Egy Bellingham-villanás és más semmi: minimalista sikerrel rajtoltak az angolok az Eb-n

Mi nagyon sokra tartottuk az angol válogatottat, a szurkolóik szerényebbek

A 2024-es Európa-bajnokság harmadik napjának esti felvonásán a viadal egyik, ha nem a legnagyobb favoritja volt érdekelt Gelsenkirchenben, az erősorrendünket elképesztően szoros csatában megnyerő angol válogatott a magyarok selejtezős csoportjából második helyen kijutó Szerbiával csapott össze a Schalke otthonában.

A Köln alatti szállásunktól tartó mintegy másfél órás út során megtapasztalhattuk, hogy észak felé haladva sem kegyes hozzánk az időjárás, de a városhatárhoz érve már nem kaptunk további özönvizet – legalábbis egy darabig...

A helyi szurkolói zóna a Rajna–Herne-csatorna partjára épített szabadtéri színházat jelentette, ahol pár órával a kezdés előtt a drukkerek a szlovén–dán meccsel hangoltak.

Az angol szurkolók elvárásai valamivel alacsonyabbak saját csapatukkal szemben, mint amit a közvélemény vagy éppen a mi rangsorunk vár, akadt, aki szerint legfeljebb az elődöntőig jutnak (német vagy francia aranyat tippelve), mások is inkább egy óvatos elődöntős tippel jelentkeztek, hozzáteve, hogy persze azért jöttek ide, hogy lássák a csapatukat Eb-t nyerni.

Egyikük, miután megtudta, hogy magyar vagyok, a tegnapi meccsről kezdett el beszélgetni, Svájc remek első félidejét kiemelve, de hozzátéve, hogy a második játékrészre feljavult a játékunk, és megvoltak a lehetőségeink, ami a folytatásra nézve biztató lehet.

Időközben az eső ismét rákezdett, alaposan bőrig is áztunk a parkolóig vezető úton, hogy percekkel később már újfent szikrázó napsütés legyen – valószínűleg minden futballszerető aláírta volna előre, ha a meccs ilyen változatosan alakul a stadionban.

Papíron elképesztő volt az angol erőfölény

Ha csak a kereteket nézzük, lejátszani is felesleges lett volna a mérkőzést, hiszen a „háromoroszlánosok” piaci értéke (1,52 milliárd euró) ötszöröse volt déli szomszédunkénak (311,8 millió euró).

Persze, ha az együttest olyan sztárok alkotják, mint a Bayern Münchenhez igazolva 45 tétmeccsen 44 gólig és 12 gólpasszig jutó Harry Kane, a Real Madridhoz szerződve 23 góllal és 13 gólpasszal bajnok és BL-győztes Jude Bellingham vagy éppen az előző idényben 26 találattal és 12 elkészítéssel záró, a Manchester Cityvel immár hatszoros bajnok Phil Foden, akkor nem is nehéz látni, miért ilyen döbbenetesen kiugró ez a szám.

Igen ám, de a 2018-as világbajnokságon az elődöntő ráadásában, a 2020-ról 2021-re halasztott Európa-bajnokság fináléjában büntetőpárbajban elbukó gárdánál azért ott volt a kérdés, hogy Gareth Southgate szövetségi kapitányként képes-e végre átlépni a saját árnyékát...

A pályán az első félidőben kisebb, de így is előnnyel vonulhattak a szünetre Bellinghamék

Azért azt adjuk meg neki, hogy míg az említett két tornán inkább a szerencsés ágrajznak köszönhetően menetelt sokáig a csapat, a katari világbajnokságon már játékban is a világ legjobbjai között volt – pech, hogy éppen ilyenkor jön egy olyan ágrajz, amiben már a negyeddöntőben érkezik a címvédő és későbbi döntős Franciaország.

Southgate a papírformának megfelelően a:

tizenegynek szavazott bizalmat a kezdésnél, a szerbeknél a Rajkovics – Pavlovics, Milenkovics, Veljkovics – A. Zsivkovics, Sz. Milinkovics-Szavics, Gudelj, Lukics, Kosztics – Vlahovics, Mitrovics felállás lett a befutó, vagyis kimaradt a csapatkapitány Dusan Tadics.

Az sem jelentett meglepetést, hogy a legutóbbi kiírás döntőse kezdett aktívabban, bár az első valamirevaló lövés(ecske) az ötödik percben Phil Fodentől nem találta el a kaput.

Érdekes, hogy a percekig a hangorkántól szinte felrobbanó (főleg Novak Djokovics bejelentkezése és Harry Kane, valamint Jude Bellingham nevének bemondása és a himnuszok alatti egymásnak feszülés volt fülsiketítő) stadionra ugyanilyen gyorsan szinte néma csönd ülepedett le, ha huzamosabb ideig egyik fél sem indult a másik kapuja felé.

