Elefántcsontpart kínkeservesen megnyerte

Elefántcsontpart nyerte a jubileumi, 30. Afrika-kupát, méghozzá hosszabbítás után, tizenegyesekkel. A kontinens két legjobbjának 120 percig tartó meccse borzasztó alacsony színvonalú játékot hozott. A 11-espárbaj méltó volt az egész meccshez, elképesztő módon kihagyott büntetők után, a 11. körben alakult ki a  végeredmény, a két kapus döntötte el. Elefántcsontpart története során másodszor lett első.

A döntő első félideje sokban nem különbözött a kupa eddig látott meccseitől. Akrobatikus megoldások, de taktikai fegyelmet nem ismerő két csapat feszült egymásnak. A névsor alapján egy parázs meccs is lehetett volna, de ez inkább csak a szabálytalanságokban mutatkozott meg. Az elefántcsontparti Yaya Touré, mint a legmagasabban jegyzett futballista okozott néha feszültséget a ghánai védelemben, no meg Gevinho és a Manchesteer Cityhez időközben szerződő Wilfried Bony.

Ennek ellenére Ghána előtt adódott kétszer is nagy helyzet. A 26. percben Atsu találta telibe a kapufát, majd 12 perccel később Aurier lépett ki, rá is lőtte, éppen csak mellé ment, de a kaput ez is érintette. Nem is csoda, hogy így álltak a csapatok, a sorozat utolsó hét döntőjéből háromszor mindössze egy gól döntött, háromszor pedig 0-0 után a büntetők.

A második félidőben már nem csak a kapura lövésekben, a támadásépítésben is jobb volt Ghána. Voltak távoli lövések, kaput viszont egy sem talált. Rugdosásban jól álltak a felek, gólok tekintetében sehogy. A legvégén még egy hatalmas elefántcsontparti ziccer is kimaradt. Jöhetett a ráadás.

A hosszabbításban már semmi izgalom nem akadt. Jöttek a büntetők, Ghána már 2-0-ra vezetett, onnan lett 2-2, aztán a tizenegyedik körig senki sem rontott. A végén jöttek a kapusok, a ghánai kihagyta, Boubacar Berry eldöntötte. A kapus, akinek a meccsen semmit sem kellett védenie, hős lett a végén. Hervé Renard, az elfántcsontparti kapitány lett az első edző, aki két válogatott élén is megnyerte a kupát, ez már 2012-ben Zambiával is sikerült neki.