következő fehérvári bajnoki és a Mezőkövesd elleni Magyar Kupa-meccs megnyeréséhez kötötte a fizetség folyósítását, azaz megelégelte a csapat vergődését, olykor lélektelen játékát. Máté Csaba vezetőedző menesztése még nem opció a sorozatban elszenvedett négy vereség után, de tudjuk jól, hogy egy pillanat alatt azzá válhat, elég csak kikapni szombaton Fehérváron.

De vajon miért van az, hogy a városi legenda, a debreceni születésű egykori csapatkapitány, a 11-szeres válogatott Sándor Tamás neve föl sem merül, amikor szóba kerül Máté Csaba esetleges utódlása? Dacára annak, hogy az egyre fogyatkozó szurkolók mind többször skandálják a nevét az éppen soros arcpirító vereség után.

Pedig én nem ugranék el a kihívás elől, csak az a gond, hogy még eddig senki sem hívott, és ahogy állnak a dolgok, valószínű, hogy nem is fog – mondja az Indexnek az 50 éves »Tobe«. – Nekem mindenem a Loki, bár nem szeretem a hangzatos szólamokat, nem vagyok olyasvalaki, aki előtérbe szereti tolni magát. Én biztos, hogy nem fogok ajánlkozni, soha nem is tettem, eddig bárhol dolgoztam edzőként, akár Kondás Elemér mellett a Lokinál, akár a DEAC-nál vagy éppen Mátészalkán, mindenhová hívtak. 

Így marad a meccsnézés, ahogy legutóbb is, amikor a tévé előtt figyelte a Paks elleni vesszőfutás első félidejét. A másodikat már nem látta, mert unokázott, a lánya volt nála látogatóban a két kicsivel, miközben Sándor Tamás veje, Kinyik Ákos, az egykori Loki-játékos a Nagyerdei Stadion gyepszőnyegén futballozott a Paks színeiben, a DVSC ellen.

Sándornak A licence van, az NB I-es edzősködéshez pedig Pro licencre van szükség, de mindig léteznek olyan technikák, amivel meg lehet kerülni ezt a szabályt, ahogy a múltban sokszor, sok helyen meg is kerülték. Egy Sándor Tamás, Dombi Tibor kombó például sokak szerint ideális megoldás lehetne a kispadon, bár Dombinak sincs meg a Pro licence, csak az A. Mellesleg Dombi a mostani edzői stábnak is tagja Máté Csaba segítőjeként. (Akinek a másik két segédedzője a Debrecenre második otthonaként hivatkozó Éger László és a saját fia, az FTC utánpótlásában korábban az U17-eseknél vezetőedzőként, az U19-es korosztállyal pályaedzőként dolgozó Máté Roland.)

Egy biztos: ha Tobe ülne a kispadon, ha nem is javulna meg egy csapásra a csapat teljesítménye, a közönség jobban elfogadná a tősgyökeres cívis kettőst, mint például az utóbbi idők jövevényeit, például Mátét. Csakhogy amióta nem Szima Gábor a tulajdonos, hanem külföldi kézben van a többségi tulajdonhányad, azóta a korábban kőbe vésett szabálynak, mármint hogy cívis kötődésűnek kell lennie az edzőnek, éppen az ellenkezője igaz. 

Úgy vélem, a 2022 szeptemberétől idén augusztus végéig dolgozó vezetőedzőt, Szrdjan Blagojevicset nem kellett volna elküldeni, nála észrevehető volt a koncepció – fogalmaz Sándor. – Máté teljesítményét nem tudom megítélni, nem látom az edzéseket, nem ismerem a taktikát, csak az eredményeket.

Megemlítem Sándornak, hallani olyan szóbeszédet, miszerint nem jó a viszonya Makray Balázs cégvezetővel, talán ezért nem kerül szóba a neve, amikor a potenciális edzőket sorolják.

Ez nem igaz – tagadja Sándor. – Nem rossz a viszonyom Balázzsal, ugyanis amióta már nem vagyok az akadémián, nincs vele viszonyom, semmilyen. 

Hm… Azért ez is sokatmondó. 

Közben pedig sodródik a Loki külföldi többségi tulajdonossal, messziről érkezett edzői stábbal, amelyben azért akad egy cívis is: Dombi Tibor, Sándor Tamás már-már testvérként szeretett pajtása.