A 20 éves középpályás a 30. válogatottfellépésén a negyedik gólját jegyezte, de az utolsó öt meccsen három gólpassz mellett már a harmadikat jegyezte, a forma tehát parádés – mondhatni, aranylabdás…

Nem sokkal később a nemzeti együttesben védekező középpályásként figyelembe vett Trent Alexander-Arnold lehetősége maradt ki, majd azért a szerbek is jelezték, hogy nem aludhatnak bele a meccsbe az angolok: Alekszandar Mitrovics a félidő derekán kétszer is távoli lövéssel jelentkezett, az első volt a veszélyesebb, kevéssel zúgott el a bal oldali kapufa mellett a labda.

Azért az angolok sem véletlenül vannak a favoritok között, a 25. percben egy borzasztóan gyors ritmusváltás után Kyle Walker iramodott meg a jobb oldalon, a faulthatáron továbbment, ezt követően viszont megoldása centerezésnek picit hosszú, lövésnek kevéssel melléguruló lett.

Maradt változatos az összecsapás. Alexander-Arnold veszélyes helyről sorfalba tekert szabadrúgása és Saka újabb remek megiramodását követő, picivel Kane mögé érkező beadása között a szerbek is fel-felhördülhettek, még ha lövés ezekből végül nem is alakult ki.

A játékrész hajrájában Bellinghamet kezdték el nagyon faragni a védők, rövid idő alatt háromszor is felvágták, Nemanja Gudelj mozdulatánál már Daniele Orsato játékvezető sem hagyhatta zsebében a sárga lapot. Ő nem sérült meg ezekben, viszont egy sajnálatos cserére így is sor került a szünet előtt, Filip Kosztics nem tudta tovább folytatni a játékot, helyére druszája, Mladenovics állt be.

Azt nem mondhatni, hogy minden idők legizgalmasabb első félidejével örvendeztettek volna meg minket a csapatok, az angolok valamivel fölényben voltak a mezőnyben (45:55%), a lövések (2–3), a nagy helyzetek (0–1) és a várható gólok (0,08–0,32) mennyiségében is, így a szünetre megérdemelt előnnyel vonulhattak.

Feljavultak a szerbek, de így is az angolok voltak a veszélyesebbek

A fordulást követően éledezett a szerb jobb oldal, de Szergej Milinkovics-Szavics centerezése a védőknek volt jó, majd Jordan Pickford vetődött ki jó ütemben, a kettő között pedig az egyetlen érdemi lehetőséget így is az angolok részéről jegyezhettük fel, Alexander-Arnold léc alá tartó bombáját hárította Predrag Rajkovics.

Egyórányi játékhoz érve frissítettek a szerbek, Luka Jovics és Dusan Tadics is pályára lépett – mivel a szünetben érkezett Gudelj helyére Ivan Ilics, ez már a negyedik változtatás volt, és hamarosan ismét Pickfordnak kellett játékba avatkoznia, még ha védést ezúttal sem írhattunk a neve mellé.

Az angolok legnagyobb sztárjai közül Kane embertelen mezőnymunkájával tűnt ki, de Foden és a második félidőben Saka sem tündökölt, sőt kifejezetten szürkén játszott, mégis Alexander-Arnoldot vitte le először Southgate, Conor Gallagher váltotta a középpálya tengelyében a 69. percben, majd az utolsó negyedórára Saka helyére Jarrod Bowen is beállt.

A 82. percig kellett várni arra, hogy a Pickfordnak védést kelljen bemutatnia, Dusan Vlahovics átlövésénél a léc fölé paskolta a labdát, a szöglet után a védelem blokkolt, a végjátékban pedig Milinkovics-Szavics távoli próbálkozása kerülte el a bal felsőt, így az eredmény nem változott.

Az angol szurkolók tehát jól érezték, hogy egy nagyon küzdelmes meccsen, szoros győzelemmel rajtolnak az övéik (0–1).

Bár a csúcsformát nem az első meccsen kell elérni, azért ez a nyitány inkább arra erősített rá, hogy nehéz elhinni, hogy ezúttal ne jöjjön semmi közbe, és az 1966-os világbajnok egy nagy tornán ismét révbe érjen.

Labdarúgó Európa-bajnokság 2024, csoportkör, 1. forduló

C csoport

• Szerbia–Anglia 0–1 (Bellingham 13.)

• Szlovénia–Dánia 1–1 (Janza 77., ill. Eriksen 17.)

A csoport állása: 1. Anglia 3 pont (1–0), 2. Dánia 1 (1–1), Szlovénia 1 (1–1), 4. Szerbia 0 (0–1)

D csoport

• Lengyelország–Hollandia 1–2 (Buksa 16. ill. Gakpo 29., Weghorst 83.)

(Borítókép: A szerb Dusan Vlahovic és az angol Jude Bellingham a Szerbia–Anglia UEFA EURO 2024 csoportmérkőzésen az Arena AufSchalke stadionban 2024. június 16-án Gelsenkirchenben. Fotó: Christina Pahnke - sampics / Getty Images)