Folytatódó vegasi álom, vagy 20 év után fővárosi bajnok?

Kedd hajnalban, Las Vegasban elkezdődik az NHL 2017–2018-as szezonjának utolsó, és egyben legfontosabb párharca, amelyben az újonc Vegas Golden Knights és Washington Capitals találkozik majd. Egy olyan párharc a Stanley-kupáért, amelyet a fogadóirodák a szezon előtt nagy nyereményt kecsegtető odsszal adtak, főleg a Las Vegas esetében, amely a franchise történetében az első szezonban rögtön eljutott a döntőbe.

Több szempontból is érdekes döntő elé nézünk, ezek közül a legérdekesebb talán az újonc Vegas általános igazgatójának, George McPheenek szerepe. McPhee 1997 és 2014 között a Washington igazgatója volt, az ő nevéhez fűződik olyan washingtoni topjátékosok draftolása, mint Alekszandr Ovecskin, Jevgenyij Kuznyecov, Nicklas Bäckström, John Carlson, de ő vitte a Capitalshoz azt a kapus Braden Holtbyt is, aki az idei főcsoportdöntő utolsó két meccsét gól nélkül hozta le a liga egyik legjobb csatársorának számító Steven Stamkos és Nyikita Kucserov kettős ellen.

McPhee tehát Washingtonban felépített egy csapatot, csak éppen a csúcsra nem tudta elvinni őket, nélküle viszont sikerült ez, a Capitals 1998 óta először jutott a Stanley Kupa-döntőjébe. McPhee egyébként nem sokat pihent azóta, hogy három szezonnal ezelőtt távozott a fővárosból – egy évet ugyan az NHL-en kívül töltött, majd egy szezont New York Islanders vezetésében töltött, 2016-tól viszont az akkor még csak alakulófélben levő Las Vegas-i csapat ügyeit intézte.

Az ő személye volt az egyik garancia arra, hogy a Las Vegas belekerült ebbe a meseszerű történetbe, mert nem egy meglévő csapatot kellett ügyes tradekkel, vagy draftokkal eredményessé tenni, hanem egy teljesen újat kellett felépíteni. De míg idáig eljutott, sok minden történt a nevadai sivatag közepén.

Az NHL tulajdonképpen az elmúlt négy évben folyamatosan egyeztetett a liga bővítéséről. Sok szólt a kanadai Québec visszatérése mellett (a Nordiques 1975 és 1995 között szerepelt az NHL-ben, majd a franchise Coloradóba költözött és első évében Stanleyt nyert), és sok ellene. A rengeteg kanadai szurkoló állandó telt házat garantált volna, de a városvezetés nem állt a projekt mögé, így terv elbukott. Emellett Toronto elővárosa, Hamilton is pályázott a tagságra, de sokat sejtetett az a tény, hogy a liga díjkiosztó gáláját hatalmas érdeklődés mellett 2009-től Las Vegasban rendezték, ahol nem is volt csapat. Ám mivel 1996-ban Phoenix-be, a közeli Arizonába költözött a Coyotes (az akkori Winnipeg Jets játékjogát vették át), így a vegasi klubalapítás egy időre elnapolták.

2014-ben viszont komoly háttérmunka kezdődött. Ehhez Bill Foley, a milliárdos üzletember és az NBA-ban is érdekelt Maloof-család biztosították a pénzügyi hátteret és garanciát. A liga és a csapatok vezetőinek tanácsa végül 2015 júniusában döntött a bővítés mellett és két város nevezését juttatták a döntőbe: Québec és Las Vegas. Végül egy évvel később a tanács a Las Vegas neve mellett döntött, éppen akkor, amikor átadták a csapat vadonatúj csarnokát, a 375 millió dollárért épült T-Mobile Arenát, Foley-ék pedig befizették az indulási pénzt, azaz 500 millió dollárt.

McPheet 2016. november 22-én nevezték ki, egyből munkához is látott, mert első és legfontosabb feladata egy hosszú lista összeállítása volt, amelyen azok a játékosoknak a nevei szerepeltek, akiket a klub meg kívánt szerezni. Érdekesség, hogy egy 22 éves kanadai hokis, Reid Duke volt a klub első igazolása, bár ő azóta sem játszott egyetlen meccset sem az NHL-ben. Az edzőkérdésben furcsa döntést hozott, hiszen azt a Gerard Galantot nevezte ki, akinek összesen hat NHL-szezonja volt korábban, amelyből egyszer jutott a playoffba, még a Floridával, de egyből kiesett. Korábban Columbusban, majd Floridában sem tudta kitölteni az idejét.

A következő fontos dátum a csapat életében 2017. június 18-a volt. Ekkor rendezték az úgynevezett expansion draftot, amelyben csatlakozó klub játékosokat választhatott a másik 30-tól, méghozzá úgy, hogy minden egyes csapat megnevezhetett egy kapust, maximum négy védőt és hét csatárt, aki úgynevezett védettséget élveztek, vagyis őket nem lehetett választani. McPhee zsenialitására jellemző, hogy olyan csapatot rakott össze, amely végül képes volt a bravúrnak számító döntőbe jutást végrehajtani.

A csapatsportok elcsépelt közhelye, hogy végy egy jó kapust, de ez itt most nagyon bejött, mert Marc-Andre Fleury lett a választásuk. A háromszoros Stanley-kupa-győztes és All Star-válogatott már egy ideje el akart menni Pittsburgh-ből, így könnyű szívvel mondott igent a hívó szóra. A Vegas fenomenális szezonját az sem zavarta meg, hogy Fleury sérülés miatt majdnem a fél szezont kihagyta, Malcom Subban és Maximé Legace kiváló helyettesítői voltak. Olyan is előfordult, hogy mind a három kapus sérült volt, így öt meccsre a farmcsapatból ugrott be Oscar Dansk és Dylan Ferguson.

