Gellért, Mercédesz
12 °C
16 °C

Miénk a kézi-Eb első komoly meglepetése

2010.01.20. 11:44 Módosítva: 2010-01-20 11:45:00
A magyar válogatott nem szélsőivel, és jó irányítóteljesítményével, hanem átlövői és kapusai klasszisteljesítményével verte meg kis híján a világ legjobb kézilabdacsapatát az Európa-bajnokság nyitómeccsén. Az öröm és a dicséret helyénvaló, de még semmit nem értünk el.

Álomszerű volt, hogy öt perccel a lefújás előtt Magyarország négy góllal vezetett Franciaország ellen, és a pontszerzés annak ellenére bravúr, hogy az utolsó öt percben nemhogy gólt lőnünk nem sikerült, de lövőhelyzetbe is nehézkesen kerültünk. A döntetlen hihetetlen körülmények között született, az Eb nyitómeccse számtalan olyan meglepetést hozott, amire valószínűleg kevesen számítottak.

Jegyzőkönyv, csoportállás

FRANCIAORSZÁG-MAGYARORSZÁG 29-29 (16-16)
A magyar gólszerzők:
Ilyés 7, Krivokapics 6, Gál 5, Iváncsik G. 3, Törő 3, Katzirz 2, Laluska 2, Gulyás 1
Hétméteresből: 2/1 ill. 0
Kiállítások: 6 perc ill. 14 perc

A csoport másik meccsén: Spanyolország-Csehország 37-25 (17-10)
Az állás: 1. Spanyolország 2 pont, 2. MAGYARORSZÁG és Franciaország 1-1 (29-29), 4. Csehország 0

A masszív francia védelmet nagyon kevés csapat tudja áttörni a belső posztokról, inkább a szélső-, és a beállójáték vezet eredményre, a magyarok mégis a két átlövő, Ilyés Ferenc és Krivokapics Milorad csúcsteljesítményével verték kis híján az olimpiai bajnokot. Mindezt úgy, hogy Ilyés támadásban alig szerepel a Lemgóban, két hónapig nem is játszott, Krivokapics pedig súlyproblémái és ingadozó formája ellenére a csapat legbiztosabb lövője volt.

Az általában megállíthatatlan franciák sok könnyű helyzetet hagytak ki, a világ egyik legjobb kapusát pedig úgy cserélte le 18 perccel a vége előtt Claude Onesta, hogy két védése volt. A franciák nem pörögtek fel rendesen, a magyarok érdemeiből semmit nem von le, hogy ellenfelük fog még sokkal jobban játszani a tornán, a mieink viszont csúcsra járatták magukat frenetikus hangulatot teremtő szurkolóik előtt.

"Majd estére visszajön a hangom - mondta a teljesen berekedt Csoknyai István az Indexnek -, most egyébént sem én vagyok a fontos, hanem a csapat. Nagyon küzdöttünk, egyelőre vegyesek az érzéseim, mert legyőzhettük volna a világ legjobb csapatát, benne volt a meccsben a győzelmünk."

"Ugyanakkor azt is hozzá kell tennünk, hogy a hajrá már nem rólunk szólt, nagyon ránk jöttek a franciák, és ha a végén a bírók visszaadnak nekik 4-5 másodpercet, akár el is veszíthettük volna a meccset. Összességében nem lehetek elégedetlen, büszke vagyok a csapatom tartására, és arra, hogy egy ilyen szintű csapat ellen is bebizonyította, sokra hivatott társaság" - tette hozzá Csoknyai.

A helyzeteit a csapatra kevésbé jellemző precizitással értékesítő válogatott még azt is kibírta, hogy mindkét irányítója becsődölt: Császár Gábor csak a napokban kezdte el a labdás edzéseket, neki van mentsége, Eklemovics Nikola azonban érthetetlenül rosszul játszott, a végén egy hibája (15 másodperccel a lefújás előtt eltoporogta a támadást, elvesztettük a labdát) kis híján az egy pontba került. Furcsa volt az is, hogy a franciák 12 mp-cel a vége előtt érthetetlenül elszerencsétlenkedték az utolsó akciójukat, már ha egyáltalán akciónak lehet nevezni, amit csináltak.

