A csodát mostantól Veszprémnek hívják

Miután a szurkolók elénekelték a Himnuszt a Montpellierben hat góllal, 30-24-re győztes Veszprém játékosainak, és percekig skandálták nekik: „Ti vagytok a legnagyobbak”, az egyik drukker olyan üzenetet kapott otthonról, hogy a csodát vasárnaptól MKB Veszprémnek hívják.

A meccsről, a csapatról nehéz nem pátosszal beszélni, és aki a helyszínen volt, egyet biztosan megállapított: valami nagyon komoly dolog történt a francia városban. Sokatmondó, hogy a francia drukkerek roppant sportszerűen fogadták a vereséget, nemcsak a pályán tapsolták meg a veszprémieket, hanem akkor is, amikor a csapatbusz elhagyta a sportcsarnokot.

A meccs előtt nem kis önteltséggel nyilatkozó franciák úgy képzelték, vasárnap este már ők állnak a csoport első helyén, legjobbjuk, a kapus Karamboue ezt meg is erősítette később. Annál is inkább, mert az eddig háromezres csarnok helyett háromszor akkora épült, és úgy képzelték, győztesen kell elhagyni a régit, amelyben 2003-ban Bajnokok Ligáját nyertek.

Mivel a csapat is értesült lekezeléséről - csak Vujintól tartanak, és a többi -, Mocsai Lajos vezetőedző a taktikai értekezleten a táblára írta, miket mondtak a franciák, ezzel még inkább fokozta az amúgy sem pislákoló tüzet. Eddig a pályaválasztó mindig nyert, amikor a két csapat játszott, most ez a sorozat megszakad, mert a Montpellier Veszprémben is nyer, hangzott az egyik ilyen hangzatos francia mondat. A sorozat valóban megszakadt, de a franciák buktak, nemzetközi meccsen ilyenre vagy négy éve nem volt példa.

Patrica Canayer edző már a meccs alatt megtört ember benyomását keltette, utána pedig nem győzött elnézést kérni, nagyon szégyellte magát.

„Európa egyik legnagyobb edzője feltűnően jó munkát végzett a Veszprémmel. Nagyon korrekt bíráskodás mellett megérdemelten nyertek a magyarok. Euforikus állapotban voltunk az elmúlt hetekben, mert vertük a Flensburgot, a bajnokságban őrizzük veretlenségünket. Most hirtelen kiderült, vannak határaink. Emiatt nem szabad megsértődnünk, mert a Veszprém ellen nem volt ellenszer. Az MKB a végső győzelmet is elérheti. Erőtlennek éreztem magam, az önbizalom, a csapatszellem, ami eddig annyira jellemezte a csapatot, eltűnt. Nem tudom, miért. Naivitás volt azt gondolni, hogy Eklemovicsot könnyen ki tudjuk kapcsolni a játékból. Fizikailag sem voltunk a topon, de a hiányzó centik a labdák elérésénél vagy a kapufáknál mentális bajokra vezethetők vissza. Hittem benne, hogy képesek leszünk a Veszprém közelében maradni, de mindig történt valami. A végén azért kellett harcolni, hogy ne maradjunk saját pályánkon végképp szégyenben” - hangzott Canayer önkritikus értékelése.

Mocsai Lajostól jelzőt kértünk a győzelemre, és csak annyit mondott: tisztességes volt. „A fiúk megfogadták, hogy negyven napig hordják halott társuk, Cozma trikóját, és tisztességgel harcolnak érte, illetve a hiányzó társakért is. Megtették. Végig nyomás alatt tartották az ellenfelet. A győzelembe vetett hitünk ilyen erős. Nagyon szeretem a csapatot, mert intelligens emberek alkotják, fogékonyak, amit kértem tőlük az edzésen, azt láttam viszont. Emellett kreatívak is, ami ilyen meccseken rettentő fontos.”

A szakvezető levonta a tanulságokat is. A meccs elején nem használták ki kellőképpen a francia kapus gyengéit, nem lőtték a lábaihoz a labdákat. Vilovszki és Gál megcserélése a védelemben sokat segített, sikerült elvenni a támadások lendületét. „Talán mind közül a legfontosabb tanulság: ha a játékosok hisznek az erejükben, kiderül, hogy sok tartalék van bennük, és ezt a felszínre is tudják hozni.”

Azt is kiemelte, nyitott védekezés ellen ilyen kimagasló játékot rég nyújtott a Veszprém. A magyar csapatoknak ez a stílus általában nem kedvez, de a szélsők átérezték szerepük fontosságát. Mocsai úgy gondolja, most már minden esélyük megvan a továbbjutásra, még mindigvisszafogottan értékelt.

„A saját vereségemet azzal menteni, hogy a másikat magasztalom - így kommentálta, amikor kollégája a végső győzelemre is esélyesnek mondta csapatát. - Pontosan tudjuk az erényeinket, a hibáinkat, más út nem is vezethet a sikeresség felé. Ebben a motivált, egymásért küzdő hangulatban nehéz lesz bennünket megállítani.”

Elismerte, nehéz megítélni a csapat erejét, mert bár vasárnap négy játékost kellett nélkülöznie - Cozma, Sesum és Pesics mellett Ilyés belázasodott -, mégsem utalt semmi a gyengeségre.

„Nagyon jól éreztük magunkat a pályán, a közönség jó atmoszférát teremtett. Készültünk erre meccsre, ezúttal is Cozmáért játszottunk, ami hatalmas motivációt adott. Észleltük, Pericstől tartanak, ez erőt adott. Nagyrészt pontosan játszottunk, ez volt a siker titka” - foglalta össze érzéseit Marko Vujin, aki hét gólig jutott úgy is, hogy rá nagyon figyeltek.

A kapus Dejan Perics az egész közösség összetartásában óriási szerepet vállal, Magyarády Péter elnök szerint ilyen kisugárzású játékos eddig csak egy volt a csapatban: Szaracsevics.

„Nem szabad most előre gondolnunk. Csak lépésről lépésre szabad haladnunk. Ez a legfontosabb. Leónban is küzdeni kell, nyerni megyünk” - értékelt Perics. Nem tudta, hány százalékkal védett, a 48 kissé meg is lepte. „Csak azzal voltam tisztában, hogy a két olimpiai bajnok, Guigou és Abati nem lőtt egyet sem, és Bojinovics is csak egyig jutott. Hetesből sem lőttek gólt. Ha jól emlékszem. A csapat nélkül nem ment volna” - mondta.

A hatgólos Carlos Perez az elején négy lövést rontott egymás után. „Nem lettem ideges, nem ment el az önbizalmam, tudtam, hogy előbb vagy utóbb bemennek majd a labdák, és azt is tudtam, hogy próbálkoznom kell. Az elején valahogy mindig rosszat választottam. Talán mondott valamit Perics, de erre most hirtelen nem emlékszem. Aztán megtaláltam a jó megoldásokat. Elfáradtam, bár nem játszottam sokkal többet, mint általában. Kilenccel is vezettünk, elég biztosan nyertünk.”

„Nagyon akartuk ezt a győzelmet, és meg is született, meg is érdemeltük” - jelentette ki tömören az ötgólos Iváncsik Gergő. Testvérének, az egyszer rontó, három gólig jutó Tamásnak annyit vetettünk fel, embertelen, amit csinálnak az elmúlt két hétben. Helyeslően bólogatott, és annyit még megjegyzett: és nagyon emberi is.