Nagyszabású ünnepség keretében köszöntötték, és díjazták hétfőn a telki edzőközpontban az U20-as labdarúgó-válogatottat, amely alig egy hónapja bronzérmes lett az egyiptomi világbajnokságon.
A stáb valamennyi tagja, a játékosok, a szponzorok és a torna elejétől helyszínről tudósító újságírók egyaránt emlékplakettet vehettek át a magyar szövetség (MLSZ) elöljáróitól, továbbá az MLSZ elnökségének múlt csütörtöki döntése értelmében a gárda korábbi edzői, Both József és Sisa Tibor a Magyar Labdarúgásért érdemérem ezüst-, míg Egervári Sándor jelenlegi tréner a díj aranyfokozatát vehette át.
Scheer Sándor elnökségi tag, aki Veres Tiborral a kezdetektől személyesen szponzorálta a csapatot, átadta Koman Vladimirnek az együttes kiemelkedő teljesítményéért járó 80 millió forintos prémiumról szóló csekket, amelyből 20 millió járt a csoportgyőzelemért, s további 20-20 milliót ért a nyolcad- és negyeddöntőben, illetve a bronzmérkőzésen aratott győzelem.
„Azt hittem egy nullával több lesz a csekken, de ez is jó – viccelődött Koman Vladimir, aki dedikált mezt adott viszonzásul Scheernek. – Büszkék vagyunk magunkra, mert úgy érezzük, hatalmas sikert értünk el, de egy nappal se maradtunk volna tovább Egyiptomban, már nagyon vártuk, hogy hazaérkezzünk".
Elsőként Szepesi György köszöntötte a csapatot: az MLSZ örökös tiszteletbeli elnöke kijelentette, az 1984-es ifjúsági Európa-bajnoki cím óta nem érte ekkora öröm a magyar szurkolókat. Kiemelte, hogy számára a futball örök szerelem, s az tetszett neki különösen, hogy mindvégig látta a tüzet a futballistákban, s az utolsó percig küzdöttek, ez vezetett eredményre.
„A Honduras elleni nyitómeccsen elszenvedett kínos, 3-0-ás vereség után Koman Vladimir csapatkapitány azt kérte, hogy a játékosok edzők nélkül üljenek le átbeszélni a történteket. Egervári Sándortól fantasztikus pedagógiai húzás volt, hogy ehhez hozzájárult” – mondta az egykori kiváló sportriporter, aki nem mulasztotta el felidézni a magyar labdarúgás legemlékezetesebb sikereit és dobogós helyezéseit. Dunai Antal csapatvezető szintén úgy vélte, a megalkuvás nélküli játék vezetett sikerre, a csapat vesztett állásban is hitt magában, s a lefújás pillanatáig nem adta fel a küzdelmet.