Császárt leszidták, ezért nem cunderezett

Eklemovics Nikola sérülése után Császár Gábor vette át a magyar férfi kézilabda-válogatott irányítását a horvátországi világbajnokságon, és a svédek, valamint a koreaiak elleni kulcsfontosságú mérkőzéseken összesen tizenöt gólt lőtt. Mindkétszer fontos szerepet játszott a létfontosságú győzelemben, Koreának az utolsó két percben két büntetőt lőtt be.

„Nem voltam ideges, nem stresszeltem magam, csak arra gondoltam, hogy ne cundert lőjek, pedig legszívesebben azt tettem volna, ez a lövésfajta az egyik kedvencem ugyanis. A múltkor viszont kihagytam, ezért kikaptam, mert kívülről úgy látszik, mintha könnyelmű vagy nagyképű lennék. Szóval, felfelé akartam lőni, és hittem benne, majd csak elfér valahogy a labda a kapus keze mellett. A jóisten mellém állt, mindkettő bement, én pedig nagyot sóhajtottam” – mondta el érzéseit Császár.

A Viborgban játszó irányító úgy gondolta, Eszéken még botladoztak, a románok ellen is csak kiküzdötték a győzelmet. Még most sem tudja, mi történt a szlovákok ellen, miért nem tartották meg az első félidei biztos vezetést.

„Saját dolgunkat nehezítettük meg, de összességében jól jöttünk ki a sorozatból. Az egygólos meccseket nyertük, így most nem az a kérdés, hogy miért van ez a magyar betegség, hanem honnan gyűjtöttük az erőt a hajrára. Nem is tudom. Annyi biztos, hogy a középdöntőben látszott a tűz az arcokon, a mozdulatok megteltek akarattal. És ami a legfontosabb, az utolsó pillanatokban igen jól koncentráltunk, akkor is száz százalék felett játszottunk.

A helyzet ugyanaz volt, mint két éve a vb-n, vagy a tavalyi Eb-n, ki kellett védekezni az ellenfél utolsó támadását. Akkor nem sikerült, most igen. Hát ebben mindenképp előreléptünk, de a szerencse is mellénk szegődött. Meg is érdemeltük, rászolgáltunk, hogy végre mellénk álljon, még ha szenvedtünk is kedd este” – értékelt a játékos, aki úgy vágott neki a tornának, hogy azt szerette volna megmutatni, értelmetlen magyar betegségről beszélni.

A fokozott koncentrációban szerinte nagy szerepe van a rutinnak, és a vezéregyéniségek mellett a szorgos hangyák – mint például ő is – jó teljesítményének.

A 25 éves Császár úgy véli, a svédeket meglepte a játéka, elsősorban azért, mert nem rá készültek a védők, hanem Eklemovicsra. „Nem a tortából bújtam elő, de talán tényleg én voltam a meglepetés, szerencsére tudtam élni a lehetőséggel. Sokkal jobb, ha az elejétől felveszem a meccs ritmusát, mert úgy számomra még elég nehéz beszállni, hogy a kispad mellett melegítek, és utána hozzá kellene tennem a meccshez.”

A realitásoknak megfelelő szerinte az ötödik vagy hatodik hely, mert ezen az ágon két kimagasló tudású csapat volt: a házigazda horvát, valamint az olimpiai bajnok francia. Előbbi ellen már jól játszottak a hajrát leszámítva, utóbbi ellen nem, csak „hátha" hangulatban voltak.

A magyar válogatott kétszer egymás után egy góllal világversenyen mérkőzést akkor tudott nyerni, amikor a legjobb négy közé jutott, 1986-ban és 1997-ben. Az ötödik helyezés a németek ellen azért lenne fontos, mert az elmúlt tíz évben ez lenne a legkiemelkedőbb eredmény.

„A németek stílusa akár még feküdhet is nekem, de majd meglátjuk. Nagyon akarjuk, hogy ötödikek legyünk” – összegzett.