Sokan tartottak attól, hogy Csoknyai István rutintalansága visszaüthet a nemzetközi elitben, ezzel szemben a kapitány húzásai nagyon ültek, míg a játékosok bírták erővel a rengeteg mozgást. Csoknyai forgatta csapatát, a keret minden tagja hozzátette a részét a sikerhez, ami elsősorban azért volt fontos, hogy mindenki felvegye az Eb ritmusát, és a kulcsemberek pihenhessenek (ez azért nem sikerült maradéktalanul), mert a nagy feladatok még hátravannak.

Csoknyai úgy érzi, a csehek hibáznak, ha eleve feladják a két nehéz ellenféllel szembeni meccsüket, és csak ránk készülnek. "Ha ma este megverjük a spanyolokat, a csehek ki is esnek, nem véletlen, hogy nekünk eszünk ágában nincs okoskodni a csoportban. Játsszunk, ahogy tőlünk telik, és meglátjuk, mire lesz elég."

A mérkőzés után a vonal melletti irányítástól csatakosra izzadt kapitány is úgy fogalmazott, egy órát örülnek, aztán már a spanyolokra készülnek, mert hiába szép eredmény a döntetlen, a cél a csoportból való továbbjutás, ehhez pedig csak egy apró lépéssel került közelebb a magyar válogatott. Az óriási lépés az lenne, ha Spanyolországot legyőzné (szerda, 20.10), ebben az esetben ugyanis szinte biztosan 3 pontot vinne magával a középdöntőbe.

"Ne szaladjunk ennyire előre. Tudjuk, hogy a minket elkísérő csodálatos közönség, és az otthoniak is már az Eb-döntőben látják a csapatot a franciák elleni meccs után, de mi igyekszünk csak a kezünk ügyében levő feladatra koncentrálni. A célunk, hogy boldoggá tegyük az értünk szorítókat, ehhez kezdetnek egész jó volt a tegnapi pontszerzés" - mondta a kapitány.

SportGéza játékosértékelése

Fazekas Nándor: a meccs elején nagyon fontos védései voltak, erőt adott a magyar falnak, kiváló teljesítményt nyújtott.
Puljezevics Nenad: csereként beállva is lendületet tudott adni az összeesőben levő csapatnak, bravúrjai is voltak. Kapusposzton rendben vagyunk.
Iváncsik Tamás: nem jutott el hozzá sok labda, lerohanásunk kevés volt, nem tudta kamatoztatni félelmetes gyorsaságát.
Gulyás Péter: ő sem kapott labdákat, de bátran bement a falba, klasszikus átlövésgólja a mérkőzés egyik legszebb találata volt.
Krivokapics Milorad: a szegedi átlövő hihetetlen önbizalommal játszott, bejöttek a lövései, a magyar csapat egyik legjobbja volt.
Laluska Balázs: védekezésben nagyot küzdött, néha megverték, de bírta erővel a küzdelmet, és még szerzett mellé két gólt is.
Császár Gábor: sérülése után még idegenül mozgott, nem vállalta el a lövéseket sem.
Eklemovics Nikola: reméljük, a franciák ellen letudta a szabadnapját, mert óriási szükség lesz rá még. Nagyon rosszul játszott, a végén kis híján a meccs tragikus hőse lett.
Ilyés Ferenc: az átlövő a magyar csapat legjobbja volt, átlövései mellett kiváló labdákkal tömte csapattársait is. 7 gólt lőtt a franciáknak, bravó!
Katzirz Dávid: nem a saját posztján kellett védekeznie, de megoldotta a feladatát, támadásban bátran, és többnyire jól próbálkozott.
Nagy Kornél: csak perceket volt a pályán.
Gál Gyula: védekezésben többször megverték, de a francia falban jól harcolt, helyzeteit pedig egy kivételével belőtte, nem lehet rá panasz.
Schuch Timuzsin: ijesztő volt, hogy a csapat állandó belső védője a 8. percben már másodszor ment ki, keveset játszott, meg is kapta a pirosát.
Iváncsik Gergő: jól kezdett, de aztán már kevésszer találták meg a társai, pedig a helyzeteit a rá jellemző magabiztossággal lődözte be.
Törő Szabolcs: Iváncsikhoz hasonlóan belőtte a helyzeteit, jól játszott, de veszprémi párjához hasonlóan nem nagyon bírt Abalóval.