Külön ki kell emelni a csapat két 70 pont fölé jutó csatárát, William Karlssont és Jonathan Marchessault-t. Karlsson korábbi három NHL-es idényében egyszer sem jutott 30 pont fölé, most 78-cal lett a csapata legjobbja. Az elmúlt két szezonban annyi gólt ütött, amennyit a Vegasban az első két hónapban teljesített. Marchessault a 2012–2013-as idényben mutatkozott be az NHL-ben, neki a Floridában tavaly 51 pontja volt, ezt múlt felül idén még 24-gyel. A playoffban eddig Karlsson, Marchessault és Reilly Smith összesen 47 pontot (16 gól és 31 gólpassz) termelt. Hihetetlen erős első sor, és a védelem élén pedig ott van Nate Schmidt, aki pont a Washingtontól érkezett. Fleury mellett James Neal volt még a legnagyobb név, ő Kanadával volt világbajnok és ezüstérmes is. Az NHL-ben már több, mint 700 meccse van az idei szezont is számolva.

A Golden Knights nyolc győzelemmel és mindössze három vereséggel nyitotta az első hónapot, és elkezdte sorra dönteni a rekordokat. Az újonc csapatok közül az első lett, amely 50 meccs után 34 győzelemmel állt. Hiába várták a riválisok, hogy előbb-utóbb kipukkad a csapat, március 31-én eldőlt, hogy biztosan ott lesznek a rájátszásban, erre pedig bővítés utáni klub 1980 óta nem volt képes, akkor az Edmonton Oilersnek és a Hartford Whalersnek sikerült. Nem lassítottak a végéig, végül megnyerték a Pacific divíziót, ilyen eredményre a négy nagy major sportot figyelembe véve egyetlen újonc franchise sem volt képes 1968 óta.

A rájátszás aztán a Los Angeles Kings elleni söpréssel kezdődött, majd a San Jose elleni párharcot két, a Winnipeg ellenit egy vereséggel hozták le. Meseszerű történet, amely egy Stanley-kupa-győzelemmel lehetne teljes.

20 éve várnak a sikerre a fővárosban

Ehhez azért a Washingtonnak is lesz egy-két szava, amely, kereken húsz éve vár erre a pillanatra. Fontos dátum a 2004-es és a 2005-ös draft:a z előbbiben Alekszandr Ovecskin, az utóbbiban a pittsburghi Sindey Crosby volt az elsőként kiválasztott játékos. A két nagy rivális közül Crosby azóta három Stanleyt nyert, míg Ovecskinnek ez eddig nem jött össze, pedig a Washington szinte minden élő rekordját ő tartja. Többek között a franchise legtöbb gólja, legtöbb pontja, legtöbb 50, vagy annál több gólos szezonja rangsorát vezeti, másik tizenkettő csúcs mellett. Az idei alapszakaszt 49 góllal és 87 ponttal zárta.

Ovecskin mellett ki kell emelni az orosz Jevgenyij Kuznyecovot is, aki karriercsúcsot döntött idei 27 góljával és 83 pontjával is. A második soros center a svéd Nicklas Bäckström egymás után harmadik szezonban jutott el a 70 pontig. Ha a Washington is nyeri Stanleyt, akkor sem fog bővülni a Triple Gold Club 28 fős mezőnye – ide azok a hokisok tartoznak, akik nyertek már világbajnokságot, olimpiát és Stanley-kupát is. Ovecskinnek és Bäckströmnek is az olimpiai arany hiányzik, hogy klubtag legyen. A kapuban Braden Holtby gyakorlatilag felváltva védett az alapszakaszban Philipp Grubauerrel, utóbbival kezdték a rájátszást, de utolsó 18 meccsen Holtby volt kezdő, a legvégén 159 percen át senki sem tud neki gólt ütni.

A Washington Ovecskin érkezése óta, azaz elmúlt 13 évben nyolcszor nyerte meg az aktuális divízióját, háromszor nyerte el a President Trophyt, azaz alapszakasz legtöbb pontját gyűjtő csapat díját, de főcsoportdöntőbe húsz éve nem jutott. Most drámai körülmények között, a hetedik meccsen és ráadásul idegenben harcolta ki döntőt. Sok szakember úgy véli, ha már eddig eljutottak és félig fogják a Stanley-kupát, azt már nem is fogják elengedni.

Egy biztos, túl azon a motiváción, hogy kétszer 23 játékos a világ legjelentősebb jégkorong címéért küzd, mindkét csapat számára van annyi plusz, hogy ha már nem is ilyen döntőre számítottunk, magas színvonalú, első rangú hokit láthatunk majd kedd hajnalban és az elkövetkezendő napokban is.

A menetrend (magyar időszámítás szerint)

• május 29., 02.00 – Washington Capitals-Vegas Golden Nights
• május 31., 02.00 – Washington Capitals-Vegas Golden Nights
• június 3., 02.00 – Vegas Golden Nights-Washington Capitals
• június 5., 02.00 – Vegas Golden Nights-Washington Capitals
• június 8., 02.00 – Washington Capitals-Vegas Golden Nights*
• június 11., 02.00 – Vegas Golden Nights-Washington Capitals*
• június 14., 02.00 – Washington Capitals-Vegas Golden Nights*

* ha szükséges