Zenés éjféli futballköszöntő Ferihegyen

Körülbelül 1500 ember várta Ferihegyen az U20-as válogatottat, a bronzéremért és a fantasztikus élményekért hálás szurkolók mellett ott voltak a szövetség vezetői, valamint néhány meghívott vendég, köztük az utolsó, futball-vb-n érmet szerzett csapat hátvédje, Buzánszky Jenő. Aki számít a magyar futballban, megjelent.

Az Aranycsapat játékosa nevetve mesélte, amikor ők hazajöttek az érmükkel (Bern, 1954), nem egészen ilyen volt a fogadtatás, pedig az ezüst volt.

A játékosokat egyenként szólította a konferanszié szerepét is jól alakító Hajdú B. István, a zenészekkel is felfegyverkezett szurkolók mindenkit alaposan megéljeneztek, elénekelték a himnuszt is a tranzit előtti pódiumon felsorakozott csapat tiszteletére.

A játékosok nevében Koman Vladimir csapatkapitány köszönte meg a biztatást - kezében a világbajnoki ezüstcipővel - , elmondta, végig érezték, itthonról mennyi szeretetet kapnak, ebből tudtak akkor is erőt meríteni, amikor már nagyon fáradtak voltak.

A Bari légiósa később úgy értékelte a tornát, mint élete egyik legnagyobb élményét, de elmondta, vége van, mostantól minden ugyanúgy folytatódik, mint korábban. "Nem szeretnék innen üzengetni senkinek. A szövetségi kapitány látta a játékomat, ha úgy érzi, tudok segíteni a felnőtt válogatotton, én itt leszek! Bariban minden a nulláról indul, ugyanúgy bizonyítanom kell, de azért a vb után könnyebb lesz."

A csapat játékosai örülnek a sikernek, de a jövőt másképp látják. Futács Márkó például magabiztosan kijelentette, egy éven belül a nagyválogatottban akar szerepelni: "Sajnos a bronzmérkőzésből csak 15 perc jutott nekem, de ugyanúgy örülök a győzelemnek, mintha az én góljaimmal nyertünk volna. Egy év, és ott szeretnék lenni a nagyok között, de nem csak én, rajtam kívül még többeknek sikerülhet ez."

Futács hozzátette, már várják Brémában, ahonnan telefonon hívták is, gratuláltak neki, de egyből azután érdeklődtek, mennyire súlyos a sérülése. "Szerencsére csak két hetet kell kihagynom, azt is inkább óvatosságból" - monta Futács, majd nevetve hozzátette, bár franciául tökéletesen beszél, a németjén van mit csiszolni, és ezt szóvá tette az edzője is.

Akadt olyan játékos, aki szerint könnyen lehet, hogy ez volt élete legnagyobb futballsikere válogatott szinten. Varga Roland elmondta, felnőtt karrierje szempontjából nem biztos, hogy sokat számít az U20-as vb, de sokkal keményebben akar majd bizonyítani a Bresciában. "Életünk végéig elkísér minket ez az élmény, ezt már senki nem veheti el tőlünk" - mondta a balszélső, akit érthetően nem tört le a hír, hogy az ünneplés közben klubja simán kikapott a Serie B-ben.

Abban mindenki egyetértett, hogy a csapat ereje az összetartásában volt, hiszen győztek le olyanokat, ahol egyénileg jobb, gyorsabb, erősebb játékosok szerepeltek. Az NB I.-ben szereplő Debreceni András elmondta, nem viselték rosszabbul az itthon játszók sem a terhelést, mint a légiósok, de még mindannyiuknak van hova fejlődniük.

"Ez szép munka volt, de mindannyiunknak arra kell figyelnünk, hogy a fejlődésünk töretlen maradjon, mert a felnőtt szint még előttünk van. Hogy nekem hoz-e külföldi szerződést a játékom? Egyelőre ezzel nem foglalkozom, de örülök, hogy jól ment a játék a világbajnokságon" - mondta a Honvéd csapatkapitánya.

Kiemelték, rettenetesen elfáradtak a három hét alatt, Koman azt mondta, Gulácsi Péter utolsó kivédett büntetőjénél alig bírt elszaladni a kapusig. A kapus minden dicséretet elhárított, mondván, a két győztes büntetőpárbajig el is kellett jutni, ez pedig a mezőnyjátékosok érdeme volt.

"Ez, ami most történik körülöttünk, egészen egyszerűen hihetetlen. Soha nem éltem át ilyen ünneplést, ez is mutatja, milyen nagy dolgot vittünk véghez. A szurkolók szeretet erőt ad ahhoz, hogy tovább folytassuk, amit elkezdtünk" - mondta a magyar válogatott kapusa.